Háború és háború című híres regényének javított és teljes kiadásával köszöntötte a hatvanéves Krasznahorkai Lászlót kiadója, a Magvető. Az író az MTI-nek elmondta: a kötetben helyet kapott a Megjött Ézsaiás című, a regény előzményének is tekinthető levél, emellett számos apróbb javítást is végrehajtott a szövegen.
Az író kiemelte: a könyvben az egyik legfontosabb javítás, hogy végre helyesen szerepel benne a főszereplő, Korin György neve, amely eddig Magyarországon kívül a világ néhány országában is rosszul, Korimként jelent meg nyomdahiba miatt. „Sok álmatlan éjszakát okozott ez nekem, de végre minden helyre került” – jegyezte meg.
A regényben egy vidéki levéltáros, Dr. Korin György munkahelyén egy különös kéziratra bukkan. A tartalma rabul ejti: négy férfiról van benne szó, akik a világtörténelem különböző fordulópontjain bukkannak föl, és mindig menekülniük kell a háború, a rombolás elől. A levéltárost hatalmába keríti az ismeretlen szerző elbeszélése, úgy érzi, neki is menekülnie kell: mentenie és a világgal megismertetnie a titokzatos szöveget. Az élet számára Schaffhausenben ér véget, ahol megpróbál bejutni a kortárs művészeti múzeumba, Mario Merz iglut formáló szobraihoz, amelyek számára az utolsó menedéket jelentik.
Az író felidézte, hogy a Háború és Háború nemcsak könyv, hanem egy komplett projekt, amelynek számos állomása volt. Az első, a Megjött Ézsaiás című levél, amelyet egy évvel a regény megjelenése előtt, 1998-ban publikált. Hangsúlyozta, hogy a levél a regény előzményének tekinthető, számos olyan részlet derül ki belőle, ami a könyvből nem. A projekt része volt, hogy a levélből versszerűen tördelt szemelvényeket közölt különféle irodalmi lapokban.
Krasznahorkai László rámutatott: a történet vége nem a kötet utolsó lapjain, hanem a valóságban zajlott le. A regény megjelenése után egy évvel a Zürichtől nem messze található Schaffhausenben, a főhős regénybeli végakaratának megfelelően emléktáblát avattak az ottani kortárs művészeti múzeum, Hallen für neue Kunst falán, a táblát a magyar képzőművész, Bukta Imre készítette. Ezen szerepelt Korin György utolsó mondata, a tábla avatására pedig meghívót kaptak azok a valóságos alakok, akik a regényben is szerepelnek, így Urs Raussmüller, a múzeum igazgatója, a felesége, a teremőr, valamint további szereplők is. Az író felidézte, a főhős a regényben azt kívánta, hogy élete zárlatát egyetlen mondatban egy emléktáblára véssék fel, s azt helyezzék el egy Mario Merz-szobor közelében a svájci múzeum falán. Az avatót Fehér György rögzítette kamerával.
A történet azonban itt nem ért véget, mert a német kiadás megjelenése után Urs Raussmüllerhez berontott az igluival világhírnevet szerzett torinói képzőművész, Mario Merz, aki magából kikelve arra követelt választ az igazgatótól, hogy miért nem engedték be azon az utolsó éjjelen Korin Györgyöt a szobraihoz. Nem foglalkozott azzal ugyanis, hogy Korin György a valóságban nem létezik – mesélte az író. A dühöngő alkotót végül csak úgy sikerült lecsillapítani, hogy ígéretet kapott, elviszik abba a magyar városba, ahol a regény főhőse született, és ott egy szabadtéri kompozíciót, egy új iglut állítanak az emlékére. „Gyula hasonlított leginkább Korin György szülőhelyéhez, így odautaztunk” – idézte fel Krasznahorkai László, aki szerint a szobrászművész kiállhatatlan volt az út során, a delegáció így látszólag dolgavégezetlenül hagyta el Gyulát.
A repülőtéren azonban – nem törődve azzal, hogy gépét lekési – Merz két nagy irattáskából többszáz fecnit vett elő, amelyekre a szóban forgó iglu lehetséges változatait vázolta fel. Pár hónappal később Urs Rausmmüller telefonon értesített, hogy Mario Merz elhunyt – mesélte az író, aki szerint a projekt végül elérte célját: a regény mind inkább „beleíródik” a valóságba, most például állítólag Korin György-szavalóversenyt szerveznek Gyulán.
A regény elkészülésében egyébként még egy világhírű alkotó is szerepet játszott: Allen Ginsberg amerikai költő. Krasznahorkai László nála lakott New York-i tartózkodásai idején, és össze is barátkoztak. Vele osztotta meg alkotói dilemmáit is. „Allennel nem volt nehéz összebarátkozni, őt főleg az érdekelte, hogy mit csinálok New Yorkban. Nagyon jó ötletekkel segített” – idézte fel Krasznahorkai László, hozzátéve, hogy a regény New York-i fejezeteihez minden helyszínt a valóságban is felkerestek.
Elmondta még, hogy a Háború és Háború ezúttal valóban teljes hozzáférést jelent: kapható a Megjött Ézsaiással együtt a javított szövegű regény, az annak történetét folytató események összefoglalása, a Háború és Háború című DC-ROM, valamint az a BMC által gondozott, Háborús architektúra című ötórányi hangfelvétel is, amelyen Dukay Barnabás és Gadó Gábor zenei közreműködésével Krasznahorkai – eredetileg a nagybeteg Mészöly Miklósnak ajánlva – nem felolvassa, hanem elmeséli a Háború és háború című projekt egész történetét.
A hatvanadik születésnapról szólva megjegyezte, hogy a kerek évfordulót programsorozattal ünneplik K.L. 6.0 címmel, ennek keretében január 21-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban hat kiváló kritikus arra a kérdésre keresi majd a választ, hogy hol van Krasznahorkai helye a magyar irodalomban, ezután az ELTE szervez felolvasóestet, majd a Szépművészeti Múzeumban Krasznahorkai László egy performansz keretében mutatja be a The Bill címen megjelentetett angol nyelvű kötetét Palma Vecchióról. Végül március 10-én a Rózsavölgyi Szalonban Jeles András rendezi azt a búcsúestet, amelyen Eszenyi Enikő, Fullajtár Andrea, Máté Gábor és Gelányi Bence mutatják be Krasznahorkai László irodalmi univerzumát.
„Minden könyvemet kudarcnak érzem, mindegyiket át kellene dolgozni, de mindig egyszerűbbnek tűnik egy újba fogni” – fogalmazott az író.
forrás: mti