A szakkatalógusban először sehogy sem találtam az első magyar cigánykutató műveit. ABC sorrendben kerestem, ahogy más íróét, tudósét: „H” mint Habsburg. Habsburg József azonban nemes egyszerűséggel csak mint József főherceg publikált. Könyvei ezért a „J” betűnél találhatók. (A cikk az Európai Út című havilap megbízásából készült írásom szerkesztett változata.)
Tavaszi napsütésben, kocsival indultam útnak, hogy Magyarország egyik első romológusának, Habsburg-Lotaringiai József Károly főhercegnek egykori kastélyát Alcsútdobozon, az ottani arborétumban megnézzem.
Előtte az Országos Széchényi Könyvtárban kikerestem két legfontosabb könyvét, az 1888-ban megjelent Cigány nyelvtan, Romane Csibákero Sziklaribe
címűt, amelyet később németül is kiadtak, és A cigányokról, a cigányok történelme, életmódja, néphite, népköltése, zenéje, nyelve és irodalma című művet, amely 1895-ben jelent meg. Ezek mellett a főherceg több, a témába vágó könyvét találhatjuk meg: Észleletek az Alcsúton letelepedett sátoros cigányokról, Eredeti cigány levelek, Háládatos cigányok, mint életmentők. A különc főúr még fiatal tiszt korában, a Wasa gyalogezrednél került kapcsolatba a cigánysággal. A besorozott roma fiúk nem értették a német vezényleti nyelvet, csak cigányul beszéltek, s „felettébb ellenállók” voltak. A visszaemlékezések szerint József főherceg megsajnálta őket, s elhatározta, hogy megtanul cigányul.
Elsajátítván a cigány nyelvet, a cigány nyelvjárásokat alaposabban kezdte tanulmányozni, s kiterjedt levelezéseket folytatott az európai cigánykutatás jeles képviselőivel. A cigányságot szerette volna a korabeli magyar társadalom színvonalára emelni, és egyenjogú állampolgárává tenni.
Az alcsúti kastélyt apja, József nádor (a király helyettese) építtette 1827-ban. Ezzel csaknem egy időben (1830-ban) rakta le a most felújított Ludovika Akadémia (új nevén Nemzetvédelmi Egyetem) alapkövét is. Ezt azért kell említeni, mert mindkét épületet Pollack Mihály tervezte, kiérlelt klasszicista stílusban. Az arborétum fáit maga József nádor kezdte ültetni, Jókai szerint kezdetben összesen három fa állott a birtokon. A romológus, majd botanikus József főherceg folytatta a növények telepítését. A kastély és arborétum az ő idejében élte fénykorát. Sajnos az épületet a második világháború után szinte teljesen lerombolták, csak a homlokzata maradt meg.
Amikor a felújított Ludovika átadásán az alcsútdobozi születésű Orbán Viktor néhány hete azt mondta: erkölcsi kötelesség e régi épületek felújítása, hogy ne maradjanak „világháborús film díszleteire emlékeztető” romok, akkor úgy tűnt, hogy az általa jól ismert kastélyromra gondol.
Útban Alcsútdoboz felé a lovas túrázásra való szép pannóniai tájon, előbb Sóskút felé vettem az irányt, hogy a romos Habsburg kastély előtt egy működő Habsburg rezidenciát is lássak. Habsburg György, a Magyar Vöröskereszt leköszönt elnöke, jelenleg utazó diplomata és tanácsadó, feleségével, Eilika oldenburgi hercegnővel húsz éve építtetett Sóskúton egy mértéktartó kúriát.Itt működik ma a Habsburg Eilika Alapítvány lovas iskolája. Fotónkon a hercegnő (aki nem használja címét és a gyerekek tegezhetik) éppen futószáras képzést tart egy kezdőnek, míg a haladók körülöttük lovagolnak. Szülők a padon, trénerek és növendékek az istállók és a fedeles lovarda előtt: itt az úgynevezett lovas tornát is oktatják.
Családiasan kellemes volt a hangulat. A szünetben váltottunk néhány szót Habsburg Eilikával: megemlítettem, hogy a romológus főhercegről írok. Ismeri a történetet, mondta a hercegnő. Távozásomkor feltűnt az utcanév tábla és a házszám: IV. Károly király útja 1.
Mivel a hazai cigánykutatás, és az azt már rögtön az elején európai hírűvé tevő főherceg Habsburg neve összeforrott, emlékeztetjük olvasóinkat, hogy IV. Károly, a Habsburg–Lotaringiai-ház utolsó uralkodója egyben az utolsó magyar király volt. Ő a 2011-ben elhunyt Dr. Habsburg Ottónak az édesapja, a sóskútra települt Habsburg Györgynek pedig a nagyapja. Oldalági romológus főhercegünk fia, Habsburg-Lotaringiai József Ágost, az alcsuti kastély utolsó lakója, még fiatalon, a spanyolországi emigrációban elhunyt IV. Károly halála után érdeklődött a trónutódlás iránt. Ez viszályt szült, mert az emigrált család Habsburg Ottót tekintette trónörökösnek. József Ágost 1944-ben hűséget esküdött Szálasinak, s végül minden értéket hátrahagyva menekült a családjával és a gyerekeivel Nyugatra. S az oroszok által elfoglalt, majd leégett és kifosztott kastélyrom még mindig olyan, mint egy háborús film díszlete.
Bejárva a késő délutáni arborétumot fölsejlett az azt betelepítő, majd a növényekről a ciganológiai művei mellett botanikai „leltárkönyvet” is kinyomattató József főherceg szellemi, emberi nagysága. Ha tudósi szenvedélye össze is függött azzal, hogy a bécsi kormány 1848 után politikailag „inaktiválta” a Habsburg ház magyar, Lotaringiai ágát, így energiáját a politika helyett csak a tudományban élhette ki. (Még akkor is, amikor a szimbolikus magyar honvédség főparancsnoka lett). Korát megelőzően modern cigányemancipációs szemlélete – a birtokain letelepített cigányok gyermekeinek elsősorban a taníttatására helyezte a hangsúlyt – ma is beleillik az európai romaintegráció trendjébe. (Cikkünk következő részében részletesen írunk majd erről.) Bolyongás közben egyszer csak egy tetszetős formájú, múltszázadban épült fedett lovardához értem. Jól esett látni, hogy a kastélyparknak ez a sarka, lovas udvara, néhány istállóval és épülettel még mindig (vagy már ismét) az eredeti funkciójában működik! Alekszi László, a lovarda vezetője elmondta: annak idején Pestről költözött ide a felségével, hogy elindítsák vállalkozásukat, jelenleg 30 lovuk van. A környékbeli lovasok és fővárosiak járnak hozzájuk lovagolni.
Esteledett már, mire visszaindultam. Felcsúton áthajtva az útról megpillantottam a Puskás Akadémiát, ahol az intézmény honlapja szerint a spanyol királyi Real Madrid Alapítvánnyal kötött együttműködés értelmében, a 2011-12-es tanévtől hátrányos helyzetű, részben roma származású gyerekek is sportolhatnak.
Oda hajtottam: éppen akkor tartották a nyitás előtti esti világításpróbát: – holnap, április 21-én tartják majd a nyitó mérkőzést.
Következő cikkünkben József főherceg alcsúti cigányemancipációs kísérlete mellett e felcsúti sportintegrációs tevékenységről is írunk.
(Fotók: Pálóczi Antal; archív)