Hol és kik írták a magyar rendszerváltoztatás forgatókönyvét? Mennyi beleszólásuk volt azoknak, akiket rendszerváltó politikusokként ismerünk? 25 évvel ezelőtt, 1989 tavaszán, a független jogászfórum kezdeményezésére hat ellenzéki párt, köztük a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz), a Független Kisgazdapárt (FKGP), az MDF és az SZDSZ létrehozta az Ellenzéki Kerekasztalt. Az elmúlt héten a negyedszázados jubileumra a Veritas Történetkutató Intézet emlékülést szervezett, amelyen előadást tartott Kövér László is. A Parlament elnöke idézte fel az akkori eseményeket a Kossuth Rádióban.
Annak idején az Ellenzéki Kerekasztal az ország jövőjét próbálta tervezni. A történelmi példák azt mutatták, hogy amikor megnyílik az idő kapuja, és az addigi status quo megrendül, akkor van egy pillanat, amikor mindent szabad, és addig kell elmenni, ameddig a fal engedni, nem nézve, hogy meddig tart. E szerint ült a Fidesz az Ellenzéki Kerekasztalnál, és alakította ki a stratégiáját. Volt egy „nagyon finom” taktikai összjáték az MDF, az SZDSZ és a Fidesz között, sok tekintetben utóbbi volt a legradikálisabb, de tudta, hogy majd az a kompromisszum lesz mindenki számára elfogadható, amelyet a dramaturgia szabályai szerint egyszer az MDF jelent be – emlékezett vissza Kövér László a Vasárnapi újságban.
Az Ellenzéki Kerekasztal abban a minimális konszenzusban osztozott – folytatta, hogy egy olyan erős, egységes álláspontot kell létrehoznia az állampárttal szemben, amely diadalra jutva lehetővé teszi az átmenetet. Azt követően aztán az újonnan megválasztott demokratikus parlament válaszol majd a konkrét szociális, gazdasági és jogi természetű kérdésekre – idézte fel a korábbi célokat az Országgyűlés elnöke.
Hangsúlyozta: a spontán, és később a vezérelt, „elvileg jogszabályi keretek között zajló” privatizáció során a korábban másoktól elkonfiskált vagyont azok vagy azok utódai, illetve eszmetársai osztották szét, akik annak idején a konfiskálásban részt vettek. Ez nagyon súlyos szociális, gazdasági és főleg morális probléma volt – húzta alá Kövér László. Hozzátette ugyanakkor, hogy ez azért valósulhatott meg, mert az Ellenzéki Kerekasztal gazdasági kérdésekkel nem tudott foglalkozni. Az állampárt részéről volt egy olyan kísérlet, hogy bevonja az Ellenzéki Kerekasztalt a folyamatba, amely aztán, legalábbis formálisan, felelősséget vállalt volna mindazért, ami zajlik. „Eszünk ágában sem volt a szocializmus csődjéért az utolsó néhány évben visszamenőleg felelősséget vállalni, ezzel azonban az akkor zajló folyamatokba sem tudtunk beavatkozni” – magyarázta a házelnök.
Úgy vélte, a rendszerváltás forgatókönyvét elsősorban a nagyhatalmak írták. Annak a konzekvenciái, hogy a Szovjetunió elveszíti majd a hidegháborút, már a 1980-as évek közepén nyilvánvalóvá váltak, és nagyjából látni lehetett, hogy a szocialista rendszer kimerítette gazdasági és politikai tartalékait, nincs jövője – emlékeztetett. Azok aztán, akik 1985-ben nem nyilvánosan leültek különböző tárgyalóasztalokhoz, megegyezve a világ további sorsáról, pontosan látták, hogy valamit változtatni kell. Az ilyen megegyezéses átalakulásnak az alternatívája azonban az erőszakos konfliktus lett volna, „amiből nem biztos, hogy jobban jöttünk volna ki, bennünket viszont nem avattak be, csak az elvtársakat, akik előkészítették a maguk átmenetét, és megírták a forgatókönyv nagyját. Az Ellenzéki Kerekasztal ugyanakkor érdemben befolyásolta az eseményeket” – emelte ki Kövér László.
Az Országgyűlés elnöke szerint a rendszerváltozás értelme – mint mondta, a baloldali magyarázattal ellentétben – nem a közjogi rendszer és a gazdasági szisztéma néhány év alatt lezajló átalakítása volt, hanem egy olyan polgári társadalom létrehozása, amely tagjainak többsége képes a saját tehetségéből és munkájából megélni, adót fizetni, családot alapítani, a közéleti és a kulturális érdeklődése és aktivitása folytán pedig fenntartani a demokráciát és a nemzetet – zárta visszaemlékezését Kövér László a Kossuth Rádióban.
Forrás: Kossuth Rádió / Vasárnapi Újság / hirado.hu