Beszélgetés Lázár Vilmossal, a Magyar Lovas Szövetség elnökével, a legeredményesebb kettesfogathajtóval.
Tíz VB-én állt rajthoz, ezeken összesen hétszer aranyérmet szerzett: négyet csapatban hármat egyéniben. Sokszoros magyar bajnok. Nyolcszor győzött a Magyar Hajtó Derbin. – Budapest XVII. Kerület Díszpolgára 1999; Világbajnoki Érme 1989, 1999, 2001, 2003, 2007; Magyar Köztársaság Elnöki Érme 1999, 2001; Széchenyi Díj 1999; Örökös Bajnoki Cím 1999; Arany Ostor Díj 1993; Abonyi Imre Díj 1999, 2001; CBA Aranyjelvény 1999; Év Lovas Sportolója 1993, 1999, 2001; Év férfi sportolója III. 1999, II 2001; Magyar Sportcsillagok Fala 2005.
– Lázár Vilmossal, a többszörös fogathajtó világbajnokkal beszélgetek a lovassportról, munkájáról, családjáról. Nehéz olyan kérdést feltenni Önnek, amelyet még ne tettek volna fel, de azért én mégis megkérdezem, honnan van a lovassport iránti szeretete? Családi hagyományon alapult? Gondolom, már az édesapja is fogathajtó volt?
Nem, nem. Már több interjúban elmondtam, hogy a lovassport nagyon könnyű helyzetben van Magyarországon, mert könnyen fejleszthető, hiszen egy fantasztikus hagyományunk van, amely a világon egyedülálló, és olyan nemzet vagyunk, amelybe genetikailag bele van kódolva a ló iránti szeretet. Ez fantasztikus, és mi ezt a hagyományt a saját bőrünkön tapasztaltuk meg. Édesapánk Kőbányán született, és az ő idejében még jártak sörös lovak az utcán. Ez adott neki ihletett, hogy vásároljon egy lovat, nem is magának, hanem a fiainak, nekünk vett egy pónilovat, amely aztán teljes mértékben meghatározta a további életünket. Csak érdekességképpen említem meg, hogy húsz évvel ezelőtt, ahol csak megfordultam, különböző körökben, vállalkozók, üzletemberek között, amikor azt mondtam, hogy lovakkal foglalkozom, akkor körülbelül úgy néztek rám, mint egy űrturistára. De most már nem kell magyaráznom, mert többnyire tudják, hogy mivel foglalkozom, hogy mi az, amit én nagyon szeretek.
– Arra soha nem gondolt, hogy egyéni lovaglásban induljon? Miért pont a fogathajtás mellett döntött?
Ennek nagyon egyszerű oka van: mint mondtam, ezt a sportot ismertük meg gyerekkorunkban. Vettünk egy tanyát Kecskemét mellett, ahol 1978-ban fogathajtó világbajnokságot rendeztek. Pont abban az erdőben, ahol a tanyánk volt, és így kerültünk kapcsolatba a fogathajtással. Egy tizenéves fiatalembernek példaképre van szüksége, akit követhet. Akkoriban Abonyi Imre, Fülöp Sándor, Bárdos György, Juhász László voltak a legnagyobbak a fogathajtásban. Ők fantasztikus egyéniségek és sportolók voltak. Rendszeresen jártunk a fogatversenyekre, és hozzájuk szerettünk volna hasonlítani. Az ő eredményeiket szerettük volna elérni vagy túlszárnyalni. Ezért lettünk a testvéremmel fogathajtók. Lehet, hogyha díjugrató versenyekre jártunk volna, és ott találjuk meg a példaképeket akkor most díjugratók lennénk.
– Ezek szerint a véletlennek köszönhető, hogy fogathajtó lett Önből és a testvéréből, mert Balczó Andrással is találkozhatott volna mint példaképpel.
Így van, ha akkoriban vele találkozom, lehet, hogy most öttusázom.
– Ön mindent megnyert a fogathajtó világversenyeken, az akadály- , a maraton- és a díjhajtásban. Ezért inkább a nagy bukásokról érdeklődöm? Voltak-e ilyenek?
Hát, persze, legutóbbi a kecskeméti világbajnokságon.
– Mi volt az oka?
A sportban benne van a bukás is. Sok függ attól, hogy mennyire feszítjük a határokat, közelítjük vagy túllépjük. Kecskeméten túlléptük egy hibás fordulónál. Volt egy nagy koccanás, én kirepültem a fogatból, kificamodott a vállam, a lovak megfordultak. Elbuktam azt a versenyt, amikor borultam. De az embernek be kell vállalnia a kemény dolgokat, hiszen egy lagymatag, közepes versenyzéssel nem nagyon lehet nyerni.
– Gondolom, sok segítője van a lovak felkészítésében. Személyesen is foglalkozik a világbajnokságon induló lovakkal?
Igen, ez a legfontosabb. A nagy fogataimat mindig én választottam ki, és én tanítottam be a lovakat az első pillanattól kezdve, mindent én csináltam. A lovakkal való személyes kontaktuson nagyon sok minden múlik. A mi esetünkben a felkészítés, az idomítás hatalmas hangsúlyt kap, és talán nemcsak azért lettünk fogathajtó világbajnokok, mert jó versenyzők vagyunk, hanem, mert értjük azt is, hogy hogyan kell felkészíteni ezekre a feladatokra a lovakat.
– Lesz utánpótlás a családból?
A családból már van. A testvérem fia, az ifjú Zoltán, aki most tizenkét esztendős, már a Junior válogatott tagja. Nemrég a felnőttek között nyert két versenyt. Az én gyerekeim kisebbek. A lányom most lesz nyolc éves. Ő nagyon szépen lovagol már, csak a hatéves fiamat nem hozza még lázba. Őt mindennap valami más divatos dolog köti le. Főleg a Star Wars érdekli, aztán lovag akar lenni, a következő nap tűzoltó, tehát igazából még nem döntötte el. Egyébként ő is ügyesen lovagol, csak ő még nem olyan szenvedélyes lovas, mint amilyen a nővére vagy az unokatestvére. Hihetetlenül jól esik nekem, amikor azt látom, hogy a fiatalok körében egyre népszerűbb, egyre divatosabbá válik ez a sport. Sok ifjúsági vagy fiataloknak szóló műsorban hallom és látom, hogy lovakkal foglalkoznak.
– Ön nemcsak a sporteredményeiről híres, hanem arról is, hogy a CBA magyar üzletlánc alelnöke, résztulajdonosa és nem mellesleg a Magyar Lovas Szövetség elnöke. Hogyan tudja ezt a sokféle feladatot összeegyeztetni a sporttal, hiszen mindkettő egész embert kíván és teljesen más jellegű feladat.
Én a CBA alelnöke és az egyik tulajdonosa vagyok, mert többen vagyunk tulajdonosok és többen dolgozunk a cégért. Már olyan nagyságrendet képviselünk, hogy egy nagyon komoly menedzsment segíti a munkánkat. Heti két napomat köti le a CBA-val való foglalkozás, az anyacéggel történő feladatvállalás. Emellett a saját cégeimmel is foglalkoznom kell, amelyeket – mint frencsájztag – a nagy cégen belül üzemeltetek. A Lovasparkra, a Lovassport Szövetségre, a CBA-ra, a befektetésekre és a családomra egyaránt idõt kell szánnom. Jól bírom, néha alszom is egy kicsit.
– Ön szerint hogyan tudják a hazai nagyvállalkozók a kis- és középvállalkozókat segíteni, hogy ne menjenek tönkre?
Véleményem szerint elsősorban egy egészséges nemzeti gazdaságpolitikára van szükség, és ha ezért minket bírálat érne, akár az Európai Unióban, akkor nyugodtan el lehet mondani, hogy Franciaország vagy Németország hasonlóképpen működik. Nem szabad hagyni, hogy az érdekeinket ne tudjuk érvényesíteni. Az Európai Uniónak nem egy gyarmata vagyunk, hanem a teljes jogú tagja, és ennek megfelelően kell a céljainkat megvalósítani. A többi tagállam is védi a saját iparát, a mezőgazdaságát, a saját termelőit, a saját kereskedőit, és ugyanezt kell tennünk nekünk is.
– Tudom, hogy hívő ember. Konzervatív katolikus nevelést kapott, ezért érdekelne, hogy volt-e már olyan érzése versenyzés közben, hogy el kéne a Jóisten segítsége.
Mint minden sporthoz, a fogathajtáshoz is sok mindenre szükség van. Először is teljes felkészültségre, jó lovakra és a versenyen természetesen sok-sok szerencsére. Meg persze támogatókra is szükség van, de amikor megkérdezik tőlem, hogy én kiben bízom, vagy ki az én legnagyobb támogatóm, akkor én mindig azt mondom, hogy én a Jóistenben bízom, nekem Ő a szponzorom. A vallásos neveltetést a gyerekeink ugyanúgy megkapják, mint mi a szüleinktől annak idején. Felekezeti iskolába járnak, a hit mindig fontos volt számunka.
– Végezetül, kérem, mondja el a Ringmagazin Olvasóinak, hogy mi a legnagyobb érték az életében?
Nekem a család és a ló. Ez a kettő együtt van jelen az életemben. A gyerekek is lovagolnak, együtt járunk versenyre, ez családi program. Nekem a család és a ló iránti szeretet összekapcsolódik. Ezt nem lehet különválasztani egymástól.
– Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok a további versenyekhez.
Kuruczleky Ilona