A Ringnagazinban már több alkalommal írtunk általában a tájházakról. Azok jelentőségéről, fenntartásuk fontosságáról. A következőkben indítunk egy sorozatot, amelyben minden alkalommal bemutatunk egy-egy tájházat, kiegészítve a település egyéb értékeinek rövid ismertetésével. Első alkalommal egy Baranya megyei település tájházát mutatjuk be.
BAKÓCA (Baranya Megye) – Sáfrány Géza fazekas-múzeum. Tájház. (Rákóczi u. 77. Műemlék.)
Bakóca a Mecsek hegység ÉNy-i lába lankás dombvidékének, az un. „Hegyhát” egyik völgyében fekvő, egyutcás zsákfaluja. A település szláv eredetű neve, Bakolcha formában, oklevélen először 1332-ben jelenik meg. Középkori történelméről viszonylag keveset tudunk. A török hódoltság előtt Zichy birtok volt. A hódoltság után a Nádasdy, Melczer, majd Majláth családok birtokolják. A Melczer családhoz fűződik az itteni barokk kastély 1720-ban megkezdett felépítése, amit később a Majláth család, már a XIX. században, angol mintára, romantikus stílusban átépít és megnagyobbít. A kastély a II. világháború után iskola és gyermekotthon lett. A Majláth család egyik tagja, Majláth György (1818-1883) egykori kúriai elnök felesége letelepítette a faluba a Szt. Vince irgalmas nővéreket. A faluba a XIX. sz. folyamán kezdtek betelepedni német anyanyelvű lakosok, akik itt üveghutákat építettek.
A falu lakóházai nagyrészt fésűs elhelyezkedésűek, hosszú, keskeny telken. A telkeken, a lakóházak mögött, keresztirányban elhelyezkedő nagyméretű pajták vannak. A régebbi lakóházak jelentős részének félkör- vagy szegmensíves tornáca van. Ilyen íves tornácú épület a tájház is. Az egykori tulajdonos halála után került állami kezelésbe, és 1973-ban nyílt meg benne a fazekas-múzeum, az egykor szintén a községben élt és dolgozott, kitűnő fazekasmester, Sáfrány Géza (1905-1995) munkáiból. Ez a funkció volt a biztosítéka, hogy az igen szép, nagyméretű, és a környék népi építészetét reprezentáló épület, mint tájház, megmaradjon.
A XIX. sz. második felében létesített épület eredeti funkciója lakóház volt. A helyiségek elrendezése: tornác; szoba – konyha – szoba – kamra; nyári konyha -élelmiszerkamra. Az egész épület előtt végighúzódó tornác nyolc szegmensíves, mellvédes, az utolsó, kilencedik tornácnyílás mellvéd nélküli, egyenes záródású. A kissé megemelt tornácra az utca felöli negyedik mellvédén nyitott kis lécajtón át lehet bejutni, ami előtt három lépcsőfok van, vagy az utolsó mellvéd nélküli tornácnyíláson át, ami a telek lejtése miatt már az udvar szintjében van, és amit egy félmagas deszkafal és abban létesített deszkaajtó választ el az udvartól. A szobák a tornácra nyíló, nagyméretű konyhán keresztül érhetők el. A kamrában a második szobából is be lehet jutni, de a kamrának a tornác felé is van ajtaja. Az épület utolsó helyisége a nyári konyha, amely csak a tornácról közelíthető meg. Ebben a helyiségben, a konyhai kemence melletti sarokban egy kis élelmiszerkamra található. Ez valószínűleg utóbb épült. Az épület anyaga vályog. A szobák födéme pórfödém, a szobákban mestergerendával aláfogva. A tornác mennyezete stukatúrozott, padozata sározott. A szobákban hajópadló van.
Az épület tetőszerkezete talp- és gerincszelemenes, állószékes. Formája nyeregtetős, hódfarkú cserép héjazattal, mindkét végén falazott oromzattal. Az utcai homlokzaton két szobai ablak és egy félköríves, mellvédes tornácnyílás jelenik meg. Az oromzaton két kicsi padlásszellőző ablak látható. Egy-egy szobaablak a tornácra néz. A nyári konyha ablaka a hátsó, oromzatos homlokzaton jelenik meg, ahol az oromfalon szintén van két kis padlásablak. A kamrának pedig a hátsó, szomszéd felé néző, hosszanti falon van az ablaka. A homlokzatok teljesen simák, dísztelenek és fehérre vannak meszelve. A telken csak egy újabb kis, raktárépület van, a régi és eredeti gazdasági épületek közül semmi nem maradt fenn.
A jó állagú, szépen helyreállított és gondozott tájháznak jelenleg csupán az egykori konyhája és az első szobája van néhai Sáfrány Géza fazekasmester, Barany-Hegyhát egyik legismertebb ”gölöncsére”, – aki nem ebben a házban élt és dolgozott, – munkáival, kiállítás formájában, tárlókkal, fazekas edényekkel berendezve. A másik három helyiség üresen áll, ill. raktárnak használják. A épület, alkalmas lenne arra, hogy az említett három helyiségben a „Hegyhát” vidékét, a helyi lakósság életét, lakáskultúráját bemutató kiállítást alakítsanak ki bennük. Ennek anyaga ma még begyűjthető lenne helyből ill. a környékbeli helységekből.
A kis baranyai faluban azonban egyéb nevezetességek is találhatók. Ilyen a Béke u. 1. sz. alatti műemlék épület, a már említett Majláth kastély. Jelenleg magán tulajdonban van. Állítólag szállodává ás wellness központtá akarják átalakítani. A Majláth-kastélyhoz tartozó ősfás parkban több 100 évesnél idősebb. fenyő, tiszafa, feketediófa, hársfa található.
A falu másik műemléke a romai katolikus templom. A templomot 1721- ben kezdte el építtetni a Melczer család, de csak a falu új birtokosa, a Majláth család fejezte be 1848-ban. Szent Anna tiszteletére szentelték fel 1848-ban. A késő klasszicista stílusú épületet a XIX. sz. második felében részlegesen átépítették korai historizáló stílusban. A műemlék templom a Majláth kastélyt körülvevő park DNy-i szélén, magaslaton áll. Torony alatti bejárata D-re nyílik. Három harangja van A templom ünnepe július 26. A homlokzaton világháborús emléktáblát helyeztek el. Ebben a templomban kötött házasságot Fekete István Piller Edittel, a bakócai belgyógyász főorvos lányával, 1929. december 12-én.
A faluban nyilvántartják, hogy Fekete István három évig itt élt. Fekete István (1900-1970) író a Somogy megyei Göllén született, Fekete Árpád tanító, iskolamester és gazdálkodó és Sipos Anna első gyermekeként. Az akkori kor szokásának megfelelően keményen nevelték. Az elemi iskola első négy évét (1906-1910) szülőfalujában végezte el, az ötödik évet már Kaposváron kezdte el, ahová egy év múlva a család is költözött. Első vadászélményeit 1917 nyarán Somogyfajszon szerezte nagyapai nagynénjénél. 1917 végén besorozták, 1918 tavaszán iskolájában hadiérettségit tett, majd 1918-ig káplárként szolgált. 1923-ban felvették a debreceni Gazdasági Akadémiára, de csak az első félévet végezte el. Dunántúliként nem érezte jól magát az Alföldön, visszavágyott a dimbes-dombos dunántúli tájra. 1924 januárjában Magyaróváron folytatta tanulmányait, ahol 1926-ban mezőgazdászként végzett. Ezután Bakócára került, ahol gróf Majláth György birtokán kapott segédtiszti állást, melyet 1926 és 1929 között töltött be. Itt ismerkedett meg Piller Edittel, későbbi feleségével. Itteni életét a „Ballagó idő” című önéletrajzi regényében örökítette meg. Fekete István emlékére egy un. „emlékösvény”, turisztikai jellegű jelölt útvonal létesült, melynek egyik állomása Bakóca. Az emlékösvény mentén táblák kerültek kihelyezésre, melyeken az író saját szavaival meséli el fél évszázados szép vadászélet gazdag tapasztalatait.
{vsig}hazatjaro/bakoca{/vsig}