Több gyermekműsor is adásba került a Franco-rendszer ideje alatt Spanyolországban, ahol a gyermekeket egyébként úgy kezelték, mint a fiatal felnőtteket, egy csatornát nézhettek korlátozott időkeretben. Az első alkalommal 122 1958 és 1975 közötti gyermekeknek szóló műsort vizsgáltak egy kutatásban, megállapítva, hogy a gyermekeket vallásos és hazafias nevelésben részesítették; később, a gyermekek társadalmi és gazdasági helyzetére fókuszáltak.
A korszakválasztó reklám, a Vamos a la cama (1964 – ‘Itt az ideje a lefekvésnek’) fordulópont volt a gyermekprogramokban. A családi műsorok sugárzása idáig emelkedett. A fent említett reklám nem tett semmi mást, mint éppen megjelölte a fiatal közönségek határait: „a felnőtt programokat még mindig délután sugározták”magyarázza Maria Antonia Paz, a madridi Complutense Egyetem Történeti társadalmi kommunikáció tanszékének kutatója.
Az első gyermekprogramok az iskolai órarendeknek megfelelően sugározták, vagyis csütörtökön és szombat délutánonként, amikor a gyermekeknek nem voltak óráik. Egészen 1964-ig amikor a gyermekprogramok számára szánt az adásidők növekedni kezdtek hétköznapokon.
A gyermekprogramok a diktatúra könyörületességei voltak
A különböző típusú műsorok amelyeket bemutattak a Franco-rendszer ideje alatt egybeesnek azzal a kísérlettel, hogy a gyermekeket jó állampolgárrá neveljék” világítja meg Paz professzor. A szerző szerint a katolicizmust szándékosan mutatták be a Lecciones de catecismo (1959- „Leckék, hogy hogyan készülj fel a katekézisre”) című műsorban és közvetve „minden egyes mindennapi életből merített, erkölcsi tanulságot példázó elbeszéléseken (parabolákon), az oktatáson, az ajánlásokon át stb.
A hazafiság a példamutató életeken át terjedt: „A spanyol ember, mind a jelenben mind a múltban, mérceként szolgált minden jó spanyol embernek szakmailag és személyileg. Példákat mindig hozott annak érdekében, hogy bemutassa, hogy a spanyol találmányok, a sport, a zene diadalmaskodott mindenhol a világon” összegez a kutatató.
A tradíció legyőzte a modern eszményeket ebben az időszakban: népzene, mesék, gyermekdalok, klasszikus mesék, népi táncok, tradicionális játékok, cirkuszi bábok… „Olyan volt, mintha a televízió célja lett volna, hogy fenntartsák és elterjesszék a népkultúra hírét és közvetítsék a televíziós kultúrát” húzza alá Paz.
Az említett megfigyeléseket és következtetéseket egy tanulmányban gyűjtötték össze, és a European Journal of Communication című szakfolyóiratban publikálta Maria Antonia Paz. 122 gyermekprogramot vetítettek a TVE (Spanyol Nemzeti Televízió) csatornán 1958-tól (amikor a televíziós műsorok mint tömegkommunikációs (befolyásoló) eszközök kezdtek megjelenni) – egészen 1975 november 20-áig, amikor Franco elhunyt, és ezeket [a műsorokat] vizsgálták.
A tanulmány szerint, a TVE fő szándéka az volt, hogy szórakoztassák a gyermekeket, habár nem mulasztották el az alkalmat, hogy „oktassák” őket tudományos vagy zenei tartalmakkal. Mindazonáltal a gyermekek programjai felkészítették nézőközönségét az illékony gazdasági bizonytalanságra valamint az iparosítás, urbanizáció és kulturális módosításokra az országon belül, ami együtt járt a Franco rezsim vége utáni bizonyos fokú liberalizációval.
Nem felnőtteknek való
1959-ben a gyermekprogramok a No apto papa mayores („Nem felnőtteknek való”) című műsorral kezdődtek, a műsort vasárnaponként vetítették. A Recreo (1960 – „Szünet”) és Chavales (1961 – „Kölykök”) nagyon sikeresek voltak és mind a szülőket, mind a felnőtteket szórakoztatták csütörtök délutánonként. A fő karakterek – Boliche és Chapinete – a karrierjüket a rádióban kezdték és később a televízióban is megjelentek.
1958 és 1963 között, „a gyermekeket kis ivadékoknak tekintették, fiatal felnőtteknek, és kisebb problémákat és aggodalmakat ruháztak rájuk, hasonlóan ahhoz amit a felnőttek megtapasztalhattak” hangsúlyozza professzor Maria Antonia Paz. A formátumok apránként változtak: a rádióműsorok alapján új eszközöket alkottak alkalmazkodva a televízióhoz.
1964-től, az 55 másodperces reklám a Vamos a la came mérföldkövet jelentett: a gyermekek megkülönböztetett nézőközönséggé váltak. Ezalatt az időszak alatt kezdték megkülönböztetni a gyermekeket az életkor szempontjából. A Jardilin (1966-1968 – „Kiskert”) például fiatalabb gyermekek számára készítették. Két típusa volt a tinédzsereknek szóló műsoroknak: az első problémák megoldására fókuszált mint a Habla contigo (1967-1970 – „Beszélj magadhoz”) amely arra volt hivatott, hogy felébressze a tudatosságot a vallásos konfliktusokban; a másik a modern zene hallgatására koncentrált.
Nemi megkülönböztetések is voltak, erre példa a Santi, botones de hotel „Santi a szállodai boy’, amely egy bátor, kalandos merész fiúról szólt. Az Antoñita la fantástica (1967 – Fantasztikus Antónia), egy lányoknak szóló műsor volt amely egy modern ötletes lányról szólt aki aggódik a fizikai megjelenése iránt, és tele van fantáziákkal” magyarázza a kutató. Voltak más, külföldi, fiúknak szóló sorozatok mint például a Nyugati Bonanza amely rendkívül népszerű volt a gyermekek körében akkoriban.
1969 és 1975 között, a TVE a tiszta szórakoztatásra fókuszált és az oktatási és vallásos műsorok eltűntek egy a vallásszabadságról szóló 1967-es törvény következtében. „A televízió csatlakozott a korszerűsítés okához és az ország új társadalmi és gazdasági valóságára reflektált” világítják meg a a szerzők.
A legsikeresebb programot négy évig sugározták (1974-től 1979-ig). Úgy hívták Un globo, dos globos, tres globos (Egy léggömb, két léggömb, és három léggömb). Ez a műsor és a Szezám utca új szinteket ért el a gyermekműsorokat illetően. „A későbbi és más műsorok, mint a Con Vosotros („Veletek mind”) a napi kínálat egyike volt olykor. A La Guagua („A busz”) című műsort reggelente és szombat esténként vetítették a gyermekeknek. Vasárnaponként elsősorban sportműsorokat adtak” jegyzi meg Paz.
A szerző szerint, a spanyol tv különböző generációinak ezek a műsorok voltak az első és egyetlen emlékei amelyek [mindemellett] szórakoztatták és társadalmilag, kulturálisan és érzelmileg is nevelték nézőközönségüket műsoraikkal, műsorvezetőikkel és karaktereikkel.
phys.org / sciencedaily.com