Helytörténeti kiállítás. Vörös Vince emlékszoba.
Bakonya, Fő u. 2.
Bakonya címere.
Bakonya község, a Pécsi kistérségben, Pécstől 13 km-re a Mecsek nyugati oldalán fekszik.
A megye egyik legrégibb településének tartják. A régészek az újkőkorszaktól kezdve szinte minden történelmi korszakból találtak itt gazdag emlékanyagot. A régészeti leletek alapján a 13-14 században kelták éltek itt. Első írásos említése 1235-ből való Neve valószínűleg szláv eredetű, jelentése „bükkös (erdő)”. A falu a középkorban Pécsi Káptalan birtoka volt. Ma is álló XIII. században épült temploma, melyen az évszázadok folyamán több átépítés is történt. Mai arculatát az 1972-76 között történt teljes műemléki felújításkor kapta. A felújítás lehetővé tette a megmaradt középkori részletek (ablakok, freskók) megmutatását is. A település a török hódoltság alatt sem pusztult el, hanem lakott maradt. A gazdag történelmi múlt és a település életének bemutatására a község vezetősége és tájház létesítését határozta el, amelynek a megnyitására 2011 szeptemberében került sor, a Fő utca 2. számú tornácos épületben, amely a19-20 század fordulója táján épülhetett.
A Fő utca elején, kis dombháton álló, nagyon szép épületnek hét, szegmens íves, toszkán jelegű oszlopokkal alátámasztott, mellvédes tornáca van. A tornác különlegessége, hogy a tornácoszlopok lábazati része is hengeres, és ez a lábazati rész mindkét oldalon kitüremkedik az oszlopoknál keskenyebb mellvédből, kihangsúlyozva azok ritmusát, és plasztikussá téve az udvari homlokzat megjelenését. Az előkert nélküli épület téglából épült, nyeregtetős, hódfarkú cseréppel fedett, falazott oromzatú, hossztengelyével merőleges a Fő utcára. A lábazata terméskőből van. Az utcai homlokzata kétablakos, teljesen sima, dísztelen, azon a tornác sem ablakkal, sem ajtóval, vagy mellvédes nyílással nem jelenik meg. A homlokzat egyetlen dekoratív eleme az ablakok külső fa zsalutáblája. Az oromzaton két kis téglány szellőzőnyílás van.
A tornácra a középső tornácnyíláson lehet bejutni, ahova lépcsősor vezet fel, amit két faoszloppal alátámasztott cserepezett nyeregtető véd, kihangsúlyozva egyúttal a bejáratot is. Érdekesség, hogy ezt a bejárat típust itt is „kodis állás”-nak hívják, mint az ennél jóval igényesebb kialakítású őrségieket. Az épület alaprajzi elrendezése: szoba– konyha-szoba. A szobákba a tornácról nyíló konyhán keresztül lehet bejutni. A szobák után, az utcai homlokzattal azonos szélességű, a tornác végét lezáró helyiség következik, amely az utána következő, „L” alakban beforduló pajta un. fiókja, és természetesen, csak a pajtán keresztül közelíthető meg. A lakás helyiségei mester– és fiók gerendás deszkázott födéműek. A padozatuk egykor döngölt föld volt, jelenleg lapjára fektetet tégla. A konyhában valamikor kemence állhatott, ma azonban már csak falazott kéménybe kötött sparheltet találunk. A tiszta-szobában táblás, sötétbarna színű, a konyhából fűthető cserépkályha van, állítólag a Zsolnai gyár terméke. A másik szobában hengeres öntöttvas kályha áll. A szobák enteriőrszerűen vannak berendezve. A berendezés részben a néhai László család hagyatékából, részben az egykori plébánia berendezéséből származik, valamint a község lakói által összegyűjtött tárgyakból állt össze. Ennek következtében a berendezés kifejezetten polgári jellegű, tehát már 20 század közepi bútorzattal, és bár a község magyarlakta település, néhány német telepes leszármazottját nem tekintve, a bútorzat és textíliák jelentős része inkább német (sváb) eredetre utal. A konyhában, mivel az épületben nincs kamra, – egykor a második szoba talán vegyes használatú volt, – a konyhai eszközökön kívül, kamrába illő tárgyak is helyet kaptak.
A tornác téglaburkolatú. Az egész épület fehérre meszelt, kivéve a vakolatlan terméskő lábazatot. Az épület első szobája alatt kőboltozatú pince helyezkedik el, melynek bejárata, kétszárnyú, zsalulemezes ajtaja az utcafelőli főhomlokzaton van, ahol, a terep lejtése miatt, a kőlábazat már egy egész emeletszintnyi. Az épület híven megőrizte, az itt egykor általános tornácos ház típusát.
A „L” alakban beforduló pajta és fiókja födém nélküli, látható fedélszékű helyiségek. Most raktárként szolgálnak. A pajta folytatásában volt az egykori istálló, melynek átalakításával, – pórfödém, hajópadló, – a házasság révén ide került, jómódú gazdálkodó, majd Parasztpáti, később Kisgazdapárti neves politikus, Vörös Vince emlékszobáját rendezték be. Valójában ennek a szobának az anyaga az, amelyet helytörténeti kiállításnak lehet tekinteni. Az egykori istálló után van még egy kisebb helyiség, ami állítólag kecskék és baromfik elhelyezését szolgálta valamikor. Ebből az épület tájházzá alakításakor vizes blokkot, wc-t és mosdót készítettek a látogatók részére.
A tájház előtere, egykori udvara szépen gondozott, kis, virágos közparkként van kialakítva, nyírt sövénnyel, középen népi fafaragó művével, Szt. István szobrával. A telek bejárat felőli sarkában pedig bányász emlékmű található egy csillével, mivel a község lakóinak jelentős része a rendszerváltás előtt a közeli uránbányában dogozott.
A tájház és Helytörténeti Múzeum előzetes bejelentkezéssel látogatható. Tel: 36/20/53-99-995
36/72/564-064
Idegenforgalmat vonzó új létesítmény a Fő u. 19. sz. alatt 2014. augusztus 24-én megnyílt Bakonyai Ökoturisztikai Bemutatóhely. Ez a Bakonyától Eszékig húzódó „a Baranya Zöldút” természeti értékeit bemutató létesítmény, a Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretében valósult meg. A bemutatóhely előzetes bejelentkezéssel ingyenesen látogatható. Tel: 36/72/374-616 (Községháza). .
A kis község egyéb nevezetességei közé tartozik az előzőekben már említett, műemléki védettség alatt álló Szt. György tiszteletére felszentelt római katolikus, XIII. századi templom. A törökök távozása után a környék templomai közül a legnagyobbak közé tartozott, azonban igen lepusztult állapotban volt. Az egykori nyugati tornya rommá vált, kórusa, sekrestyéje összedőlt, berendezése hiányzott. A romos templomot a XVIII században részben felújították. 1800-ban épült meg az addigi deszkamennyezet helyet a jelenleg is látható csehsüveg boltozat. 1867-ben újabb átépítésre került sor. Mai arculatát az 1972-76 között történt teljes műemléki felújításkor kapta. A felújítás lehetővé tette a megmaradt középkori részletek (ablakok, freskók) megmutatását is. A templom középkori emlékei közül kiemelkedik a két középkori szenteltvíztartó. Az egyiket (koragótikus) most keresztelő kútnak használják. Említésre érdemes még az óriási méretű, különleges kialakítású kereplő, amely készítési ideje 1800 körül lehetett. A templomról részletesebb információ található a Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 651. sz. „ A Nyugati-Mecsek középkori templomai” című kiadványában.
Bakonya belterületétől keletre áll az 1807-ben épült Remete Szt. Antal kápolna, amit az akkor dúló dögvész alkalmából fogadalomként építtetett a falu lakóssága.
Említésre érdemes még az római katolikus plébánia épület. Barokk. Valószínüleg 1788-ban épült, amikor Bakonyán önálló plébánia létesült, mivel addig Kővágószőlős fíliája volt. Műemlék.
Simányi Frigyes
Építész