Írásomban Gróf Klebelsberg Kuno majd’ tíz éven átívelő vallás-és közoktatásügyi miniszteri munkásságának legkiemelkedőbb mozzanatait kívánom bemutatni. Azonban az 1922-1931 közötti években tevékenysége oly szerteágazó és sokoldalú, hogy azt részletekre kitérő teljességében bemutatni egy nagyobb volumenű tanulmány lenne alkalmas. Így korlátaim tudatában arra törekedtem, hogy azon alapvető mozzanatokat emeljem ki alkotásai sorából, melyek legjobban példázzák kultuszminiszteri szakértelmét, s mely intézkedéseiről hajlamos megfeledkezni az utókor.
Formálódó személyiség, korai karrier
Ősi katonadinasztia leszármazottjaként felmenői között sorakoznak a vitézi helytállás mintapéldái: Klebelsberg Lénárd a török elleni harcokban, Klebelsberg Ferenc Buda felszabadításában, Klebelsberg János tábornagy pedig a napóleoni háborúkban vett részt.
A majdani politikus apja Jacob Joseph Constantin Klebelsberg is a katonai karriert választotta, főhadnagyi tisztségben Székesfehérváron állomásozva ismerte meg a köznemesi származású felső és alsó-eőri Farkas Arankát, akivel 1872-ben kötött házasságot.
Ebből a frigyből született 1875. november 13-án az Arad megyei Magyarpécskán Klebelsberg Kuno, ahol akkoriban Jacob a 14. huszárezred 5. századának parancsnok helyettesi tisztjeként teljesített szolgálatot.
Édesapját nagyon korán elvesztette, egy lovasbaleset következtében Jacob Klebelsberg lebénult és 34 éves korában 1877. június 14-én meghalt majd nem sokkal utána Kuno lánytestvére is elhunyt. A családi tragédiák nyomán az özvegy és másfél éves kisfia hazaköltözött Székesfehérvárra az anyai nagyapához. Farkas Aranka apja, egy tősgyökeres dunántúli középbirtokos, Farkas Imre lett a félárva fiú hivatalos gyámja. Felnőttként Klebelsberg a feleségének arról számolt be, hogy nagyapja házában a gyermekévek alatt szigorú neveltetésben részesült. Ám anyai nagyapja emlékét ezzel együtt is nagy becsben őrizte. Nagyapja – a kiegyezés utáni dualizmusra jellemző konzervatív-liberális- szemlélete kihatott Klebelsberg nézeteire, amint azt a Magyar Történelmi Társulat 1921.év decemberi közgyűlésén mondott beszéde is jól példázza:
„Anyai nagyapám büszke volt arra, hogy több dunántúli köznemes társával levett kalappal sorfalat állott Deáknak az Angol Királynő előcsarnokában és élete végéig mint megannyi orákulumot emlegette a haza bölcsének elejtett szavait.”
Anyai ági rokonsága hatásának tudható be az is, hogy habár főnemesi címet viselt, cselekvő szerepet vállalt hivatali pályán. Farkas Imre, aki negyvenhét évig volt a Batthyány hercegek jószágigazgatója Enyingen, kiváló szakember, remek szervező és jó író hírében állt s tevékenysége a gazdasági adminisztrációtól a cselédség irányításán át a pusztai iskola működtetéséig minden részletre kiterjedt. Mindezek fényében feltételezhető, hogy a politikusi kvalitásai, mint az aprólékosság, jó szervezőkészség és nagy munkabírás családi minta hozadéka volt a Grófnál.
Sokat betegeskedő gyermekként elemi iskoláit magántanulóként végezte Székesfehérvárott a Belvárosi Szent József Városi Főelemi Fitanodában 1881-85 között, majd a Ciszterciek Főgimnáziumába járt. Jeleskedett mennyiségtanból és bölcseletből, a testnevelés azonban gyengéi közé tartozott. A családja ennek ellenére katonai karriert szánt Kunonak ezért 1893-ban beíratták a bécsújhelyi katonai akadémiára. Azonban a fiú mind alkatilag, mind szellemileg távol állt a militarista hagyományoktól így családja neheztelése ellenére átiratkozott a jogi egyetemre. A család pénzmegvonással próbálta jobb belátásra téríteni a fiatalembert, aki így a havi 50 forintból szűkösen tudott csak megélni és Pesten az egyetemi könyvtár gondnokától kényszerült szobát bérelni egy diáktársával: Tahy Jakabbal- a későbbi földművelésügyi államtitkárral. Kemény évek voltak ezek, amikor szembesült kisvárosi neveltetéséből fakadó műveltségbeli hiányosságaival, azonban ambíciózus hozzáállásával pótolta azt. Tervszerű, tudatos önképzése nyomán széleskörű tájékozottságra tett szert. Államtudományt és történelmet is hallgatott a jog mellett, tapasztalatait gazdagította külföldi egyetemeken: Berlinben, Münchenben, és Párizsban.
Hivatali pályája származásának és kapcsolatainak köszönhetően könnyedén indul, Bóné Géza fejéri alispán révén megismerkedik báró Bánffy Dezső miniszterelnökkel és 1898-ban mint fogalmazó kerül az állam alkalmazásába. Alapossága, nagy munkabírása és műveltsége eredményeként meredeken vezet fel útja a ranglétra fokain miniszteri segédfogalmazóból fogalmazó, azután segédtitkár majd titkár és Tisza István első miniszterelnöksége idején 1903-tól osztálytanácsosi hivatalig jut. Nézeteiben és emberileg is közel került Tiszához, aki bevezette az uralkodói körökbe: Habsburg Károlynak trónralépése előtt Klebelsberg ad felvilágosítást a magyar ügyekről, József főhercegnek bizalmas tanácsadója volt ( a főherceg Klebelsberg özvegyének írt levelében „meghitt jó barátjának” nevezi az elhunytat), sőt fiának József Ferencnek pedig közeli jóbarátja. Osztálytanácsosként a nemzetiségek ügyeit és a római Szentszékkel való tárgyalásokat intézi a fiumei magyar püspökség létesítésére.
 |
 |
Mindeközben 1900. tavaszán megnősült, feleségül vette Budapesten az egyetemi templom kápolnájában Lasztóczi Botka Saroltát egy vidéki kisnemes lányát. Botka Sarolta naplója és visszaemlékezései kedves, odaadó jellemről és szeretetteljes kapcsolatról tanúskodnak. Gyermekük nem született de békés együttélésük nyugodt magánéleti hátteret biztosított Klebelsbergnek.
Hivatalnokoskodása szabadságait felesége társaságában megtett Európai körutazással töltötte, eljutott Franciaországba, Spanyolországba, Olaszországba, Görögországba, Marokkóba – és ezeken a helyeken tanulmányozta a néprajzi viszonyokat, a közjogi és kulturális intézményeket is.
Az 1910-es években közelebb került az oktatás ügyéhez, miután közjogi előadásokat kezdett tartani a Közgazdaságtudományi karon. Emellett kinevezik a Közigazgatási Bíróság ítélőbírájává. Tisza István második miniszterelnöksége alatt 1914-től adminisztratív államtitkári pozícióban van. A háború alatt 1915-től figyelmet fordít az egészségügyre, megszervezi a rokkantügy kezelését felvállaló intézmények rendszerét, elnöke és irányítója az Országos Hadigondozó Hivatalnak . A tüdőbetegek gondozására népszanatóriumokat terveztetett Korányi Sándorral a Tátrában, a Pilisben és az Alföldön. 1917-ben Kolozsvár országgyűlési képviselőjeként kerül be a parlamentbe. Tisza felkérésére még ugyancsak 1917-ben a miniszterelnökség politikai államtitkára lett így a Tisza kabinettel együtt ő is lemond és az 1918-19.évi forradalmakat a háttérből szemlélve éli meg. A Tisza ellen elkövetett merénylet azonban mélyen megrendíti, de barátként az özvegy mellett kiáll. Ennek folytán menekülni kényszerült. Almásy Dénes és Teleky Éva meghívására kétegyházi birtokukon húzódott meg, mint a gyermekek nevelője, német tanára.
Azonban nem zárkózott el a politikától és 1919-ben már Bethlen Istvánnal szervezi a Nemzeti Egyesülés Pártját, 1920-ban pedig visszatér a parlamentbe Sopron képviselőjeként és 1921-ben Ráday Gedeon lemondása után belügyminiszteri tisztet kap a Bethlen kabinetben. Ezekben az években nevéhez fűződik a választójogi reform, amely 1922. február 16-ától lépett hatályba.
Kultuszminiszteri évek
Az igazán testhezálló feladatkört ezután kapta meg, amikor a Bethlen- kormányban 1922-től 1931-ig kultuszminiszterként alkothatott. A konzervatív-reform jegyében dolgozta ki modernizációs elképzeléseit, törekedve a nemzeti értékek előtérbe helyezésére a kulturális élet szinte minden terén.
Bethlen politikai támogatását maga mögött tudhatta Klebelsberg és a hazai bankokkal, nagybirtokosokkal és nagyiparral való személyes jó kapcsolata is segítette miniszteri munkáját. Ami a költségvetési keretet illeti, az a háború utáni kényszerű átszervezések folytán jelentősen felduzzadt.
A Szövetségközi Katonai Ellenőrző Bizottság ugyanis előírta a háborút követően a honvédelmi költségvetés erőteljes csökkentését, aminek nyomán azt a kormány átcsoportosítani kényszerült más tárcához, mely összegek a Vallás és Közoktatás-ügyi Minisztérium kasszáját gazdagították. Számokban kifejezve ez hivatalosan a nemzeti költségvetés 9-10%-át jelentette, informálisan ennél jóval többet, 1926-1927-ben például 15,44%-ot.
Ezzel a háttérrel látott hozzá a kultuszminiszter a nagyszabású munkához a reformok jegyében.
Első intézkedései közé tartoztak az ország tudományos intézeteinek fejlesztésére tett lépések. A Magyar Országos Levéltárat kivonta a belügyminiszteri hatáskör alól és a Vallás és Közoktatásügyi tárca alá rendelte. Felállította az önkormányzati elven működő Országos Magyar Gyűjteményegyetemet, melyben helyet kapott a Magyar Nemzeti Múzeum, Országos Széchenyi Könyvtár, Magyar Szépművészeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum és a Pázmány Péter Tudományegyetem Könyvtára, (később kiegészülve a Csillagvizsgálóval, a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet balatoni akváriumával, Magyar Történeti Intézettel). Biztosította a Magyar Tudományos Akadémia számára a rendszeres éves állami támogatást szabad felhasználással, költségvetési elszámolás kitétele nélkül.
Tudománypolitikája azonban az emberi tényezőre is kivetül és erőfeszítéseket tesz a külföldön élő magyar tudósok hazahívására. Az egyetlen,aki hívására válaszolt Szent-Györgyi Albert volt, aki 1928-ban hazatért Cambridge-ből. És a későbbi Nobel-díjasunk méltó fogadására Szegeden korszerű kutatólaboratóriumot szereltetett fel Klebelsberg.
A trianoni békediktátum utáni helyzetben nagy felismerés volt, hogy az egykori dualista államnemzet helyett új nemzetösszetartó erőre van szükség, így jött létre a kultúrnemzet elképzelése. Az ország számára a szoros kényszerű körbezártságból egy szűk kitörési terület kínálkozott: a kultúra, ami viszont új kultúrpolitikát igényelt. Emellett a háborút vesztett ország imázsa, a magyarság külföldi megítélése fokozatosan leromlott és ennek javítását a nemzeti műveltség emelésével, a nemzeti nevelés megszervezésével vállalta magára Klebelsberg Kuno. Klebelsberg hitte, hogy Trianon átmeneti csupán és a revíziós törekvéseket támogatja a kultúrpolitika sikere és annak külföldi propagálása is. A nyersanyagokban szegény csonka ország fő tőkéjévé így a szellemi teljesítményt, a tudást állította. Klebelsberg figyelme ugyanakkor nem csupán a trianoni határokon belülre terjedt ki, hanem az elcsatolt területek magyarjainak segítésére is, így kulturális érdekvédelmüket alapítványokkal támogatta és iskolákat tartott fenn, könyvtárakat létesített, ismeretterjesztő előadássorozatokat szervezett, és az analfabetizmus felszámolására külön tanfolyamokat finanszírozott.
Klebelsberg tehát felismerte, hogy az ország felemelkedésének fontos tényezője a kultúra minél szélesebb rétegekre való kiterjesztése. Ebből a sajátos nemzetnevelési programból következett, hogy a magyar művelődés egész intézményrendszerét modernizálni, fejleszteni volt szükséges. Klebelsbergnek szembesülnie kellett azzal, hogy a Trianon utáni magyar vidék intézményellátottsága nagyon elmaradott volt. A kultuszminiszter reformja az iskolarendszer egészére kiterjedt, a népiskoláktól az egyetemig.
A tankötelezettséget a hatodik életév betöltése után következő kilenc tanévben állapította meg a törvény. Klebelsberg a magyar nép műveltségi színvonalának emelését az alapoknál kezdte, népiskolák tömeges felállításával és a szervezett népművelés kiépítésével.
1925-ben jelentős méretű építési programot indított el, népiskolák létesítésébe kezdett, ennek eredménye számokban kifejezve: 3508 új korszerű tanterem, 1604 pedagógus lakás épült a már meglévőek mellé. Legtöbbjük az Alföldön épült ahol a tanyavilág és falvak kirívóan elmaradottak és szétszórtak voltak. Ezen területek felemelésére tehát különösen nagy figyelmet fordított. A nemzetiségek lakta területeken úgynevezett kisebbségi tanítási nyelvű népiskolákat hoztak létre. Az országot 5 km sugarú körökre osztották, s kötelezték a hatóságokat vagy a földbirtokosokat a népiskolák felállítására. Ami az építési program anyagi vonzatát illeti, a finanszírozáshoz megnyerte a Nemzetgyűlés valamennyi pártjának támogatását és a népszövetség kölcsönét is. Az 1926. március 24-én kihirdetett VI. tc. létrehozta az országos Népiskolai Építési Alapot, amelyből három év alatt ötezer falusi, tanyai tanterem épült Magyarországon egységes, korszerű típustervek szerint . A téglából, hatalmas ablakokkal, palatetővel, vörösfenyőből készült padlóval épült iskolák mellé háromszobás tanítói lakásokat építettek. A népiskolai építési akció megvalósítására 1932-ig 47 500 000 aranypengőt (az ország egyévi állami költségvetésének mintegy a felét) fordították. Ami az épületeket illeti, Klebelsberg személyes kezdeményezésére kísérletezték ki az építésnél használt klinker-téglát, amely az építőanyagban szegény Alföld számára korszerű megoldást nyújtott.
Az a tény, hogy a Nemzetgyűlés teljes támogatását elnyerte a program kivitelezéséhez, azzal magyarázható, hogy sikerrel beláttatta az iskolafejlesztés általános szükségét és annak politikusokra háruló felelősségét:
„Ha az állam egyfelől kimondja az általános tankötelezettséget, akkor másfelől az államnak kötelessége, hogy az iskolák építését előmozdítsa, a terhek nagy részét maga viselje. Nem lehet sem rendelettel, sem a tanügyért lelkesedéssel, sem ékesszólással, sem frázissal segíteni, hanem igenis téglával és malterral: a népiskolák tömeges építésével és pedig ott, ahol helyszűke miatt beiskolázatlan gyerekek vannak.”
készítette: Nagy Boglárka