Az aktuális divat, vagy inkább nevezzük „az orvosi kutatások eredményeinek” társadalmilag elfogadott és kedvelt eredményei szerint, fogyasszunk „bio” élelmet! Szeretném kicsit mélyebben is megtudni, hogy mitől is bio a „bio”?! És TÉNYLEG az?! Kis városban – Kalocsán nőttem fel, ahol minden évben szinte kötelező programnak számított a paprikaszedés. Szüleimnek mindig volt bérelt paprika-földjük, ahol évente ismétléssel (hiszen EZ a tudás anyja) végigéltük a fűszerpaprika termesztésének és hasznosításának – részben feldolgozásának – hosszú és nehéz folyamatát.
Akkor menekültem előle – most menekülnék vissza! Kalocsa marad a Szülővárosom.
Néhány mondatban érdemes megnézni, hogy mit nevezünk bio, és mit öko terméknek!
Biotermék
A biotermék (ökotermék) fogalmával kapcsolatban mindmáig nagy zűrzavar uralkodik a fogyasztók körében. Mielőtt azonban meghatároznánk, beszéljünk egy kicsit arról, hogy mi nem biotermék:
– Semmiképpen nem a férges alma, hiszen azt nem megfelelő vegyszerhasználattal is el lehet érni. A „tanulóévek” időnként gyengébb minősége után ma már a biotermékek minőségben fel tudják venni a versenyt a konvencionális gazdálkodásból származókkal.
– A reformélelmiszereket, natúrtermékeket szintén gyakran azonosítják a biotermékekkel, pedig az elnevezések egészen mást takarnak. Hogy mit tekintünk reformélelmiszernek, az részben annak a kérdése, mit tartanak éppen akkortájt egészségünk szempontjából különösen kedvezőnek. A natúrtermékek kevésbé feldolgozott, adalékanyagoktól többnyire mentes élelmiszerek, fogyasztásuk azonban nem minden esetben jelent egyértelmű előnyt, például a búzakorpában sokkal több szermaradvány halmozódik fel, mint a búzaszem belső részében.
Mi az ökotermék?
Ökotermék (biotermék) az a növényi vagy állati eredetű élelmiszer, amelyet az ökológiai gazdálkodás szabályainak megfelelően állítottak elő, tehát utólagos vizsgálatokkal nem lehet semmit biotermékké minősíteni. Az ökológiai gazdálkodást Magyarországon az EU 2092/91 rendelete, valamint a Magyar Kormány 140/1999 és az FVM-KöM 2/2000-es közös miniszteri rendelete szabályozza.
A gazdálkodási mód hivatalos megnevezése „ellenőrzött ökológiai gazdálkodás”, de nem hivatalosan azonos értelemben használjuk a biogazdálkodás, ökogazdálkodás, organikus gazdálkodás kifejezéseket. Angol nyelvterületen az “organic farming”, német nyelvterületen az “ökologischer Landbau” kifejezések ugyanezt jelentik.
Felmerülhet, miért a termelés folyamatát, és miért nem a termékek szermaradvány, nitrát- és nitrit-tartalmát ellenőrzik. A kérdést több szempontból is megközelíthetjük.
– Az ökotermék többet jelent annál, hogy az élelmiszer nem tartalmaz növényvédőszer-maradványt (lásd: Agrokemikáliák), a nitrát- és nitrit-tartalma pedig jóval az egészségügyi határérték alatt marad. Az ökogazdálkodás szemléletének középpontjában a természet megóvása áll. A természeti törvények hatálya alól mi sem vonhatjuk ki magunkat, hiszen hogyan lehetne megőrizni az ember testi-lelki egészségét, ha talajainkat tönkretesszük, ivóvizünket elszennyezzük és már első lélegzetünket is, szennyezett levegőből vesszük.
– Közelítsük meg a kérdést más oldalról is! Az élelmiszerek nitrát- és nitrit-tartalma viszonylag könnyen és olcsón meghatározható, a növényvédőszer maradványok vizsgálata azonban nehézségekbe ütközik. Ez nemcsak a költségekre vonatkozik, hanem arra is, hogy nincsenek pontos ismereteink arról, milyen köztes termékek képződhetnek lebomlás során a növényben, a talajban és a talajvízben; azt pedig végképp nem tudjuk, hogy ezek a bomlástermékek milyen kölcsönhatásba lépnek egymással és a környezettükkel, illetve, hogy ezek táplálékunkba kerülve milyen egészségügyi kockázatot jelentenek. Azért kell tehát a termelés folyamatát ellenőrizni, mert így ezek a károsító anyagok eleve be sem kerülhetnek az élelmiszerekbe.
Forrás: Biokultúra Egyesület honlapja: http://www.biokultura.org Ebio Kertészet honlapja