Budapest, 2014. október 31. – Scheiber Hugó festőművészről, a magyar modernizmus jelentős képviselőjéről szóló, hiánypótló monográfiát mutattak be pénteken Budapesten a Kieselbach Galériában, ahol a művész képeiből kiállítás is látható november 21-ig.
Molnos Péter művészettörténész új szemlélettel tárja az olvasók elé Scheiber Hugó hatalmas életművét az 516 oldalt számláló kötetben, amely a Kieselbach Galéria gondozásában jelent meg.
Scheiber Hugó a magyar festészet történetének egyik legmegosztóbb, legellentmondásosabb megítélésű életművét hozta létre – hangsúlyozta a pénteki budapesti könyvbemutatón Kieselbach Gábor galériavezető, hozzátéve, hogy a galéria gondozásában megjelent kötet immár a harmincadik a sorban.
Felidézte: Magyarországon az 1980-as években mindössze három Scheiber-művet lehetett látni múzeumokban. A Magyar Nemzeti Galériában a Ringlispíl című festménye, Pécsen az egyik önarcképe, Győrben pedig a Patkó-gyűjtemény részeként volt látható egyik műve.
A rendkívül termékeny művész több mint tízezer képet alkotott, ezek között rossz festmények és remekművek egyaránt megtalálhatóak – mondta.
Scheiber Hugó az 1920-as években Kádár Bélával együtt mutatkozott be Berlinben az expresszionista Herwart Walden szervezésében rendezett kiállításon, 1927-ben New Yorkban, 1933-ban pedig az olasz avantgárd jelentős képviselőjének számító Marinetti futurista tárlatán szerepeltek munkái. Hatalmas nemzetközi sikere volt, akárcsak Rippl-Rónainak, miközben a hazai művészettörténészek kétkedve figyelték munkásságát – tette hozzá a galériavezető.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt két évtizedben Scheiber Hugó rengeteg műve fordult meg a világ aukcióin, sokkal több, mint híresebb és ismertebb kortársainak, Kassák Lajosnak vagy Bortnyik Sándornak. Képeinek jelentős része elpusztult vagy elkallódott, zömük ma is külföldön lappang, fő művei közel negyven éve folyamatosan áramolnak ki az országból – hangsúlyozta.
Molnos Péter művészettörténész elárulta, hogy a két évig tartó kutatómunka során elsodorta őt a festő személyisége. A kötetben Scheiber külső és belső karakterét emberközpontúan mutatja be, hogy közelebb vigye őt az olvasókhoz.
„Scheiber egy ikonikus figura volt az 1920-as, 30-as évek Budapestjén. Kortársai azt mondták, hogy ugyanúgy hozzá tartozik a városképhez, mint a Lánchíd vagy az Operaház. Mindenki ismerte őt” – hangsúlyozta a művészettörténész.
Nagyon sok történet keringett róla, például, hogy páratlan gyorsasággal festett, és mikor sietnie kellett, egyszerre két kézzel készítette festményeit, rajzait.
Nagyétkű ember volt, aki állandóan evett, de mégis mindig éhes volt. Legtöbbször néhány pengőért, egy tál ételért vagy egy korsó sörért kótyavetyélte el legjobb műveit, amelyekért ma tízmilliókat fizetnek és amelyek ma sorra tűnnek fel Európa vagy Amerika jelentős múzeumaiban.
A monográfiában a 230 korabeli fénykép és dokumentum mellett 410 festmény és rajz színes reprodukciói láthatók, emellett 130 korabeli újságcikk, 29 levél és 15 visszaemlékezés segíti az olvasót abban, hogy hiteles képet kapjon a festőművészről.
 |
 |
 |
MTI