Magyar vagyok, mert Magyarnak születtem.
Magyar vagyok, mert annak is neveltek,
Pedig nem is dalolt sose a dajka felettem.
Anyám volt, aki rám vigyázott és nevelt,
De nem volt idő énekelni, csak közbe imára, ha letérdelt.
Magyar vagyok, mert maradni is akartam annak,
De nem viseltem a kokárdát, vagy dicsekedtem boldog boldogtalannak,
Hogy nem csak teremtettek, de maradtam is Magyarnak.
Mindennek ellenére, hogy egy félszázad évek kétharmadán,
Angolul beszéltem és dolgoztam, mint tanár.
Azt nem értem azért mégsem,
Hogy ezek a kérdések nem hagynak békében.
Mikor mész haza, mikor térsz vissza végleg?
Kenyered itt megkerested, otthon jobban élhetsz,
Mivel hogy Magyar honban születtél, szemfedél is ott lesz!
Harmincnégy éven át várt rám apám, anyám.
Fiam, gyere haza mielőtt értünk jön a halál.
Mennyi fájdalom, mennyi szenvedés volt nekik,
Hogy fiúk itt van kint és csak messziről szerethetik,
S most én hagyjam el az enyémeket ugyanúgy itt?
Gyermekeim itt születtek, itt kell élnünk és halnunk!
Legalább is akkor, ha honukat egyenlőnek tartjuk.
De mi akadálya lenne most annak,
Ha maradok Amerikában továbbra is Magyarnak?
Maradok élni és majd halni is, amikor hívnak.
Nem kell, hogy lelkem kétfelé osszam,
Szeretni szülőhazám és hazám, ami most van.
Lelkem könnyedén mindkettőt befogadhatja,
Testemnek pedig olyan mindegy, hogy a föld hol porlasztja.
Vágyam csupán csak az, hogy maradhassak szabadnak.
Szabadnak, hogy eldönthessem, mielőtt e földről el kell mennem,
Magyar vagyok nem, csak azért mert annak születtem,
Hanem azért is, mert éltem életemet becsülettel.
Új hazámra szégyent, vádat sose szereztem.
De a régit, azt se, sose feledtem.
Magyar vagyok, Magyar, Amerikában.
Ne is kérdezd, vajon mi is volt ennek az ára?
Részt vettem drága szülőhazám forradalmában.
A vesztés után indulnom kellett a nagyvilágba.
Ismerős, barát és rokon nélkül ide kerültem Amerikába.
Fel is írhatjátok fejfámra mind a két nyelven.
De segítsetek imádkozni, hogy a teremtőm ne siessen.
Ne hívjon még haza, nem kell, hogy siessen.
Mert akkor ott már örök haza is lesz.
Magyarul beszéljek ott, vagy Angolul is jó lesz?
Új hazám befogadott, nem zsarolt és nem vallatott.
Egy új életre kezdési lehetőséget adott.
Diáknak, katonának, munkásnak, társnak, állampolgárnak fogadott.
Megadta a szavazati jogot és választani hagyott.
Szeretett, védett, meg is adóztatott és sajátjának vallott.
Törvényeit is mindig úgy csinálta, nehogy valaki is legyen mostohája.
Megengedte mindig azt is, hogy a régit is szerethessem.
Nem követelte azt sem, hogy a szellemem zálogba vessem.
Biztatott, segített, alkalmat adott, hogy előre törekedhessem
Hazámnak, újnak és réginek is mindkettőnek adhatom akár testem vagy lelkem.
Kezdjük tehát megint az elején. Szózatot énekeljetek.
Áldjon vagy verjen a sors keze, itt élhetek.
Áldjon vagy verjen a sors keze, amikor halnom kell,
Szülőhazám megbocsájt, új hazám nem követelt,
De szívesen venném, ha itt temetnének el.
Még ha egyik nyelven sem dalolt a dajka felettem
Mégis két nyelven is, szabadon énekelhettem.
Ezt az én két szép hazámnak megköszönhetem.
Hálát adva Istennek, hogy mindezt megélhettem.
Magyarul mondom most, mert Magyarnak születtem.
Hegedüs László Jenő 1991
Hegedüs László Jenő
Hegedüs László Jenő a győri építőipari technikum 17 éves diákja volt, amikor egyedül elmenekült 1956. november 27-én Markotabödögéről. Ausztrián és Németországon keresztül került az Egyesült Államokba, Buffalo városába. A piarista atyák által vezetett derby-i kollégiumban kezdte újra életét, cserkész és cserkésztiszt lett. A katonai szolgálat letöltése és az egyetemi tanulmányai befejezése után matematikai tanár, később igazgatóhelyettes is volt a Buffaloi Kalazanciusi Piarista iskolában, a tehetséges diákok gimnáziumában. Húsz évvel később pedig egy rádióállomás részvényese és menedzsere lett. Több kötet verseskönyvet írt. Gyűjti az egyedülálló fából faragott bivalyszobrokat. Híres virágos kertjében is mindig akad munka. Ötvenéves házasság után feleségével együtt szeretettel foglalkozik öt unokájával.
Ami itt fontos, hogy 34 évig 1990- ig nem mehettem haza. Ezekről sírnak verseim.