Varga Zoltán, az MSZP Békés megyei elnöke, volt önkormányzati miniszter nem volt jelen az országos választmány szombati ülésén, ahol a „rendpárti MSZP” gondolata szóba került. Ő a megyei MSZP-elnökök kibővített tanácskozásán, múlt csütörtökön mondta el erről a személyes tapasztalatain alapuló gondolatait. Némiképp sérelmezi, hogy egyesek a választmány ülésén úgy mondtak erről véleményt, hogy a tényleges gondolatmenetet nem ismerték.
Varga a Békés megyei 4-es számú választókerületben indult, ahol Simonka György pusztaottlakai polgármester győzött, Varga 335 szavazattal előzte meg a Jobbik jelöltjét. A városokban lényegesen jobban szerepelt, mint a falvakban. Varga Zoltán azt mondta: ő jól ismeri a vidéket, de az még őt is mellbe vágta, amit a kampányban, az emberekkel való személyes találkozások során tapasztalt.
A korábbiakhoz képest már megközelíteni is sokkal nehezebb volt a falun élőket: a fórumokra alig ment el valaki. Piacokon és a választók otthonában nyílt alkalom beszélgetni az emberekkel. Érezni lehetett, hogy sokan félnek. Varga Zoltán azt tapasztalta: a falusi polgármesterek jelentős része – vélhetően a települése szempontjait is szem előtt tartva – erősen fölsorakozott a kormánypártok mögé.
Több közmunkás elmondta az MSZP megyei elnökének: a választás napján sorra kapták az SMS-eket a polgármestertől, hogy aki még nem volt szavazni, menjen el. Pontosan tudták, ki nem szavazott még.
– Ha már elmentek, megtehették volna, hogy a fülke magányában ránk szavaznak – mondta Varga Zoltán. – Vártuk és erősen reméltük is ezt, hiszen egyébként nagyon nagy volt az elégedetlenség a Fidesz kormányzásával kapcsolatban. De aki elment, az a falvakban zömmel a Fideszre vagy a Jobbikra szavazott. A városokban nem, de a kisebb településeken szinte mindenütt a Jobbik mögé szorultunk. Ennek a tapasztalatnak a hatása alatt arról beszéltem azon a tanácskozáson: érdemes lenne elindítani egy polémiát arról, mi ennek az oka. Hozzátettem: ha lehántjuk a fasiszta és az irredenta elemeket a Jobbik propagandájáról, akkor alapvetően baloldali program az övék.
Amelynek számos eleme teljesíthetetlen – vetettük közbe.
– Csakhogy amikor megfogalmazták, biztosak lehettek benne, hogy ezen a választáson még nem kerülnek kormányra, és nem fogják számon kérni rajtuk a megvalósítását. Amin el kell gondolkozni: a mi programunkban is voltak hasonló elemek, például a minimálbér 100 ezer forintra emelése, illetve a közmunka bérének adómentessé tétele, ami a nettó jövedelem növekedését jelentette volna. Nekünk nem hitték el, amit ígértünk, a Jobbiknak igen – ennek az okait mindenképpen fel kell tárni. Bízom benne, hogy elindul egy ilyen vita a pártban, és nem a személyi kérdésekről, hanem a tanulságokról és a jövőbeli stratégiáról fogunk beszélni, például a május 31-re tervezett kibővített választmányi ülésen.
Megkérdeztük Varga Zoltánt, milyen hiteles ajánlatokat tehetne a baloldal a vidék lakosságának.
– A legnagyobb gond a munkahelyek hiánya. Én nem becsülöm le a közmunkát, de jól látható, hogy annak hatékonysága nagyon személyfüggő. Ahol a polgármester, más helyi szereplő, akár egy közmunkás hatékonyan tudja szervezni a munkát, ott ez eddig is jól működött. Ahhoz, hogy a legtöbb helyen sikeres legyen, biztosítani kell a forrásokat a profi szervezésre. A közmunka persze ott sem valódi munkahelyeket hoz létre, ahol jól csinálják. Tényleges munkahelyekre van szükség. Ebben azonban támogatni kell azokat a vállalkozókat, akiknek e nélkül nem éri meg. Állami beavatkozás nélkül nem megy – azt azonban nagyon át kell gondolni, hogyan lehet úgy végrehajtani, hogy ne ütközzön uniós szabályokba, ne diszkrimináljon más piaci szereplőket. A legtöbb helyen jelenleg egyetlen lehetőség van: a mezőgazdaság. Termelni még sokan tudnak, a ház körüli érték-előállítás költségei messze nem olyanok, mint egy újonnan teremtett munkahelyen, de a termelés szervezését, piacra juttatását integrálni kellene, az integrátorokat pedig állami segítséggel lehetne ebbe bevonni. Rémtörténeteket mesélnek az emberek arról, hogy a felvásárlók hányuknak nem fizették ki az árut, vagy kötöttek velük olyan egyoldalú szerződéseket, amelyekben minden létező kockázatot rájuk hárítottak.
Felvetettük Vargának, hogy a földtörvény tervezetében volt egy javaslat, ami végül kikerült belőle: az állami földhasználatot területarányosan munkahelyteremtéshez kötötték volna. De vajon ez megoldást jelentene?
– Az például benne maradt, hogy a legelők bérletének feltétele bizonyos állatlétszám, amiből számos botrány kerekedett: egy-egy csordát több pályázatnál számítottak be, lízingeltek, utaztattak ide-oda. Gőgös Zoltán kollégám ilyen visszaélések sokaságát tárta fel. A rendhez az is hozzátartozik, hogy az állam betartja és betartatja a saját törvényeit, a jogalkalmazás nem szelektálhat politikai hovatartozás szerint. Az is a szélesebb értelemben vett rendhez tartozik, hogy például a kereskedők ne élhessenek vissza az őstermelőknek indokoltan járó adókedvezményekkel.
forrás: nol.hu