Hát szülessen meg újra,
mint egykor én.
Anyád már régen
várja ébredésed:
Szemében látlak,
ha rám tekint.
Jöjj, ha megformált
számtalan élet.
Én már öröktől
veled élek,
de szól egy hang hozzád:
„láthatnál megint”
S te elhagyod érte
az ősi hazát.
Emeled fénylő homlokod:
verejtékező válaszfalakat
szaporítsd apád köré.
De jöjj!
Velem némán higgyed:
Majd közös emlékünkből
élünk,
ha dadogó vérünk,
találkozni enged.
T.A. Guba István