Rekordszámú turistát mondhat magáénak Velence, az Adria királynője. A télen-nyáron érkező városnézők közül senki sem akar hazatérni.
Vörösfenyőből készült cölöpökre épültek a lagúnák városának épületei. Szűk, kanyargós, és gyakran túlzsúfolt utcáiban, mintha megállt volna az idő. Veneto tartomány székhelye megőrizte történelmi jellegét, hisz a város már évszázadokkal korábban is közkedvelt úticélpont volt. A boltokban kiállított régi fényképeket és képeslapokat nézegetve megállapíthatjuk, hogy a városkép alig változott az elmúlt időszak folyamán. Macskaköves utcáin régi házak pompáznak, s a helybéliek madzagon lógó ruhái varázsolják lakályossá, szinte meseszerűvé a várost. Tapasztalataink szerint minden kis sikátorba érdemes „belesni,” ám mégis vannak kiemelkedően híres turista látványosságok. A régi klasszicista, barokk és reneszánsz épületek tömegéből is kitűnik a Szent Márk tér. A tér kiképzését a bizáncias ízlésű Szent Márk-bazilika és a Dózse palota elhelyezkedése határozza meg. Ezen a téren vonul végig a karneváli menet februárban, de az év minden hónapjában történik itt valami. A turisták szinte megvadulnak a fények városának ezen részétől, és minél különlegesebb fotókon akarják megörökíteni szinte páratlan élményüket. Gyakran előfordul, hogy esernyőkkel pózolnak a szikrázó napsütésben, de szemtanúja voltam már annak is, hogy szakadó esőben, a vízben „fürdött” egy nagyobb társaság. A másik kihagyhatatlan látnivaló a Riálto hídja, ami a vízre épült város gyalogos közlekedésében is fontos szerepet tölt be. A híd 8 méter magas isztriai kőből épült. A látványosság mellett terül el a hal és zöldségpiac, ahol hosszú évek óta reggeltől délutánig – egyes pavilonok késő estig – kínálják friss és kiváló minőségű portékájukat a kereskedők. Ha valaki mégis a partra vágyik inkább, az sem fog csalódni, hiszen vízi járművel, Vaporettoval 40 perc alatt bárhonnan ott van a Lidon, a velencei tengeren. A partokat a helyiek által közkedvelt Bungalók teszik változatossá, és szinte mindenhol van zuhanyzó és toalett. A közhiedelem szerint nagyon drága a szerelmesek városa, ám mi nem ezt tapasztaltuk! Az olasz konyha kedvelőinek favoritja, a vékony tésztás pizza minden utcasarkon már 2-5 euróért kapható, de a legtöbb – nem frekventált helyen lévő – étteremben is bőségesen megebédelhetünk 50 euróért. Szállodai szobát fejenként 20 euróért bérelhetünk a fiatalok számára fenntartott hotelekben, de átlag 50 euróért már szinte mindenhol megszállhatunk. A szupermarketek árai nem haladják meg az itthoniakat, kizárólag a felvágottat, a húst és a sajtokat számítják meg drágábban. S végül, hogy mit állítanak egybehangzóan a világ minden részéről ide látogató turisták? „Még maradnék pár hetet, nem akartok hazamenni!”