Rendkívül élesen bírálja Kovács Kokó István a Magyar Ökölvívó Szövetség elnökét, Csötönyi Sándort. Kokó lapunknak azt nyilatkozta, dermesztő látnia, milyen ütemben züllik a hazai ökölvívás, mennyire mély a szakmai elmaradottság, hová süllyedt egykori sikersportágunk.
A múlt ősszel lemondott a Magyar Ökölvívó Szövetségben betöltött tisztségeiről, s közölte: nem hajlandó a szervezetnél dolgozni, amíg Csötönyi Sándor az elnök. Megbánta-e azóta a döntését?
Annak ellenére sem, hogy fáj a szívem azért, mert nem veszek részt szeretett sportágam szövetségének munkájában. Képtelen vagyok elviselni, hogy nem tudásalapú szakmai munka zajlik idehaza. A következmények már jól láthatók: magyar bokszoló nem szerzett érmet az utóbbi három olimpián. Ennek fényében legföljebb kommunikációs trükknek tekinthető, ha Csötönyi változatlanul magyar sikersportágnak tartja az ökölvívást.
A boksz bekerült a kiemelt sportágak közé, így a szövetség soha nem látott nagyságú összegből gazdálkodhat. Ez nem diadal?
Tud mondani olyan, olimpiákon hagyományosan sikeres sportágat, amely nincs a hazai kiválasztottak között?
Nem.
Akkor ezt inkább automatizmusnak tekinthetjük, semmint a munka elismerésének. Hozzáteszem: amíg jó néhány szövetségnél nem a hozzáértés és a felkészültség jellemzi a mindennapokat, hanem a vezetők zsarnoksága és a szolgalelkűség, addig a hatalmas állami támogatások felhasználása nem lesz hatékony.
Nagyon kritikusan beszél a sportág –sőt a sport – helyzetéről. A bokszban –az ötkarikás eredménytelenségen kívül – melyek a krízis főbb jelei?
Nincs kiemelkedő egyéniség, a válogatott versenyzők szinte ismeretlenek, a tévék nem közvetítik a nagyobb eseményeket, elhalt a korábban rengeteg nézőt vonzó csapatbajnokság, elfogynak a műhelyek, mind kevesebb a jó bunyós. Dermesztő látni, milyen ütemben züllik a hazai ökölvívás.
Nem lehet, hogy a színvonalas képzéshez szükséges anyagiak hiányoztak?
Sokszor kimutatták már, hogy a bokszban – a többi sportággal összevetve – kevés pénzből érhető el komoly eredmény. Sokkal olcsóbb klasszis bunyóst, mint jégkorongozót, öttusázót vagy úszót nevelni.
Biztosan több érmet szerzett volna a válogatott, ha megannyi kitűnő ökölvívó nem áll profinak…
Sokszor hivatkoznak az elvándorlásra, ám ennek nincs valóságalapja. Erdei Zsolt, Balzsay Károly is amatőr pályafutása csúcsa után csatlakozott a profi mezőnyhöz. A Bedák testvérek olimpiai résztvevők voltak, Káté Gyula három ötkarikás találkozón lépett fel. Kótai Mihály vagy Kovács Attila már nem is volt első számú magyar versenyző a súlycsoportjában, amikor váltott. Tehát nem ez az ok, hanem a szakmai elmaradottság. Észvesztő, hová süllyedtünk.
Úgy tetszik, nem csupán idehaza van válságban az amatőr részleg. A nemzetközi szövetség új szabályokat hozott, félprofi ligát szervezett, megpróbál konkurálni a professzionális közeg vonzerejével. Van-e esélye arra, hogy uralkodóvá váljon?
Érdekes, hogy az amatőr szövetség évtizedekig küzdött a profi részleg térhódítása ellen. Aztán amikor végképp kiderült, hogy a pro? miliőnek nagyobb a hatása, megpróbálja azt másolni. Ez nem sikerülhet. Nincs meg az ehhez szükséges szaktudás, tradíció, kreativitás. A profi boksz riválisa inkább néhány másik, látványos küzdősport. Ilyen például a ketrecharc: ott is show-elemekkel tarkítják a meccseket, ellenben sokkal kisebb a sztárok gázsija.
Ön az egyik profi szervezet, a WBO európai alelnökeként dolgozik: van-e lehetősége az előrelépésre?
Már azt is nagy sikernek tartom, hogy Budapesten működik az európai iroda, s nem pályázom az elnöki posztra. A profi boksz központja Amerika, ezért úgy vélem, a világszervezet bázisának is ott kell lennie, első emberének onnan kell jönnie.
Az viszont lehetséges, hogy Kovács István egyszer elnök lesz idehaza?
Nem érdekel a poszt, csak a feladat. Ha a tagság talál valakit, aki képes átalakítani a szövetséget, új alapokra helyezni a sportágat, és elindítani azt a fejlődés útján, akkor minden tudásommal segíteni próbálok majd. Amennyiben a többség – más körülmények között – engem tart alkalmasnak erre a feladatra, úgy nem állok félre.
forrás: nol.hu