2014-ben Ezüst Ácsceruza Díjat kapott Csutiné Schleer Erzsébet és Somogyi Krisztina, az év különdíjasa Kökény-Kovács Ildikó a Budapesti Építész Kamara és a Magyar Építő Zrt. támogatásával.
December 4-én, Borbála napján lezajlott az ötödik ünnepélyes díjátadó a rövidesen nyíló Gregersen Art Point Galéria termében.
A díjazottakat és a jelenlévőket Tolnay Tibor, a díj fővédnöke, Komjáthy Attiláné alapító, Bálint Imre, Mélyi József és Mújdricza Péter, a Bíráló Bizottság tagjai köszöntötték és méltatták. Beszédeikben megemlékeztek az eddigi díjazottakról (Vargha Mihály posztumusz, Torma Tamás, Csontos Györgyi, Csontos János, Patartics Zorán, Gerle János, Bardóczi Sándor, Zöldi Anna, Pásztor Erika Katalina, Rózsa Péter), Tolnay Tibor köszönetet mondott az alapító építész házaspárnak, Komjáthy Attilának és feleségének, akik bár eredetileg öt évre terveztek, most – a jelöltek sokaságát látva , ami a szándékukat igazolta – úgy döntöttek, hogy újabb öt évre meghosszabbítják a pályázatot.
Bálint Imre hangsúlyozta a díj fontosságát abból a szempontból is, hogy a szakmai díjakat törölték a Belügyminisztérium listájáról, új helyükön, a Miniszterelnöki Hivatal szervezeténél még nem regisztrálták, és bár van remény a megmaradásukra, jelenleg bizonytalanság uralkodik a 2015-ös építészeti díjak tekintetében. Hangsúlyozta továbbá, mennyire fontos „a környezetünk kultúrájával, a kortárs művészetek üzenetével foglalkozni, mert jelentősen meghatározza a jövő nemzedékének értékítéletét és identitását”. Többek közt ezt a „munkát” végzik a díjazottak.
Komjáthy Attiláné az idei év kiemelt jelentőségéről beszélt. 2014 a Magyar Építészet Éve. Az Ezüst Ácsceruza Díj olyan jeles események sorába illeszkedik, mint az Ybl Miklós Bicentenárium eseménysorozata (tisztelet érte Szmodits Júliának, az Ybl Egyesület elnökének), a tizedik alkalommal átadott Média Építészeti díja, illetve nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy 190 éve született Guilbrandt Gregersen, a szegény norvég ácsból lett magyar nemes, aki országunkban hidakat, vasutakat épített, a békeidők legnagyobb építkezésein dolgozott (pályaudvarok, Operaház, Országház, Szépművészeti Múzeum). Az ő emlékének is adózunk, amikor a díjakat a volt családi birtokán épült házban adhatjuk át, de emlékezünk általában az építés mestereire is, különösen, hogy idén először találkozott a díj átadása Borbála napjával, amelyhez az alapítók eredetileg kapcsolták.
Borbála az ácsok, építőmesterek, később az építészek védőszentje lett. Attribútuma a torony. Ennek szellemében a szervezők gyerekek által díszített „építőkövekből” félig kész, alakítható, tovább építhető tornyot emeltek a teremben, aki akarta maga is építhette, formálhatta, rajta hagyhatta a kézjelét, szimbolizálva, hogy az építés közös munkánk.
A falakat Frank o. Gehry munkáiból készült tablók borították, egy rövidesen nyíló tárlat anyagának egy része,melyet Juhász László, a 2010-ben Siófokon rendezett kiállítás alapítója (320°) bocsátott rendelkezésre, a díjazottak és a résztvevők tiszteletére.