A NAGY-SZÍN-PAD-tól hangos hetek óta a magyar zenei sajtó. Minden este több százan táncolnak az Akvárium Klubban. Órákig maximális hangerőn dübörög a zene. Fiatal tehetségek válnak naggyá a szemünk előtt.
Korábban olvashattatok már a NAGY-SZÍN-PAD tehetségmutatóról. Most, hogy félidőnél járnak az elődöntök, utána néztünk kicsit az eddig fellépett zenekaroknak:
A versenyt a Bagossy Brothers Company nyitotta, akik elég ütős kezdést prudkáltak és folkos-alternatív rockos dalaikkal igencsak megtáncoltatták a közönséget. Az erős startot a Bohemian Betyarsos fiúk erősítették a következő napon, akik igazi energiabombaként pörgették végig ska, punk és folk stílusú dalaikat. Harmadszorra az Esti Kornél formáció mutatta meg, hogyan is kell hűnek lenni Kosztolányi mítikus alakjának nevéhez. Fehérvári Gábor Alfréd, azaz Ferddie koncertjéhez pedig csak annyit fűznék hozzá, hogy már a koncert előtt napokkal minden jegy elkelt az idei Eurovíziós reménységünk fellépésére.
Rengeteg rajongói élménybeszámolót hallgatva és sok-sok pozitív véleményt olvasva kis szerkesztőségünk néhány tagja úgy döntött, kicsit közelebbről is megszemlélei a tavasz legfontosabb zenei eseményét. A nézelődésre és a szórakozásra a Fran Palermo koncertjét választottuk.
Korábban is ismertem a nagyon-nagyon fiatal zenekar munkásságát, bár koncertjükre ezidág még nem volt szerencsém ellátogatni. Vegyes kritikákat hallottam a hol nyolc, hol tizenkét tagú formációról, így még inkább azt éreztem, látnom kell őket! Azt tudtam, nem egy átlagos zenekarról van szó, hiszen sem megjelenésükben, sem hangzásvilágukban messze nem a konvenciókat követik. Végre egy zenekar, aki nem elégszik meg a klasszikus felállással és az unos-unalomig játszott Beatles koppintásokkal.
Igaz, a Fran Palermot is elkapta a divatos indie hullám, ők mégis inkább vagabond rock and rollként aporsztrofálják a zenéjüket. Ezen belül aztán van szörf rock, klasszikus spanyol hangzás és trópusi dzsungel rock is. Már az első intrónál elragad a sose halunk meg, szabadság, szerelem, gondatalanság életérzése, amely még a koncert utáni sűrű forgatagban, a másnapi unalmas egyetemi előadáson vagy az irodában kávét szürcsölgetve is megmarad.
A szokásos ének-gitár-basszus-dob felállást fúvósokkal, ütősökkel és szintetizátorral keverve egy zeneileg megfoghatatlan, hangzásilag különleges elegyet hoznak létre. Néhol egy-egy félrenyúlásban és bizonytalanságban visszaköszön még a fiatalság és a tapasztalatlanság, de azt hiszem, ebben a mű, szögletes és elvárásokkal teli, maximalista világban pont így válik olyan emberközelivé, őszintévé, élővé a zenéjük. Természetesen mindig a frontemberre helyeződik a legnagyobb hangsúly, s ebben a nagy zenekarban is az énekesnek, Henri Gonzaleznek jut a hoppmesteri szerep, amit egyelőre úgy látok, nem igazán tud kezelni. Ezt a fajta lámpalázat viszont elképesztően jól leplezi azzal a hanyagsággal és pökhendiséggel, amit sokan felrónak neki, de az vesse rá az első követ, aki az iskolapadból kilépve reklámdalokat ír és önálló egész estés koncerteket ad.
A szakmai zsűri egyébként igen szép pontokkal jutalmazta a srácok teljesítményét.
"Az eddigiek közül szerintem a legjobban összerakott produkció egy lehengerlően karizmatikus fronttal. Nem eröltetetten másznak az arcodba, mégis végig tartják a figyelmet, az énekes hangszíne meg simogatja a hallójáratainkat." – Farkas Roland Wolfie
"Az esetlegességével és a hamiskás gitárokkal együtt annyira lejön amit csinálnak, hogy le a kalappal! Nagyon jó dalok, világsztár frontember!" – Papp Szabi
Úgy viselkednek a színpadon, mint a rocksztárok, és úgy tűnik, hogy a valóság kezd felzárkózni hozzájuk – én ennek drukkolok, ahogy a szakmából sokan mások is – Rónai András
Összességében egy kedves, vidám, közvetlen kis koncert volt, s minden bakival, lámpalázzal együtt egy szerethető bandát láthattunk, akik egészen biztosan nem csak a magyar színtéren állják majd meg a helyüket, de külföldön is jó eséllyel pályázhatnak hírnévre.
A verseny tovább folytatódik, hiszen még 5 produkció várja, hogy megmutassa magát a NAGY-SZÍN-PADO-on. Legközelebb a Mongooz and the Magnet zenéjére bulizhattok, de hétvégén még Marge, a Passed és a Run Over Dogs is számít a szavazataitokra. A NAGY-SZÍN-PAD erősítői pedig még a jövőhéten is dübörögnek tovább, hiszen a Superstereo, Szabó Benedek és a Galaxisok és a Zaporozsec is versenybe száll a NAGY-SZÍN-PAD! győztese címért. Mi pedig tovább járjuk a koncerteket és hamarosan újabb beszámolóval örvendeztetünk meg benneteket.
Szerző: Kaiser Vivien
Fotó: Kutrovics Kitti