Minden olyan állapotot, amelyben agyunk rosszabbul vagy másképpen működik, mint az átlagos, fogyatékosságnak hívunk. Értelmi fogyatékosság. De találkoztam már számos esetben a „szellemi fogyatékos” jelzővel, holott az értelem és a szellem köszönőviszonyban sincs egymással. Amikor szóba kerül az autizmus, még mindig sokat nem tudják, hogy mi is az tulajdonképpen. Az milyen fogyatékosság? Eleinte hosszas magyarázkodásba kezdtem, de aztán röviden összefoglaltam egy szóban: kommunikációs.
Az ember nagyon jól elvan a saját világában, de amikor kommunikálnia kell a külvilággal, bármelyik irányba, már nehézségekbe ütközik. A nehézségek mértéke nagyban függ attól, hogy az autizmus tünetei milyen mértékben jelentkeznek. A tünetek annyira specifikusak, hogy nehezen találni két embert, akinél ugyanaz a tünet, ugyanabban a formában megtalálható. Egy azonban biztos: minél enyhébbek a tünetek, annál később diagnosztizálják a gyermeket.
Mert, hogy az autizmus, egy születéskor már fennálló állapot.
A tünetek sem mindig egyformák, de a megkésett beszédfejlődés, mindent szó szerint vesz, nem érti az „átvitt értelmet”, a gyermek egyedül játszik, nem igényli más gyermekek társaságát.
A szobatisztaság kialakulásának késése, nem lehet neki mesét olvasni, nem hallgatja végig, folyton félbeszakítja az olvasást, az őt érdeklő dolgoknak az állandó ismétlése, legyen az egy kedvenc szöveg vagy pl. a mentőautónak a hangja mind arra utal, hogy gyermekünk autisztikus tünetekkel rendelkezhet.
És a „betegséget” nem az orvos fogja diagnosztizálni!
Az autizmus nem látható, hogy egy vizsgálat alkalmával a gyermekorvos „felfedezi” és kezeli. Itt az anyuka és az apuka csak magára számíthat, enyhébb esetben a bölcsődei gondozónő vagy az óvónő tapasztalata lehet még nagy segítség. Honnan tudja egy fiatal szülő, hogy milyen tüneteket kell figyelnie? Sehonnan. A kezdő szülőknek nem létezik olyan tanfolyam, hogy „Gyermekbetegségek tünetei”. Csak annyit tehetnek, hogy ha valami „szokatlant” tapasztalnak, akkor szakemberhez fordulnak.
Az autizmusnál a minél hamarabbi diagnosztizálás nagyon fontos, ugyanis korai fejlesztéssel a tünetek csökkenthetők, a gyermek képességei nagymértékben fejleszthetők. A fő fejlesztésnek azonban kilenc éves korig meg kell történnie. Később is érhetők el javulások, de nem olyan mértékben, mint kilenc éves kor előtt.
Minden autistának nagyon fontos az állandóság. Minden cselekvés azonos időpontban történjen, minden mindig ugyanazon a helyen legyen. Sok gyerekből képes dührohamot kiváltani, ha egy tárgy szerinte nem a „helyén” van. Ez az állandóság biztonságot jelent nekik. Meg lehet szokni, de ha kinövi a cipőjét, a jó idő miatt a téli kabát helyett elég a pulóver, akkor valóságos közelharcot kell vívni velük, hogy az új dolgot hajlandóak legyenek felvenni.
Az étkezés valóságos rémálom lehet. Ugyanis nem esznek meg akármit, az is havonta – kéthavonta változhat. Szeretik a különleges és szokatlan ízeket, ami nekünk visszataszító lehet: pl. sós keksz túrórudival, mogyorókrémes kenyérre savanyú uborka, és sokáig lehetne még sorolni.
Egy autista gyermeknek nem lehet felsorolni a teendőjét, és várni, hogy megcsinálja. A felénél elveszti a fonalat, és csak az utolsó utasításra fog emlékezni, amit meg, ha megtesz, nem biztos hogy lesz értelme. Nem, vagy csak nagyon nehezen tudnak folyamatban gondolkodni. Egyszerre csak egy utasítást célszerű nekik adni, és ha elvégezte, akkor jöhet a következő. Időigényes, türelemjáték, de megéri!
Hogy mi a legnehezebb? Nem úgy értelmezik az érzelmeket, ahogy egy átlagos ember. Azt, hogy egy szituáció milyen érzelmet vált ki belőlünk nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem veszik észre. Érzelmileg megterhelő a környezetének, hogy egy szituáció ritkán váltja ki bennük ugyanaz az érzelmet, mint egy „átlagos” emberben. A kedvenc témájáról órákat el tud beszélni, magyarázni, szemléltetni, és ha eltereljük a figyelmét, pár perc és újra visszatér a kedvenc témára. Akármi is legyen az. Ha van olyan szerencsénk, hogy állapota lehetővé tette a beszédet.
Az autizmus egy állapot, ami a gyermek életkorától függően változik. Javul vagy rosszabbodik. A fő választóvonal a serdülőkor. Ebben az életkorban, amikor belépnek a hormonok, általában minden gyermek állapota rosszabbodik. Nem értik a testük változásait, és ez megrémiszti, összezavarja őket. Rettegnek a változástól. Ez okozhat náluk dührohamokat, válthat ki agresszivitást, ami irányulhat saját maguk, vagy más ellen. Ezeket a dührohamokat, ha jelentkeznek, mindenképpen kezelni kell, lehet, hogy egy tizenkét éves gyermek dührohamát tudja a szülő, az anya kezelni, de egy tizennyolc évesét, már nem biztosan.
Az autizmus kezelhető? Kezelhető, de nem gyógyítható. Vannak készítmények, amelyek csökkentik a gyermek belső feszültségét, segítenek a koncentrációban, és jelentős eredményeket értek el a diétával történő „kezelés” terén. Sok gyermeknél javulás volt tapasztalható laktózmentes és gluténmentes diéta során. Nem egyszerű, költséges, de hatékony.
Mi okozza az autizmust? Okoltak már genetikát, védőoltást, és biztos lesz még valami, ami napirendre kerül. De pontosan az orvosok sem tudják. Autizmus nem új keletű, volt már az ókorban is, van most is, és szerintem sajnos még lesz is.
Bodnár Gyöngyi