Értelmiségi az, aki miután felfedezte az atombombát kimegy az utcára tiltakozni.
(Bauer Béla Jean-Paul Sartre alapján)
Ha a netet böngészve azon gondolkodtál, milyen jó lenne olvasni egy írást az értelmiségi létről, jó helyen jársz! Ennek vajon mennyi az esélye? Lehet, hogy nem sok, ugyanakkor mégiscsak érdemes megállni egy percre és ezen gondolkodni, mivel manapság divatos arról beszélni, hogy a társadalmat a tudás fogja előrébb vinni, ezért egyre több értelmiségire van szükség. Na de kit is tekinthetünk értelmiséginek? Talán minden diplomást? Nem hinném.
Csak a diplomától nem leszel értelmiségi
Az értelmiségi nem egyenlő a diplomással, innen érdemes kiindulnunk, mert ezzel már kapásból megdöntünk egy közhiedelmet. Ha Papp Miklós görögkeleti lelkész előadásán adott magyarázatból indulunk ki, láthatjuk, hogy az értelmiségi lét többet jelent egy papírnál. Az értelmiségi eszerint az, aki gondolkodásában a többi ember előtt jár, és a normától eltérően látja a világ dolgait. A társadalom először lenézi őt különutas, újító szándékú meglátásaiért, majd (esetlegesen) mégis követi őt, és így az előbb még lenézett értelmiségi nézet lesz a többi ember sajátja is, és a folyamat kezdődik elölről, így lépésről lépésre juttat előbbre mindenkit.
Tehát először megjelenik egy kitaszítottság az értelmiségivel szemben a többség részéről a másféle világlátás miatt. Valami ilyesmit élhetett át, és ilyen szerepet vállalhatott magára a „daytoni majomper” gúnynéven elhíresült bírósági tárgyalás során John T. Scopes biológiatanár. Az 1920-as években az Egyesült Államokban, Tennesseeben bíróság elé állították őt, mert a darwini evolúciót tanította a helyben szokásos bibliai teremtéstörténet helyett egy középiskolában. Ő élenjárt azzal, hogy a Bibliát alapvetően nem megtagadva, de a teremtéstörténetet nem szó szerint értelmezve megismertette diákjaival a darwinizmust is. Később ez a nézet általánosan elfogadottá vált, napjainkban pedig Ferenc pápa is kihirdette, hogy az evolúció összeegyeztethető a Bibliával. Az esetről több film is készült, az Aki szelet vet címűben amikor a tanár elbizonytalanodik, hogy van-e értelme kiállnia az igazáért, az ügyvédje lényegében a kitaszítottság útját vázolja fel neki:
„Bizonyos értelemben maga gyilkos. Megölte egy tündérmeséjüket, hát ők [a város lakói] kiszolgáltatják az Isten és
a törvényhozás szörnyű haragjának. Én ismerem az utat, melyen Ön elindult. Ez a világ legmagányosabb útja. Itt az ember csak a saját lépteinek kopogását hallja. De csak annyit kell tennie, hogy bekopog bármelyik ajtón és azt mondja, engedjetek be, és én úgy élek, ahogy ti akarjátok, úgy gondolkodom, ahogy ti akarjátok. És akkor minden harag megszűnik. Minden ajtó kitárul, és soha többé nem lesz magányos, soha többé. Magán múlik. Egyetlen szavába kerül és minden megváltozik. Persze csak akkor, ha őszintén hiszi, hogy a törvénynek van igaza és maga téved.”
Ki tehát az értelmiségi?
Az értelmiséginek egy felosztás szerint hat funkciója van, gyorsan szaladjunk végig rajta:
- A kultúrateremtés, vagyis az emberi lét értelmének kifejezése.
- Aztán a tudomány és technika fejlesztése, vagyis a szakemberi attitűd, a saját szakterületen való kibontakozás.
- Az ideológiai funkció, ez lehet a politikai döntések előkészítésében való részvétel, vagy a társadalmi csoportok törekvéseinek lefordítása.
- A negyedik a nyilvánosság, a tömegtájékoztatási eszközöknél betöltött újságíró funkció, ahol a fő szempont a hitelesség.
- Ötödik a bürokratikus funkció, mely irányítási, igazgatási szerepet jelent.
- Végül a kritikai funkció, ami kulcsfontosságú és átfogja az összes többi meghatározást is.
A kiindulópontunkra visszatérve, e felsorolásból is látszik, hogy attól még hogy valaki diplomát szerzett és elhelyezkedett mondjuk egy multinacionális vállalatnál, ahol lényegében betanított szellemi munkát végez, nem lesz értelmiségi. Bryce egy elméleti felosztásában az embereknek három típusuk van: véleményt előállítók, véleményt elfogadók és vélemény nélküliek, e három típusból lényegében az első szint feleltethető meg az értelmiséginek. Ha emellé tesszük Almond és Verba kategóriáit, ami a politikai-közéleti szereplésben való részvételt jelzi, akkor láthatjuk, hogy nagy feladatot vállal magára, aki erre az útra lép. Ezek a kategóriák a résztvevői (aki aktívan részt vesz a politikai életben), az alattvalói (aki bár alapvető fogalmai vannak a politikai életről, úgy érzi, nem befolyásolhatja annak alakulását – ma Magyarországon a legtöbb emberre ez az attitűd jellemző) és a pariókiális (aki abszolút nem ismeri a politikát). Egy igazi értelmiséginek egyrészt önálló véleménnyel kell rendelkeznie, amelyet a társadalom hasznosítására használ, másrészt aktív társadalmi, közéleti szerepet is megkíván e lét ahhoz, hogy valóban véleményt előállító, résztvevő cselekvő lehessen.
Mannheim Károly mindehhez hozzáteszi, hogy az értelmiségi szociológiailag nehezen sorolható be egy társadalmi osztályba, mivel a vagyoni helyzet és a munkahelyi pozíciója he
lyett inkább a műveltsége, ami meghatározza őt. Ez annyi hozzáadott értéket jelent a többi osztályhoz képest, hogy műveltségével már nemcsak saját életének a horizontját tudja értelmezni, hanem a társadalomban egymással dinamikus harcban levő erőket is átérzi. Ehhez a műveltség mellett azonban nagyfokú empátia, szociális érzékenység is szükségeltetik. Így a társadalmat átható késztetéseket, gondolatokat és nézeteket egyesíteni tudja, ami által előbbre tudja vinni annak gondolkodását. Egy ilyen attitűd gyakran konfliktusokkal jár, mivel ezáltal gyakran olyan dologba üti az orrát, ami nem tartozik.
Így szól az elmélet, de kit is tekinthetünk ilyennek? Természetesen sok példát lehetne hozni, ezért most inkább egy kicsit banális példát mutatok. Ilyen Mulder ügynök az X-a
ktákból. A sorozat első epizódja úgy indul, hogy Scully ügynököt azért helyezik Mulder mellé, hogy jelentéseket írjon róla, mivel Mulder, a paranormális jelenségek kutatója időnként túl messzire megy, beleüti olyan dolgokba is az orrát, amiről nem illene tudnia. A sorozatban több alkalommal is megkérdik tőle, hogy mi az, amit igazából keres, a válasza ilyenkor egyszerűen az, hogy az igazságot (tudjuk, ami odaát van).
Cigány értelmiségiek
Sajátos helyzetben vannak azok az értelmiségiek, akiknek talán az átlagosnál is nagyobb a felelősségük. A fogalmat tehát nagyon sokáig lehetne árnyalni, finomítani, ehelyett egy példát kiemelve ilyenek a cigány értelmiségiek, akik a hagyományos szerepeken és definíciókon túl példát mutathatnak életútjukkal, bizonyíthatják, hogy a sikeres tanulmányoknak van értelme és meghozza gyümölcsét. Egy egyetemi órán egy cigány tanárnő mondta, hogy amikor őt felvették felsőoktatásba, a falusi nagyszülei szinte kitagadták őt, mondván, hogy k*rválkodni jár
Budapestre, mivel nem tudták elképzelni, hogy 18 évesen még tanulhat valaki. Ilyen környezetből nagyon nehéz kiemelkedni, viszont ha sikerül, annak hatalmas példamutató ereje lehet a társak számára. Az elmúlt években indult Kiss Ulrich jezsuita szerzetes ötletéből a Jezsuita Roma Szakkollégium Budapesten, mely felsőoktatásban tanuló cigányok számára nyújt egyrészt az egyetem mellett további szakmai fejlődésre lehetőséget, másrészt a közösség identitását is erősíteni kívánja. Amikor először hallottam erről a helyről, az jutott eszembe, helyes-e egy olyan szakkollégiumot létrehozni, ami az egyébként a társadalomba beilleszkedett cigányokat szeparálja már a nevével is. A meglátásom azt gondolom, helytelen volt, mivel a már megtörtént integrálódást nem megszűnteti a kollégium, csak megerősítheti azáltal, hogy a magyar mellett a cigány identitás is tudatosulhat az ott tanulókban, így a kettős identitásukkal hidat képezhetnek cigány és nem cigány között.
Az álértelmiségi és az értelmiségiek szereptévesztése
Nem is olyan egyszerű tehát a fogalom, és sokszor kérdéses, hogy aki magát értelmiséginek tekinti, valóban az-e és annak megfelelően gondolkodik-e. Végezetül nézzünk arra két példát, milyen az, ha valaki téves úton jár, az első ilyen az álértelmiségi, a másik a szereptévesztés.
Jean-Paul Sartre egy történelmi helyzetből, a gyarmatosítottak felkeléseiből indult ki, amikor azt vizsgálta, ki az álértelmiségi. Arra jutott, hogy míg az értelmiségi az elnyom
ottak oldalán van, velük azonosulva (bár tudva, hogy teljes egészében soha nem fogják őt befogadni) forradalmárként harcol a gyarmatosítottak ügyéért. Ezzel szemben az álértelmiségi egy „házőrző kutya”: a fennálló társadalmi rend és struktúrák őrzője, akit valójában a gyarmatosító hatalom is támogat. Látszólag a gyarmatosítottak oldalán áll, ugyanakkor csupán látszatreformokkal akarja csitíttatni a nép haragját. Tehát nem az elnyomottak oldalán van, valójában nem akarja kifejezni a társadalomban levő feszültségeket és lehetőségeket.
Puzsér Róbert egy konferencián kifejtette, talán kicsit általánosítva, hogy az a probléma a mai magyar értelmiséggel, hogy szereptévesztésben vannak
, a céljuknak nem azt tekintik, hogy a tudásukkal a világot előrébb mozdítsák, hanem hogy kiváltságosnak érezhessék magukat amiatt, mert többet tudnak az átlagosnál. És ez őket hatalmas büszkeséggel tölti el, mert úgy érzik, hogy sikerült elszakadniuk a tömegtől. Ez az attitűd azt is jelenti természetesen, hogy nem is éreznek semmilyen felelősséget a társadalomért. A tudásuk öncélú, amellyel elzárkóznak egy elefántcsonttoronyba: „Nálunk az értelmiségi azért van, hogy különbnek érezhesse magát, mint a prolik és azt mondhassa: te nézed a Hajdú Pétert? Meg is érdemled, te sz*r”. Tehát a tudást célnak, és nem a világ javításáért megszerzett eszköznek tekintik.
Habib Dániel