A megalázó beszéd, a fizikai erőszak és a szexuális zaklatás gyakori jelenség az edzéseken – ez derül ki az UNICEF Magyar Bizottságának kutatásából, amelynek során mai felnőtteket kérdeztek gyermekkori sportélményeikről.
„Folyamatosan fizikai és lelki bántalmazásnak voltunk kitéve. Fizikai volt például a vizes papuccsal való ütlegelés, ami napi szinten történt, ha valaki nem úszta meg a szintet: ahány másodperccel többet úszott valaki, annyi papucsost kapott.” “Volt olyan, hogy az edző beleverte az egyik csapattársunk fejét a szekrénybe. Ez a szülők fülébe is eljutott, aztán a szembesítésen senki sem merte megmondani az igazat, mert akkor sokkal rosszabb lett volna, mint előtte. Nem mertünk igazat mondani, mert féltünk, hogy bosszúból sokkal rosszabb lesz.”
Ezek az idézetek az UNICEF Magyar Bizottsága által készített kutatási jelentésből származnak, amely az első olyan hazai vizsgálat, amely gyermekjogi szempontból vizsgálta a gyerekek sportban szerzett tapasztalatait. Az online kérdőíveket 886 olyan 18-63 év közötti felnőtt töltötte ki, aki gyermekkorában sportolt -58 százalékuk versenyszerűen, 11 százalékuk élsportolóként -, az edzések zömmel Budapesten és nagyobb városokban zajlottak.
A nem reprezentatív kutatásban résztvevők 63 százaléka alapvetően pozitívnak értékelte gyermekkori sportélményeit, ám mégis igen nagy arányban számoltak be érzelmi (73 százalék), fizikai (39 százalék) bántalmazásról, valamint szexuális zaklatásról (31 százalék).A válaszolók 8 százaléka mondta például azt, hogy lefogták annak érdekében, hogy fizikai erőszakot alkalmazhassanak vele szemben. Igen gyakori volt (23 százalék) a fenyítő célzatú lökdösés, megrázás, megütés, megpofozás vagy megdobás.
Az esetek 17 százalékában sérült gyermeket kényszerítettek edzésre vagy versenyre. A fizikai erőszak súlyosabb formájáról – amikor a fenyítéshez valamilyen eszközt, botot, ütőt, cipőt vagy papucsot is használtak – a válaszadók 14 százaléka számolt be. A bántalmazásokért a legtöbbször az edző (35 százalék) és a csapattársak voltak felelősek (27 százalék).
Az érzelmi bántalmazásért szintén főként az edzők (55 százalék) és a csapattársak okolhatók, de öt százalékkal a szülők is kivették részüket a gúnyolódásból. A válaszadók fele számolt be megalázásról, 40 százalékuk kötekedésről, 45 százalékuk a személyiségüket súlyosan sértő szitkozódásról. Gyurkó Szilvia, az UNICEF gyerekjogi igazgatója a kutatási eredményeket ismertető szerdai sajtótájékoztatón elmondta: bár a gyerekek nagy része éppen azért kezdett el sportolni, hogy egészségesebb életmódot éljen és lefaragjon súlyából, gyakran kaptak kinézetükre, kövérségükre sértő megjegyzéseket – főként a lányok.
„Az általános iskola 2. osztályában a kötelező úszáson az úszástanár rendszeresen gúnyneveken hívott, és csak szidni tudott. A 132 centimhez 32-33 kiló voltam. Kicsit husis, de bivalyerős. Neki persze Kötözöttsonka. Vízbe ugrani kötelező volt már első órán az úszni nem tudóknak is” – számolt be ezzel kapcsolatos élményeiről az egyik válaszadó.
Az esetek egy részében a gyermek már úgy érkezett sportolni, hogy megvolt a saját testével kapcsolatos negatív viszonyulása. Más esetekben viszont éppen a sportoló közeg alakította a ki a saját testéhez, képességeihez kapcsolódó rossz érzéseket. A válaszadók harmada egyetértett azzal az állítással, hogy „azért nem voltam elégedett a testemmel, mert mások megjegyzéseket tettek rám sport közben.”
A kutatás arra is rámutatott: az érzelmi bántalmazás az esetek döntő többségében kapcsolódik az egyéb bántalmazási formákhoz, a fizikai vagy szexuális erőszakhoz. Az érzelmi bántalmazást elszenvedettek között fordult elő a legtöbb sérült önképpel rendelkező (84 százalék), a legtöbb fizikailag bántalmazott (96 százalék) és a legtöbb szexuális zaklatást elszenvedett (95 százalék) gyerek. Mindez jól mutatja, hogy az érzelmi bántalmazás milyen súlyosan károsíthatja egy gyermek „önvédelmi képességeit”: az önbecsülését, önbizalmát, egészséges önképét.
Gyurkó Szilvia elmondta: a szexuális zaklatás témakörében olyan zaklatási formákra is rákérdeztek, amelyek a magyar társadalomban sokszor nem minősülnek annak. Ilyenek például a szexuális tartalmú viccek, a szexuális tartalmú és sértő megjegyzések. Ezekkel az esetekkel együtt a válaszadók csaknem harmada mondta, hogy találkozott a szexuális zaklatás valamely formájával, 10 százalékuk pedig fizikai kontaktussal is járó szexuális zaklatásról, például „tapizásról” is beszámolt.
Összesen 32 olyan esettel is találkoztak, amikor valaki a nemi szervét mutogatta a gyereknek, 40 esetben valaki akarata ellenére szexuális célzattal érintette meg a gyereket. Pornófilm nézésére 8 esetben kényszerítettek a gyereket, és 14 esetben fordult elő, hogy akarata ellenére próbáltak szexuális kapcsolatot létesíteni a válaszolóval. Szexuális közösülésre kényszerítés hat esetben, önkielégítésre kényszerítés négy esetben fordult elő a kérdőív kitöltőinek gyermekkori élményei között. (Ezek az esetek már elérik a büntetőjogi kategóriát).
Arra a kérdésre, hogy ki volt felelős az elszenvedett erőszakért, az esetek többségében a csapattársakat jelölték meg (35 százalék) a kérdőív kitöltői. Vagyis a többi bántalmazástól eltérően itt nem az edzők (12 százalék) vagy más felnőttek (19 százalék) érintettsége volt a legnagyobb.
Kíváncsiak lettünk volna arra, hogy a gyerekek bántalmazása mely sportágakra jellemző a leginkább, ám ezzel kapcsolatos érdeklődésünkre Gyurkó Szilvia azt mondta: a kérdőíveben rákérdeztek ugyan arra is, milyen sportot űzött gyermekként a válaszadó (42 százalék labdasport, 18 százalék vizes sport, 7 százalék torna, 4 százalék téli sport, 2 százalék lovas sport), de mivel nem szeretnének egyetlen sportágat sem negatív színben feltüntetni, nem képeztek egy-egy sportágra vonatkozó adatsorokat.
A kutatással az UNICEF inkább arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy bár Magyarország sportnemzet, és méltán vagyunk büszkék az elért eredményeinkre, sok tennivaló van még a sportoló gyermekek védelme érdekében. A sajtótájékoztatón kiosztott háttéranyag szerint a sportra vonatkozó szabályok és stratégiák, valamint a szakemberekre irányadó képzési és foglalkoztatási feltételek jelenleg nélkülözik azokat az elemeket, amelyek érzékenyítenék és tudatosítanák a szakmában a gyermekek jogait.
Márpedig minden 18 éven aluli sportoló elsősorban gyermek, és csak másodsorban sportoló. Ez azt jelenti, hogy jogaiknak, szükségleteiknek és a védelmükben hozott speciális szabályoknak minden esetben érvényesülniük kell. Az erőszak és a bántalmazás nem természetes része a sportnak, ez nem lehet az az ár, amit elfogadottnak és magától értetődőnek tekintünk a siker érdekében.
forrás: nol.hu