Budapest nyolcadik kerülete új életre kelt a Palotanegyed városre- habilitációjával, és a kulturális örökség megmentésén túl innovatív miliővel is gazdagodott. A főváros legsűrűbb beépítésű kerületré- szében találjuk vendéglátóink otthonát, a panelek sorában, fönt, a tizedik emeleten, egyik irányból a Gellérthegyre, a másikból a Józsefvárosi Plébánia barokk tornyaira szép kilátással.
Ha az eredetileg is jó elrendezésű lakás 1985-ben a szovjet típusterv szerint épült volna, lakóinak, a fiatal építész- házaspárnak kemény feltételekkel kellett volna szem- benéznie. No, de ne rohanjunk annyira előre.
Nyolc évig az eredeti alaprajz szerint lakták a lakást, csak a parkettát cserélték ki, s mivel mindkettejük kedvence a minimál stílus, lekaparták a szörnyű tapétát a beton kedvéért. Négy évvel ezelőtt szedték szét teljesen a lakást, hogy mire megérkezik akis- baba, tágas, világos, kényelmes otthon várja. A ház alagútzsalus, dán típusú, így a válaszfalak hullámpapír falait maguk tudták lebontani, fúrni-faragni a kegyetlen betonkiváltás helyett. Maguk végezték az elektromos munkát és a gipszkarton falak szerelését is, eltüntetve a lakás doboz hatását; minden más szakmunkához értő embert hívtak. A terek formálásánál elsődleges szempont volt a legjobb helykihasználás. A fürdő és az előszoba közé két oldalról működő szekrény készült, kicsi kamra- és előszobaszek- rény rejti a kabátokat, cipőket, a fürdőszobában is szekrény rejt mindent. Ajtók nem nyílnak a nappaliba, a babával közös háló- szobáról is eltüntették, a nappali és a konyha egy térbe került, de a szokatlanul nagy térérzethez ez még kevés volna. Azzal, hogy kidobták az erkélyre nyíló régi nyílászárót, és az egész fal földig érő üvegablak, középen tolóajtóval, megtörtént a csoda: a tekintet szabadon szárnyal a nyáron virágos teraszra, a budai hegyekre és a szép templomra.
Bárhová forduljunk a lakásban, mindenütt megakad a szem a házaspár kreativitásán. A betonfalról már esett szó, de a kereszt- szemes fürdőszoba láttán szóhoz sem jutni. Az óriási gyergyó- kilyénfalvi hímzést mozaikból rakta ki a türelmes háziasszony. A fürdőszoba rejteget más ötletet is: egy lakatossal átalakíttatott lavórtartóra ültették amosdókagylót, a gépészetet pedig szerelő- fal rejti az ablaknál. Apropó, ablak: eredetileg ez volt a konyha, és ha nem volna természetes fény, a mozaik sem élne így. Sehol nem látni kommersz lakásdíszt, minden dekoráció egy külön történet. A fakeretes fóliakép egy kollégiumi társ önarc- képsorozatából készült egy görögországi workshopon, a másik alkotás egy formatanulmány parkettamintákkal, parkettalakkal, de a keleti motívumok is személyes emlékek. Kalandos a konyha- bútor rézgombjainak útja is: egy lebontásra ítélt irodaházból hoz- ták el, még híre-hamva sem volt átépítésnek, új konyhának. Jutott minden konyhaajtóra, fiókra, pont tizennyolc darab volt belőle. Szerencsésen megtalálták hát a gombot a kabáthoz.
A cikk az A Mi Otthonunk magazin márciusi számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!