Kanadai vendéglátóink dinamikus életet élnek, és ezt lakásuk minden négyzetcentimétere tükrözi. Szeretik a vidám és könnyed színeket, az izgalmas formákat, a mozgalmasságot, egyszóval az életet maguk körül. Kedves barátjuk és dizájnerük, Lorie Andrews emberismeretet, harmónia- és formaérzéket ötvözve hozta stílusba az attraktív otthont.
Fiatal vendéglátóinkat Lori Andrews „fertőzte meg” a lak- berendezés iránti szenvedéllyel, így otthonuk átépítését a világért sem kezdték volna el a tervező nélkül. Tizenkét éve, gyermekük születésekor vásárolták a Toronto külvárosában épült 9o négyzetméteres családi házat, ám az újszülött mellett akkor csak a burkolatcserére, valamint a falak-ajtók átfestésére futotta az időből és energiából. Évek óta tervezték, hogy neki- látnak egy nagyszabású átalakításnak, s Lori – hogy buzdítsa őket – mindig vitt nekik egy-egy kiegészítőt, egy vagány lámpát, apróságot. A bútorok és dizájn tárgyak rendszeretelenül gyűltek a házban, s már nem volt mit tenni, el kellett kezdeni aszortíro- zást és a terek újragondolását.
„Egy öreg karosszékhez választhatsz high tech lerakóasztalt. Ha kifejez téged, akkor csakis jól mutathat a lakásodban!” – vallja Lori, s ezen elvek mentén zajlott a tervezés is. Atér egészét a mo- dern, természetes jelzőkkel lehetne leginkább illetni. A nagyvo- nalú anyaghasználat megengedte a bőr fotelek, a műanyag székek és a fa bútorok keverését. Mintha patikamérlegen mérték volna ki, olyan jó arányban jelennek meg a színek, formák, anyagok. A fényes előszobából a nappaliba jutunk, ahol rögtön ízelítőt kapunk a ház esszenciájából. Lori retro jellegű bőrfoteleket és ka- napét képzelt el ide, majd megspékelte a látványt egy hatalmas bőrrel, végül lehozatta a hálószobából az évek alatt összevásárolt festményeket és kiegészítőket. „Nagyon fontos, hogy egy bútor karakteres legyen. Te sem szereted, ha a ruhád lépten-nyomon szembejön veled az utcán. Ez a lakásunk tárgyaira ugyanígy ér- vényes!” – mondja, s ezzel a véleményével vendéglátóink is tö- kéletesen egyetértettek.
A konyha kialakítását a praktikum vezérelte: a nappali köze- lébe, mégis szeparált térbe került, és könnyen tisztítható, világos felületet kapott. A fehéret választották alapnak a szülői hálószo- bában is, és ahogyan az a ház minden egyes pontján érzékelhe- tő, itt is afeltűnő festmény fejezi ki a megélt dinamikát, a színek szeretetét. A kamaszodó fiú kifejezett kérésére a szobáját szür- kére festették, féltek is tőle aszülők, aztán Lori érvei hatására engedtek az óhajnak…
Mert az otthonunk mi magunk vagyunk, sajátos önkifejezési forma, játék a bútorokkal, színekkel, tárgyakkal, amitől egy ház a világ bármely pontján életre kel!
A cikk az A Mi Otthonunk magazin márciusi számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!