Visszamegyek én még oda, drága Édesapám
Apám levelére válaszolva
„És ha úgy jő, gyere haza
Gyere, ha Isten megsegít, gyere haza,
De ha nem jössz, nem tudsz, vagy nem akarsz,
Azért akkor is az én kisfiam maradsz.
De ha mégis jössz és én már nem leszek itt,
Megmondják akkor is, hogy az utam hova vitt.
Gyere akkor is hozzám, mond. Apám.
Lassan súgva mond még egyszer. Apám
Én tudom akkor is te vagy a kis katonám..(írta apám)
Ha túlélem én ilyen vénen a várakozást, maradok.
Pihenni HIV az anyaföld, fáradt vagyok.
De ha úgy is jő, tán találkozunk az életbe,
Leborulok akkor is elődbe.
Csókjainkból fonok koszorút homlokod köré,
Úgy borulok vállaid fölé.
Csókot adok át koszorú gyanánt,
Bocsáss meg fiam,
Hogy én vagyok az apád.
Bocsáss, meg hogy én vagyok, kik együtt éltünk
S nekünk, csak a szenvedés jutott”
Visszamegyek én még oda, drága Édesapám
Vissza, hozzád és Anyámhoz, ahhoz a kis kedves házhoz
Szeretnélek Édesanyám mosolyogva látni.
Szeretnélek Édesanyám újra megcsókolni.
Hazamegyek Édesanyám, megölellek téged
Ha az Isten úgy szeret majd, ahogy értem kérted.
Lehajolva Anyám hozzád, Megcsókolom drága fehér orcád.
Szőke hajad simogatom, kezeidet csókolgatom,
Tudom anyám, tudom, akkor érzem
Megölelsz és megbocsájtod az én bűnös vétkem.
Ott maradok megint nálad,
Újra hangos lesz a kis házad.
Lelkem vágyik vissza hozzád,
Hogy láthassam kedves orcád.
Ne feledd el Édesanyám a jó Istent kérni,
Szeretnélek Édesanyám újra megcsókolni,
Édesanyám, te drága asszony.
Bocsásd meg minden bűnös vétkem.
Elmentem én messze tőled, hogy fájhat ez néked.
Búcsú nélkül hagytalak el, bánom is, amíg élek.
Nem csókoltam meg kezedet,
Homlokodat, rózsás szint orcád,
Nem szóltam, hogy elmegyek
Nem mondtam. Hogy Isten veled
Hogy fájhat ez Édesanyám neked.
Összetörtem szívedet, ezt bocsásd meg kérlek
Nem akartam, hogy sírni lássam az én drága jó anyám.
Síró képe ne kísértsen minden éjszakán.
Így legalább szép orcád néz álmaimban én reám
Hazamegyek, ha Isten segít,
Hogy együtt lehessünk megint,
Édesanyám, kedves hazám,
Feledni nem tudlak soha én!
Ha dolgozom, ha pihenek,
Terád nézek, szomorkodom nagyon
Csak feléd száll gondolatom.
Testvéreim, jó barátok
Az Istent kérve imádjátok,
Hogy mehessek újra vissza.
Szeretteim karjaiba.
Hazamegyek szeretni hazámat,
Megcsókolni apámat, anyámat.
Vándor felhők, ha útra keltek
Ha az anyám hajlékára leltek
Álljatok meg ott felette,
Az anyámhoz szóljatok be,
Mondjátok, hogy a fia üzente
Hogy haza jön egy szép este
Könnyen, könnyen rátaláltok
A kis kapuban mind kint állnak.
Együtt lesz ott Apám, Anyám,
A kistestvérem is kint vár.
Szóljatok le, hogy majd megyek haza.
Haza, szeretni hazámat,
Megcsókolni drága jó Anyámat.
Édesanyám, drága jó lelkem
Sose keseregj felettem.
Az életem legyen jó vagy nehéz
A lelkem csak tefeléd néz.
Utam tövises vagy rózsás
Mindig látom kedves orcád.
Járjak tán utatlan utakon
Csak feléd száll a gondolatom,
Ha Isten segít, haza megyek,
Hogy még jobban szeresselek.
Haza megyek, haza, szeretni hazámat
Megcsókolni az édes jó Anyámat
Mondja apám, mondja, s dalolgat
Ünnepnap, ha kisharang delet kongat.
Emlékszem most is amint Anyám edényt rakosgat
Lesz ebéd, friss és ünnepi a kis lakoma
Együtt lesz a kis család, megjött a kis diák.
Ízesebb lesz étele, együtt van itt minden gyermeke.
Amíg az anya asztalt terít, apa imára int
Elmondja majd az asztali áldást
Áldva és kérve az egek urát.
Utána hozzá kezdenek, fogynak az ételek
Az anya csak sürög, forog köztük, kínál
Biztatja gyakran, a kisdiák fiát.
Egyél fiam, egyél gyermekem, finom friss az ételem.
Jót főztem, ahogy csak tudtam. Jót
Vártam már hogy mikor lesz a vakációd
Közben a jó anya fogta a kötény sarkát,
Úgy tesz, mintha törölné izzadt homlokát,
Igaz, arca is izzadt, gyöngyszemes
De szeme könnyes, azt senki se lássa meg
Hatan voltak akkor a kis asztal körül
De az idő csak repül, gyorsan repül
Elmentek azóta mind a gyermekek messze
Lesz, aki meg sem jön a szünidőre persze.
Nem, mert messze, nagyon messze ment
Útja átszelte a fél világot, a nagy tengert
Ketten maradtak a hat közül, ők
A majdan fék százéves szülők
Lehet is az óta ebéd, bármilyen ünnepi
Könnyük ad csak jó azt neki
A kicsi asztal oly nagy, a ház oly üres
Üres, mint a fészek melyből a madár
Minden ősszel messze száll.
Várják, hogy jő egyszer a kikelet.
Akkor vissza jő mind szép Tavaszra
Hogy örüljön anya, apa gyermek, mind.
Ne legyen könnyfátyol senki szemein.
Lesz ebéd, ünnepi, jó, finom vagy szerény
De anya boldog lesz nagyon, tudom én.
Emlékszem, mint gyermek ültél anyád ölén.
Mint kismadár úgy röpködtél felém.
Szeretve magamhoz öleltelek,
Mindig nagyon szerettelek.
Ha az élet elsodor tán messze
Gondolj rám mindig, zárj szívedbe,
Ki érted annyit küzdött, fáradt,
Hogy legyen sok vidám, gondtalan napod.
Cserébe érte annyit kérek én csupán
Gondolj rám, ha élted örömteli vagy fáj.
Gondolj rám, ha nem látsz is
A képzelet mindig, mindig elébe visz
Hegedüs László Jenő