Már az első görög mentőöv megajánlása előtt, 2010 májusában is arról vitatkoztak sokat és sokan a sajtóban, hogy beengedjék-e vagy sem a privát szektort az EU segélyprogramjaiba. Brüsszel végül engedett a külső nyomásnak, és a mai görög helyzet láttán még azoknak az ellenzőknek lett igazuk, akik szerint a mentőövekkel való megszorítások nem több, hanem kevesebb pénzt hoznak az államnak.
Tudniillik jelenleg körülbelül egymillióan dolgoznak a fekete gazdaságban, főleg az idegenforgalomban – hazai és külföldi munkavállalók –, és nem járulnak hozzá a társadalombiztosításhoz, ezért évente 3 milliárd euróval kevesebb pénz kerül ebbe a kasszába. Hogy ne is beszéljünk a nyugdíjpénztárakról, amelyek becslések szerint évente 350 millióval kevesebbet kapnak. A görög foglalkoztatási intézet és a legnagyobb görög szakszervezet adatai szerint minden ötödik – legalább félmillió munkavállaló – nem adózik a társadalombiztosításnak. Újabb, mintegy 300 ezer fő félszabad állapotban dolgozik. Ez annyit jelent, hogy nem a hatályos törvények szabják meg bérét, munkaidejét és végkielégítését, hanem a munkaadó. Bár munkakörülményei hasonlítanak a közalkalmazottakéhoz, de nem akkor megy szabadságra, amikor szokás, hanem akkor, amikor engedik, és csak akkor kap túlórapénzt, ha főnöke úgy látja jónak. További 200 ezer dolgozó teljes munkaidőt vállal, de a szerződésben csak részmunkaidő szerepel, tehát a társadalombiztosítás megint kevesebb járulékot kap, akárcsak a(z állami) nyugdíjkassza. Úgy alkalmaznak az idegenforgalomban mintegy 120 ezer főt, hogy nem tagjai a társadalombiztosításnak, tehát nem jogosultak az egészségügyi ellátásra. Ez az adat illik az ágazatban dolgozó minden harmadik dolgozóra, aki minimálbért kap: havi 510,95 eurót.
Eközben a munkanélküliség nem csökken, hanem nő, az infláció inkább defláció 17 hónapja, és öt év után hiába tért vissza a pénzpiacokra a nyáron a görög állam, a szakértők nem hisznek a helyzet javulásában, mert még mindig ott lóg a kormány feje fölött az EU Damoklész kardja, a harmadik mentőöv formájában.
SOBIESKI TAMÁS
(Felhasznált forrás: El Economista – Spanyolország)