Írásomban Gróf Klebelsberg Kuno majd’ tíz éven átívelő vallás-és közoktatásügyi miniszteri munkásságának legkiemelkedőbb mozzanatait kívánom bemutatni. Azonban az 1922-1931 közötti években tevékenysége oly szerteágazó és sokoldalú, hogy azt részletekre kitérő teljességében bemutatni egy nagyobb volumenű tanulmány lenne alkalmas. Így korlátaim tudatában arra törekedtem, hogy azon alapvető mozzanatokat emeljem ki alkotásai sorából, melyek legjobban példázzák kultuszminiszteri szakértelmét, s mely intézkedéseiről hajlamos megfeledkezni az utókor.
1925-ben jelentős méretű építési programot indított el, népiskolák létesítésébe kezdett, ennek eredménye számokban kifejezve: 3508 új korszerű tanterem, 1604 pedagógus lakás épült a már meglévőek mellé. Legtöbbjük az Alföldön épült ahol a tanyavilág és falvak kirívóan elmaradottak és szétszórtak voltak. Ezen területek felemelésére tehát különösen nagy figyelmet fordított. A nemzetiségek lakta területeken úgynevezett kisebbségi tanítási nyelvű népiskolákat hoztak létre. Az országot 5 km sugarú körökre osztották, s kötelezték a hatóságokat vagy a földbirtokosokat a népiskolák felállítására. Ami az építési program anyagi vonzatát illeti, a finanszírozáshoz megnyerte a Nemzetgyűlés valamennyi pártjának támogatását és a népszövetség kölcsönét is. Az 1926. március 24-én kihirdetett VI. tc. létrehozta az országos Népiskolai Építési Alapot, amelyből három év alatt ötezer falusi, tanyai tanterem épült Magyarországon egységes, korszerű típustervek szerint . A téglából, hatalmas ablakokkal, palatetővel, vörösfenyőből készült padlóval épült iskolák mellé háromszobás tanítói lakásokat építettek. A népiskolai építési akció megvalósítására 1932-ig 47 500 000 aranypengőt (az ország egyévi állami költségvetésének mintegy a felét) fordították. Ami az épületeket illeti, Klebelsberg személyes kezdeményezésére kísérletezték ki az építésnél használt klinker-téglát, amely az építőanyagban szegény Alföld számára korszerű megoldást nyújtott.
Az a tény, hogy a Nemzetgyűlés teljes támogatását elnyerte a program kivitelezéséhez, azzal magyarázható, hogy sikerrel beláttatta az iskolafejlesztés általános szükségét és annak politikusokra háruló felelősségét:
„Ha az állam egyfelől kimondja az általános tankötelezettséget, akkor másfelől az államnak kötelessége, hogy az iskolák építését előmozdítsa, a terhek nagy részét maga viselje. Nem lehet sem rendelettel, sem a tanügyért lelkesedéssel, sem ékesszólással, sem frázissal segíteni, hanem igenis téglával és malterral: a népiskolák tömeges építésével és pedig ott, ahol helyszűke miatt beiskolázatlan gyerekek vannak.”
1925. májusában korszerű, az európai reformpedagógiára épülő tanterv bevezetését rendelte el, amely hat osztályosra bővítette az elemi népiskolát és emellett kiadatta az Egységes Népiskolai Vezérkönyvek sorozatát, amelyek a tantárgyak oktatásának segédkönyvei voltak. 1927-ben széles körű népművelési program kezdődött. Mivel az ország lakosságának 15,2%-a analfabéta volt, Klebelsberg javaslatára olyan önművelő egyesületeket kívántak létrehozni, ahol a felnőtt lakosság elsajátíthatja az írás-olvasást. Így különféle népművelő tevékenységekre teremtett lehetőséget a miniszter. Emellett a miniszter megindította a könyvterjesztő-mozgalmat, aminek eredményeként 1928-ra 1504 népkönyvtárat létesített 237324 kötet szétküldésével -igaz a kisebb falvakba volt, hogy csupán egy kisszekrény-nyi könyv jutott el. Az 1500-ból 1100 nyílt olyan községben, ahol korábban semmiféle könyvkölcsönző lehetőség nem volt, 300 olyan tanyakörzetben, mely valamely községhez tartozott és 100 olyan helyen, ahol korábban is volt könyvkölcsönző lehetőség. Klebelsberg aprólékos-a részletekre is kiterjedő figyelmét jól mutatja, hogy a népkönyvtárakba küldött bekötetlen könyveket is, hogy munkához juttassa a helyi könyvkötőket . Ezen intézkedések által csökkent a szakadék a város és falu között. A program eredményeként: az analfabéták száma az 1920-ban mért 15,2%-ról 1930-ra 9,6%-ra csökkent.
A kultuszminiszter megragadott minden eszközt a lakosság nevelésére, így a médiát is és 1928. november 14-től hetente kétszer vasárnap és csütörtökön „Rádiós szabadegyetem” címen távoktatási programot sugároztatott. Ez a parasztságnak szólt elsősorban.
A polgári iskolákat is fejlesztette Klebelsberg 1927-ben , ezeket már nem csak a jómódú polgárság vehette igénybe, hanem a feltörekvő szegényebb rétegek is, ezekben az iparos és földműves gazdák gyerekei is nagy általános műveltségre tehettek szert. A gyakorlati életre pedig a középfokú szakiskolák készítették fel a diákokat, felismerve, hogy az európai tőkés fejlődés nyomán iskolázottabb munkaerőre van szükség. Mind a fiú, mind a leány polgári iskolákat négyosztályossá tették és középfokú iskolává minősítették. A népiskola négy osztályának elvégzése után a tanulók 15%-a iratkozott be a polgári iskolákba. A négyéves képzés óratervében szerepelt a könyvvitel, a közgazdasági, jogi, ipari és mezőgazdasági ismeretek, a kézimunka oktatása. A polgári iskolákból csak óvónőképzőkbe vagy tanítóképzőkbe, valamint kereskedelmi és más jellegű szakiskolákba lehetett továbblépni. 1926-ban az óvónőképzőkben a képzési időt három-négy évre emelték fel. Mivel az óvónők még így is nagyon fiatalon, 17 évesen fejezték be tanulmányaikat, a rendelet módot adott arra, hogy az óvónőjelöltek még egy kiegészítő évet tölthessenek a képzőkben a megfelelő gyakorlat megszerzése céljából.
A polgári iskolai tanárképzést Klebelsberg úgy biztosította, hogy összevonta a férfitanárokat képző Budapesti Pedagógiumot és a tanárnőket képző Erzsébet Nőiskolát és 1928-ban Szegedre helyezte, megnyitva a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolát. A képzési időt 4 évre emelte és kötelező egyetemi tanulmányok elvégzését is tanrendbe iktatta.
Klebelsberg a differenciált középiskolai rendszer híve volt . A fiúk számára háromfajta iskolatípust állíttatott: a fiúgimnáziumot, reálgimnáziumot és reáliskolát . Mindhárom a népiskola négy osztályára épülő nyolcosztályos középszintű iskola volt, ahol a tanulmányok érettségi vizsgával zárultak. A fiúgimnáziumban a humán központú képzés volt előnyben részesítve, de élő nyelvként a németet nem csak itt de mindhárom intézetben oktatták. A reálgimnázium és iskola amint neve is jelzi, a természettudományok és matematika oktatására helyezte a hangsúlyt.
Ezek tovább differenciálódtak az 1924.évi XI.tc nyomán: létrejött a humángimnázium, a humángimnázium görög nyelvoktatás helyett élő modern nyelvi tagozattal, a reálgimnázium ahol modern nyelveket: angolt, franciát vagy olaszt lehetett elsajátítani a latin mellett, mellyel az orvosi és jogi pályára készülhetnek fel az ide járók. Azonban mindegyik intézmény egyforma a továbbtanulásra feljogosító végzettséget adott. A lányok taníttatása nyitott utat a nők egyenjogúsításához és a majdani választójog elnyeréséhez, így fontos megemlíteni, hogy Klebelsberg lehetőséget teremtett a lányok oktatására is.
1926-ban létrehozott három középiskolafajtát: leánygimnáziumot, mely a latinos műveltséget képviselte, a leánylíceumot, amely a latin helyett két élő idegen-nyelvet, művészeti és irodalomi kiművelést kínált, és a leánykollégiumot, mely a gyakorlatban sajnos nem állta meg a helyét, mivelnem jogosított egyetemi továbbtanulásra, így felszámolásra került. A másik kettő azonban jogosítványt adott az egyetemi továbbtanulásra.
Klebelsberg a felsőoktatás fejlesztésének terén is aktívan tevékenykedett. Azonban az egyetemellenes társadalmi hangulat és az Országos Takarékossági Bizottság vizsgálatai ezt megnehezítették. A bizottság szerint ugyanis az országnak túlságosan nagy tehertételt jelentett az értelmiség képzése és az egyetemek fenntartása, ezért a karok számának csökkentését javasolta. Ám a miniszter eléri, hogy a kormány figyelmen kívül hagyja a javaslatot a decentralizáló koncepciójának érvelésével. Klebelsberg elképzelése a fővárostól távoli vidéki kultúrtartományok életrehívása volt, melyek középpontjában egy-egy egyetem állt. Ennek eredményeként Szeged, Debrecen és Pécs beruházások sorával egyetemi nagyvárossá emelkedik. Szegeden biztosítja a Dóm-tér beépítésével a Csanádi Püspökség és Hittudományi Főiskola illetve a Jézus Társaság bölcseleti és teológiai karának működését.
Az oktatáson túlmenően a kultúra támogatásában is előljárt Klebelsberg. Anyagi támogatással biztosította az Állami Operaház, a Zeneakadémia és a Nemzeti Színház folyamatos működését. Salzburgi ihletésre megteremti Magyarországon a napjainkig páratlanul népszerű Szegedi Szabadtéri Játékok hagyományát. A kultuszminiszter utasítására az első előadást 1931. június 13-14-én tartották, ekkor Hevesi Sándor rendezésében mutatta be a Nemzeti Színház társulata Voinovich Géza Magyar passió című darabját.
A képzőművészet terén támogatja Lyka Károlynak, a Képzőművészeti Főiskola igazgatójának reformjait és elismert alkotó művészeket szerződtet tanítani az intézetbe, úgymint Csók Istvánt, Vaszary Jánost, Glatz Oszkárt.
Emellett pályázati kiírásokkal ösztönözte az irodalmi és zenei élet felpezsdülését.
Anyagiakban hozzájárult a Szegedi Dóm orgonájának megépítéséhez és mellszobrok vásárlásával elindította a Szegedi Pantheon vagyis Nemzeti Emlékcsarnok gyűjteményének megalapítását,hogy nagyjaink szobrainak ihlető közelségében éljenek a szegedi diákok.
 |
 |
Felismerte Klebelsberg a műemlékvédelem jelentőségét és konzerváltatta Visegrádon a Salamon-tornyot, és a Diósgyőri várat.
Kiemelkedő figyelmet szentel a testnevelésnek és a versenysportok támogatásának. A testnevelés szükségességét több ízben is kifejti a kultuszminiszter és szorgalmazza a játszóterek, sportpályák és zuhanyozóval-öltözővel ellátott tornatermek kialakítását a vidéki iskolák és főiskolák körében, valamint támogatja a levente és cserkész mozgalmakhoz való csatlakozást az ifjúság körében. A sportágak közül kiemelten támogatta a vízisportokat, a vízilabdát.Nemzetközi sporteseményként került megrendezésre 1929. augusztusában a Császárfürdőben az első- későbbiekben Klebelsberg Kupának nevezett- vízilabda-mérkőzéssorozat. Az első hatos tornán Európa akkor legjobb hat pólónemzete: az olimpiai bajnok Németország, az olimpiai bronzérmes Franciaország, Belgium, Anglia, Svédország és a házigazda Magyarország vett részt. A nyitómérkőzésen a kormányzó is megjelent, Horthy Miklós németül, angolul és franciául, végül magyarul köszöntötte a résztvevőket, méltatva a hazai kezdeményezésű nemzetközi tornát. A kupa hagyományt teremtett és évente megrendezésre került a hat nemzet között.
Az 1924.évi III.tc. gondoskodott az Országos Testnevelési Alap felállításáról és a Nemzeti Sportuszoda, Nemzeti Sportcsarnok, Városligeti Műjégpálya, és Nemzeti Stadion megépítéséről.
1932. április 24-én megalapította a Magyar Olimpiai Társaságot.
Ezt követően szeptemberben még az alföldi ifjúság jövőjéért tartott szentesi konferencián részt vesz, majd októberben köszönti a Los Angeles-i Olimpiáról hazaérkező magyar sportolókat, ám ekkor már gyenge és fáradt. Október 2-án beszállítják a Korányi klinikára, ahol tíz nappal később 1932. október 11-én 57 éves korában elhunyt.
Még életében megkapta a Corvin láncot, Máltai Lovagrend érdemkeresztjét, Ferenc-József rend nagykeresztjét, Vöröskereszt díszjelvényét. A finn Fehérrózsa-rend, a belga Koronarend, a görög Megváltórend mind tagjául választotta, számtalan díszolgári címet kapott. Az 1929-ben Nagybánya környékén talált antimonszulfátot róla nevezték el, a Parlamentben emlékszobát rendeztek be számára, amit azonban 1945-ben felszámoltak.
A Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel, innen- a los angelesben bajnoki címet szerzett- magyar vízilabdacsapat tagjai vitték koporsóját a Nyugati pályaudvarra , ahonnan különvonattal szállították Szegedre. Kívánságához hűen temetésére Szegeden került sor és szentszéki külön engedéllyel a Fogadalmi Templomban helyezték örök nyugalomra. Síremlékét Kertész K. Róbert tervezte és Ohman Béla szobrász alkotta meg.
Klebelsberg Kuno kultúraszervezői nagyságát az adott történelmi helyzet körülményei között tanusított helytállás példázza, mely máig ható eredményeket mutathat fel. A Pesti Napló egy 1925-ben megjelent számában nyilatkozott elveiről és felsorolta példaképeit: Ürményi Józsefet, Kazinczy Ferencet, Széchenyi Istvánt és Trefort Ágostont. Úgy látta, hogy őket két nagy eszme vezérelte, az egyik, hogy a magyar nemzetet a művelődés mentheti meg, a másik, hogy ennek megvalósításához minél erősebb szálakkal be kell kapcsolódni a nyugat szellemi áramlataiba. Végigtekintve életén kijelenthető, hogy ő mindent megtett, amit lehetőségei engedtek és ezért őszintén tiszteletre méltó munkássága. Helye van példaképei mögött a sorban!
készítette: Nagy Boglárka