Múltbeli rejtélyek után nyomoznak
Mörk Leonóra Lány igazgyöngyökkel című regényének két hősnőjét háromszáz év választja el egymástól.
Múltbeli rejtélyek után nyomoznak
Az egyik lány magyar grafikusnövendék, aki Drezdába érkezve egyszerre szeret bele a városba, a királyi kincstár barokk gyöngyfiguráiba, és az egyik tanárába. A másik férfimunkát végez egy olyan korban, amely ezt nagyon nem helyesli, szembemegy minden kötöttséggel.
Minden regényében szerepel valamilyen rejtély, amelynek a kulcsa a múltban rejtőzik, egy régi könyv, festmény, kotta formájában. Inspirálja Dan Brown?
– Annyiban igen, hogy valóban az én hőseim is a múltban találják meg a magyarázatot a jelenbeli eseményekre. És a művelődéstörténeti vonal is stimmel. Nálam azonban soha nem húzódik meg a háttérben világpolitikai jelentőségű összeesküvés. Engem igazán a hétköznapi emberek élete érdekel, a múltban is, a jelenben is.
Leegyszerűsítve azt szokták mondani, a komoly és a szórakoztató irodalom között az a különbség, hogy ez utóbbiban mindig van egy romantikus szál is. Szükség van erre?
– Szerintem igen, és az olvasók szerint is. Az egyik kedves kolléganőm például azt mondta: ki ne hagyd a szerelmes részt, én amiatt olvasom! Egyébként ha egy történetben férfi és nő találkozik, szükségszerűen kialakul közöttük valamilyen dinamika, és ha ezt nem ábrázoljuk, akkor a szereplők elveszítik a hitelességüket. Ugyanakkor pont az előző regényemről, a Holdfény szonátáról többen is mondták, hogy a sztori a szerelmi szál nélkül is megállt volna a lábán.
A Lány igazgyöngyökkel mennyiben nyári könyv?
– Annyiban mindenképpen, hogy jól belefér a strandtáskába. Kaptam is az olvasóktól több olyan fotót, ahol a tengerparton ülnek a kezükben a könyvvel. De amit sokan mondtanak, hogy a regényeim hangulata velük marad azután is, hogy a végére értek. Ezt nagy elismerésnek érzem. Ezek szerint sikerül átadnom azt a hangulatot, amelyben én is élek, mikor kitalálom és megírom a történetet, és sikerül olyan eleven alakokat teremtenem, akik önálló életre kelnek.
Bizonyára minden írótól megkérdezik, de a saját élményeit írja meg?
– Részben igen, részben másokét, és nagyon sok mindent egyszerűen kitalálok. Ennek ellenére rengetegen hiszik azt, hogy magamról mintázom a regényeim női főszereplőit. Ez ellen egy darabig hadakoztam, ma már nem. Így mindenki kedvére találgathatja, vajon valóban én szeretek-e bele hol egy jóképű német ügyvédbe, hol egy híres osztrák zongoraművészbe.
Forrás: Mti