Orwell már 1948-ban a második világháború befejezése után világosan látta, hogy a kommunizmus eszméjéből kialakult és abból elfajult diktatúra milyen különösen nagy veszélyt jelent az egész emberiségre. 1984 című negatív utópiájában egy olyan elképzelt világot ábrázol, melyet a központi párt irányít – élén a mára emblematikussá vált „Nagy Testvérrel”.
E regény alapgondolata kísértetiesen hasonlít Oswald Spengler „A Nyugat alkonya” című könyvére, mely szerint a hagyományos emberi közösségek felbomlanak, szerepüket a politikai pártok veszik át, hatalmukat (az emberi természet hobbesi ragadozó hajlama miatt) korlátlanul kiterjesztve az amúgy is helyettük gondolkodó vezetőkre vágyó társadalomra. Orwell ezen is túllép: regényében a párt minden állampolgárát megfigyelés alatt tartja, egy speciális, minden háztartásban jelenlevő berendezéssel, az ún. teleképpel; továbbá kifejlesztette a „duplagondol” nevű eljárást, melynek segítségével a köznép bármit elhisz a pártnak, még azt is, ami egy nappal korábban még hirdetett és nyilvánvaló hazugság volt.
Felvethetjük, hogy ilyen körülmények között milyen lehetőség van a kulturális, valamint tudományos élet művelésére. A válasz: gyakorlatilag semmilyen, mivel a szabad gondolkodást – mely a fausti alkotóember cselekedeteinek alapja, melynek segítségével reflexív folyamatokat is véghez tud vinni – tiltja a párt, mert az az eretnek, vagyis a párt elgondolásaitól különböző eszméknek lehet az alapja. Ennek kapcsán kultúratörténeti szempontból többek között a keresztény egyház középkori túlzott fundamentalizmusa juthat eszünkbe, mikor is tiltották az új eszmék megjelenését, mivel azok szerintük Isten törvényei ellen voltak. Gondolhatunk a heliocentrikus világkép elleni határozott fellépésükre, aminek kapcsán több híres tudóst is halálra ítéltek az amúgy a valóságot az eddigi elméleteknél jobban megközelítő eszméik miatt. De hogy ne menjünk olyan messzire, visszatérhetünk a regény alapgondolatául szolgáló szocializmusra is, ahol az ember értékét főként a munka jelentette, így bár különböző formákban néhány alkotó támogatva volt, de összességében a kultúra tág és szűk értelmezési köre is háttérbe szorult, vagy el volt nyomva – például a valós és a kitalált világ közötti hasonlóság miatt ez a regény is csak szamizdat kiadásban jelenhetett meg a Szovjetunióban.
Az emberi test ábrázolása, és a szexualitás kérdése az emberiség történetében folyamatosan változáson ment át. Így például a reneszánsz korában a meztelen ember ábrázolása az addigi középkori keresztény ábrázoláshoz képest jelentősen szabadabbá, megengedettebbé vált. Jelentős fordulópontnak tekinthető még az 1700-as évek második felében és az 1960-as években lezajló szexuális forradalmakat is. A szexualitásnak a történelem folyamán megfigyelhető szabadabbá válásának ünneplése mellett úgy érzem, a családok bensőséges kapcsolata a legtöbb ember alapigényei közé tartozik. Az 1984-ben az előbbi folyamatnak megfelelve, a párt igyekszik a család intézményét megszüntetni, melynek első lépéseként az érzelmeket már sikerült kiölniük a családokból, hogy azok csak a demográfiai reprodukció funkcióját töltsék be, semmi egyebet. Az indok erre az, hogy a család, mint kisközösség, csakúgy, mint minden egyéb közösség védelmet nyújt a manipulációval szemben. Ugyanis egy olyan közegben, ahol a vélemények elmondásával és összeütköztetésével egy adott témát mélységeiben meg lehet beszélni, az egyszerű, átlátszó manipulatív és populista szólamok gyakorlatilag lekopnak az ilyen közösségekben résztvevő emberekről. Természetes tehát, hogy a család már létében is veszélyt jelent az 1984 hatalmasai, valamint sok totalitárius és autoriter diktatúra számára is.
Hogy jöhet létre egy ilyen, az ember életét teljes mértékben befolyásoló hatalom? Bár a diktatúrák kialakulására többféle magyarázat létezik, a kulcskérdés mindig a legitimáció kérdése – ugyanis ha a hatalom nem választás útján kerül a pozíciójába, tehát nem a választói akarat adja a legitimációját, mint a demokráciákban, mindig kell lennie egy magyarázatnak, mely alapján legitimnek tekintheti magát. Ilyen indok volt például Kádár rendszerében a jólét állandó fenntartása, vagy Törökországban Atatürk rendszerében a nyugatias szellemű modernizáció. Az 1984 esetében azt hiszem, a már említett spengleri gondolat az emberek döntéseit megkönnyítő vezetők keresésére, továbbá Bertalanffy elgondolása magyarázatot adhat erre, szerinte a státusz, a társadalom és a párt az ember viselkedését döntő mértékben befolyásolják. Egy Bonanza Banzai dalt idézve mondhatjuk azt is, hogy „a hatalom célja a hatalom maga”. Így maga a kívánt hatalom, a paternalista, atyáskodó uralom lehet itt a legitimáció alapja. Mindezen túl az 1984-ben hatalmon levő párt védelmet nyújt az ellenséges, „gonosz” hatalmakkal szemben, mely hatalmak nem is biztos, hogy olyan gonoszak, és az sem biztos egyáltalán, hogy léteznek. Így a könyv valamelyest a média tudatbefolyásoló hatásáról is szól.
Bár sokan egy másik híres negatív utópiát, Huxley Szép új világát az 1984-nél is értékesebbnek tartják, mivel az 1984-en ábrázolt totális diktatúrák sorsa előbb-utóbb a bukás, így ez a rendszer a könyvben leírt stabilitása ellenére végesnek tekinthető. Ezzel szemben Huxley világában az elnyomást a szórakoztatás butító és a világot leegyszerűsítő hatásával érik el, mely napjainkban talán a diktatúráknál is nagyobb veszélyt jelent, és ennek bukására még soha sehol nem volt példa. Így tehát Huxley „jóslata” egyelőre igazoltabbnak tűnik Orwellénél, ugyanakkor országunk szocialista múltja, valamint az 1984 páratlan világa (mely a Szép új világénál sokkal precízebben van kidolgozva) biztosította, hogy ez a könyv kapott nagyobb elismerést és hírnevet többek közt hazánkban is.
Habib Dániel