Politikai propagandára, Szerbia és a boszniai Szerb Köztársaság erejének bemutatására, illetve a jövőre vonatkozó tervek ismertetésére használták ki az első világháborút kiváltó szarajevói merénylet 100. évfordulója kínálta alkalmat az Andricgradban (a boszniai Visegradban) tartózkodó szerb politikusok.
Milorad Dodik, Bosznia-Hercegovina többségében szerbek lakta országrészének, a boszniai Szerb Köztársaságnak az elnöke kiemelte: ez a nap, a Vidovdan nagyon fontos a szerbség számára. Mint fogalmazott: „annak ellenére, hogy mások megsemmisítették a közös (boszniai szerb és szerbiai) földet, és valami olyat akartak rajta kiépíteni, ami csak az övék, sikerült leküzdenünk ezt, és ma van valamink, aminek a neve Szerbia, a vezetékneve pedig boszniai Szerb Köztársaság”.
Dodik kijelentésével arra utalt, hogy az 1991-95-ös délszláv háborút lezáró daytoni békekötés következtében az országot két részre (entitásra) osztották, a főleg bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-hercegovinai Föderációra, valamint a többségében szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaságra. A két entitásból álló országnak Szarajevó maradt a fővárosa. Dodik többször is kifejtette már, hogy az általa vezetett köztársaságnak függetlenné kell válnia, a két részből álló, mesterségesen összetartott Bosznia-Hercegovina ugyanis nem működőképes.
Az évfordulóhoz kötődően most azt hangsúlyozta, hogy a Habsburg trónörököst lelövő Gavrilo Princip száz évvel ezelőtt nem Európa ellen támadt, hanem a szabadságért küzdött. Szerinte ez a szabadságvágy máig él a szerbségben. „Békére van szükségünk, és mi ezt szeretnénk elérni, a civilizált Európa részeivé akarunk válni, azt viszont nem akarjuk, hogy Európa egy bosnyák államot és a bosnyák nyelvet erőltesse ránk” – magyarázta.
Megismételte korábbi kijelentését, miszerint a Bosznia-Hercegovinában élő szerbek továbbra is harcolnak majd az autonómiáért, azzal a céllal, hogy a politikai folyamatok végül a függetlenedéshez vezessenek.
Rámutatott: az, hogy a szerbek nem a szarajevói központi ünnepségen emlékeznek a világháború centenáriumára, annak az eredménye, hogy „Szarajevót elvették a szerbektől, aztán meg elkezdtek megfosztani minket a történelmünktől is. Logikus volt, hogy onnan, ahonnan el kellett költöznünk, kivonjuk a történelmünket is, és azt idehozzuk.”
Míg a bosnyákok merénylőként tekintenek Principre, addig a szerbek hősként tisztelik.
Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök arról beszélt, hogy Szerbiát gazdaságilag erős országgá kell tenni, ahol gazdag emberek élnek, és erre az országra mindig támaszkodhat majd a boszniai Szerb Köztársaság, de minderre a daytoni szerződés tiszteletben tartásával van lehetőség. Ezzel Vucic egyértelműen kifejezte azt a szerb álláspontot, amely szerint Szerbia nem támogatja a Dodik vezette országrész függetlenségi törekvéseit.
Emir Kusturica filmrendező nem csatlakozott a politikai beszédekhez, inkább azt kifogásolta, hogy Európában nincsenek a Nobel-díjasoknak szentelt városok, és kizárólag a kultúrának szentelt városrészeket is egyre ritkábban lehet találni.
A kővárosnak is nevezett Andricgrad Emir Kusturica filmrendező ötlete alapján három évig épült, nevét Ivo Andric Nobel-díjas szerb íróról kapta, akinek híres regénye, a Híd a Drinán Visegradban játszódik.
Forrás: MTI