Mindenki rohan valahova. Reggel dolgozni, este haza. Napközben a munka gondjai feledtetik velünk az időt. Az időjárás is mintha belső óránk ellen dolgozna. November közepén még majdnem húsz fok. Pár napja van csak őszi idő. Még elképzelni is nehéz, hogy holnap advent első vasárnapja. Egy hónap és Karácsony. Én meg azzal küzdök, hogy ünnepi hangulatom egyenlő a nullával. Idegenkedve nézem a csoki mikulásokat a boltok polcain, és nem hiszem el, hogy lassan vége az évnek.
A lányom felhív, hogy adventi koszorút készítene. Kollégiumban, szobatársaival. Folytatná a családi hagyományt. Sokadszorra kéri, mondjam el, milyen ünnep az advent, milyen gyertya kell és miért. Pedig tudja.
Mikor a gyermekeim kicsik voltak, a születésnapjuk után a Karácsonyt várták a legjobban. Már november közepétől azt számolták mennyit kell még aludni, hogy Karácsony legyen. Amíg kicsik voltak, megelégedtek az ünnep varázsával, az adventi koszorú gyertyáinak fényével, a felöltöztetett fenyőfa alatt talált ajándékok izgalmával.
Telefonnal a fülemen sétálok a körúton és mesélek. Advent első napja november 29-hez legközelebb eső vasárnap. Jézus születésére való felkészülés időszaka. Nagyjából ötszáz éve ünnepeljük, és négy hétig tart, a karácsonnyal ér véget. Adventi koszorút azonban csak az 1800-as évektől készítünk. A koszorú maga az élet körforgására emlékeztet, a négy gyertya advent négy hetét jelképezi. Négy gyertyát vegyél, két lilát, egy kéket és egy rózsaszínt. Először a lilát kell meggyújtani, aztán a kéket, a rózsaszínt majd a másik lilát. Folytatnám, de nem engedi.
Jól van anya, elég lesz, a többit már tudom. Csak olyan jó volt újra hallani.
Bodnár Gyöngyi