Életének 93. évében meghalt Jancsó Miklós kétszeres Kossuth-díjas, Balázs Béla-díjas filmrendező.
Az eredetileg jogi diplomával rendelkező rendező 1946 őszén már Budapesten volt, s felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakára. 1950-ben kapott diplomát, ezután a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyárba került, ahol nyolc évig híradó- és dokumentumfilmeket rendezett. Első önálló játékfilmjét (A harangok Rómába mentek) 1958-ban készítette el, ekkoriban ismerkedett meg Hernádi Gyula íróval, akivel ettől kezdve barátok és alkotótársak lettek.
Első igazán jelentős játékfilmje az Oldás és kötés volt, az Így jöttem pedig már az összes jancsói stílusjegyet magán viselte: a szokatlanul hosszú beállításokat, a nagy tért befogó, horizontális kameramozgást, a képek erős vizuális hatással bíró megkomponáltságát.
Az 1965-ös Szegénylegényeket kirobbanó nemzetközi sikert is aratott, ettől kezdve emlegették a legnagyobb rendezőkkel egy sorban. E filmjével indította az egész életművén végigvonuló gondolatiságot: az egyén és a hatalom, a hatalom és a közösség viszonya, a szabadság és a zsarnokság között feszülő ellentét filmes ábrázolását.
A hatvanas években forgatott filmjeiben elsősorban a magyar történelem különböző időszakaira koncentrált, a Csend és kiáltás, a Csillagosok, katonák a proletárdiktatúra utáni időszakot, a Fényes szelek a népi kollégiumok korszakát, az Égi bárány és a Sirokkó a két világháború közötti magyar fasizálódás folyamatát rajzolta meg. 1972-ben a Még kér a nép filmjéért megkapta a Cannes-i filmfesztiválon a legjobb rendezés díját.
Egy olasz újságírónővel szövődött szerelem miatt a hetvenes évek végéig Olaszországban élt és alkotott. Itt készítette el a La pacifistát, valamint a hatalom és a szexuális perverziók összefonódásáról szóló (az akkori hazai kultúrpolitika megítélése szerint a pornográfia határát súroló) Magánbűnök, közerkölcsök című alkotását.
Hazatérése után új alkotói korszak kezdődött művészetében, a nehezen megfejthető képi nyelvrendszert alkalmazó Szörnyek évadja, a Jézus Krisztus horoszkópja, a Kék Duna keringő a magyar jelent boncolgatták, új filmnyelvi eszközökkel. A kilencvenes évek közepétől művészete ismét megújult, a „Kapa-Pepe” filmekben (Nekem lámpást adott kezembe az úr Pesten, Anyád! A szúnyogok, Utolsó vacsora az Arabs szürkénél, Kelj fel komám, ne aludjál!, A mohácsi vész) a bohóctréfa, a blődli eszközeivel dolgozott, teret engedve a rögtönzésnek, és a beállítások is megrövidültek. Utolsó filmjét, a keserűen ironikus Oda az igazságot a 2010-es filmszemlén mutatták be, a következő évben közreműködött a Magyarország 2011 című, 11 rendező által jegyzett szkeccsfilmben is.
Színházi rendezései is emlékezetesek, így a Várszínházban játszott Hasfelmetsző Jack, az alkalmi színpadokon bemutatott Mata Hari, Drakula, a Csárdáskirálynő és a Szép magyar tragédia vidéki előadásai. A rendezések mellett aktív közéleti és társadalmi szerepet is vállalt, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Filmművészek Szövetsége elnöke, 2011 óta tiszteletbeli elnöke, több ízben az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje volt. 1990-1991-ben a Harvard Egyetem Kommunikációs Intézetének tanára, 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, 1994-től 2008-ig elnöke, az Európai Filmakadémia tagja volt.
Jancsó Miklós művészetét több rangos díjjal is jutalmazták, a többi között kétszer kapott Kossuth-díjat (1973, 2006), 1980-ban kiváló művész lett, több rangos fesztivál (Cannes, Velence, Split) életműdíjasa, Budapest díszpolgára, a Magyar Mozgókép Mestere. 2010-ben Prima-díjas lett, 2012-ben jubileumi Prima Primissima Díjjal tüntették ki, tavaly novemberben a Magyar-Orosz Művelődési és Baráti Társaság Szent-Györgyi érmét vehette át.
Tarr Béla és Mundruczó Kornél emlékezik Jancsó Miklósra
Elveszítettük minden idők legnagyobb magyar filmrendezőjét – mondta Tarr Béla filmrendező a pénteken elhunyt Jancsó Miklósról. Mundruczó Kornél rendező az alkotóra emlékezve kiemelte: szakmai etalon volt számára, filmjei nagy hatással voltak generációjára.
„Nem tudok mit mondani. Elveszítettük minden idők legnagyobb magyar filmrendezőjét. Egy gondolkodót és egy igazi demokratát. Szegényebbek lettünk mindannyian. Örökké hiányozni fog” – mondta Tarr Béla filmrendező az MTI-nek pénteken Jancsó Miklósra emlékezve.
Mundruczó Kornél az MTI-nek arról beszélt, hogy megrendülten hallotta Jancsó Miklós halálhírét, baráti viszonyban is volt vele, fiával, Dáviddal pedig együtt dolgozik immár a harmadik játékfilmen.
„Miki bácsi mindig is szakmai etalon volt számomra, kijelölte az én életutamat is” – mondta a film- és színházi rendező.
Felidézte, hogy Jancsó Miklóst szakmai tisztesség jellemezte, a mindenkori alkotói szabadságot helyezte a pénzcsinálás elé.
„Olyan szabadság áradt belőle az utolsó pillanatig, amely az emberre mindig elképesztő hatással volt” – mondta, hozzátéve, hogy az alkotót jellemző irónia, kaján mosoly, kritikai szemlélet meghatározta az ő filmes célkitűzéseit is.
Szólt arról, hogy az alkotó korai filmjei nagy hatással voltak egész generációjára. Mint mondta: Jancsó Miklós tette naggyá a magyar filmet. „Nem azt mondom, hogy egyedül tette ezt, de a magyar filmnek egy olyan ágát hozta létre, amelyhez tartozónak érzem magamat is” – fogalmazott. Jancsó Miklós hatása tükröződik a hosszú beállításokban, az elnyomottakról, a társadalom kiszolgáltatottjairól való gondolkodásban és a problémák rajtuk keresztül való ábrázolásában – tette hozzá. Metaforikus látásmódját – amely a korszakot is jellemezte – az utána felnövő generációk magyar filmesei is figyelembe vették – fogalmazott Mundruczó, kiemelve, hogy mindenki Jancsó Miklós köpönyegéből bújt elő. Tarr Béla generációja és a mostani fiatal filmesek szemléletükben köthetők életművéhez.
„Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen közel kerülhettem hozzá és játszhattam utolsó filmjeiben kisebb szerepeket. Jó volt őt munka közben látni, nagy hatással volt rám” – mondta a Delta és a Szép napok alkotója. Hozzátette: Jancsó Miklós a filmjein keresztül, az életével tanított, példát mutatott, szemléletében sosem volt kirekesztő. „Mint aki egy évszázadot átélt, a 21. században már nem maradt más lehetősége, mint szórakozni rajtunk” – fogalmazott. Aktív életet élt, aktívan vett részt a közéletben is – tette hozzá.
Felidézte: pár hónapja két alkalommal is találkozott Jancsó Miklóssal. Az alkotó az elmúlt év végén a Magyar-Orosz Művelődési és Baráti Társaság Szent-Györgyi érmét vehette át a lakásán. „A fizikuma egy öregember fizikuma, a szelleme egy fiatal ember szelleme volt” – mondta Mundruczó Kornél. Hozzátette: utoljára egy hónapja találkozott Jancsó Miklóssal, aki ugyanolyan bölcs maradt és a humorát is megőrizte. „Azt mesélte, hogy az Egri csillagokat olvassa rovásírással és hogy ez mennyire szórakoztató” – idézte fel.
Jancsó Miklósra emlékeztek a Magyar Filmkritikusok Díjának átadásán
Jancsó Miklós búcsúztatásának jegyében telt a Magyar Filmkritikusok Díjának pénteki átadása, melyen Nagy Dénes rendezőt két kategóriában is kitüntették, Tarr Béla pedig életműdíjat vehetett át.
Báron György, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Film- és Tévékritikus Szakosztályának elnöke a pénteken elhunyt Jancsó Miklósra emlékezve úgy fogalmazott: „a barátunk volt, a mesterünk volt, a társunk volt, és itt lesz velünk”.
Forrás: MTI