Jászai Mari-díj (1974)
Filmkritikusok díja (1979)
Filmkritikusok díja (1981)
San Remó-i fesztivál legjobb női
alakítás díja (1981)
Chicagói Ezüst Hugó-díj (1981)
Érdemes művész (1982)
Erzsébet-díj (1993)
– Esztergályos Cecília Jászai Mari-díjas, Érdemes művész és még sok más díjjal kitüntett színművésszel beszélgetek a József Attila Színház kávézójában, hitről–művészetről–értékről. Kérlek, hogy először a gyerekkorodról beszélj a magazin Olvasóinak.
Katolikus családban születtem. Voltam első áldozó, igaz bérmálkozni nem bérmálkoztam. Naponta imádkoztam, és imádkozom a mai napig. Hit nélkül nem is tudnék élni. A hit az ember legbensőbb titka. Nem szívesen beszélek erről, mert soha nem szerettem azokat, akik külsőleg mutatják ezt meg, és élni már nem úgy élnek. Úgy van ez, ahogy a sebész mondja, hogy a műtőasztalon nem látott még ateistát. Soha ne hivalkodjon az ember a hitével, ezek bensőbb dolgok, igaz tagadni sem tagadtam. Az 1986-ban megjelent könyvemnek is az „Adj Békét Uram!” címet adtam. Hit, béke, egészség fontos része az életünknek. A mai napig mindent megköszönök a Jóistennek. Nem csak akkor kell keresni az Isten, ha kérni szeretnénk, hanem mindig.
– Soha nem gondoltál arra, hogy külföldön is megméresd magad?
Nem gondoltam, akkor még másképpen volt. Első diplomámat, 1960-ban, mint táncművész szereztem meg az Állami Balett Intézetben, kitűnő eredménnyel végeztem. 1960–1963-ig voltam a Pécsi Balett szólótáncosa. A balerinai pályám nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. 1961-től forgattam négy nagy illetve kisfilmet. A „Te”, a „Tücsök”, a „Pénzcsináló”, és az „Aranyfej” című filmeket. Ez a négy film inspirált arra, hogy elvégezzem a Színművészeti Főiskolát. 1968-ban megszereztem második diplomámat. A Thália Színházban Kazimír Károly fantáziát látott bennem és szerződtetett. Sok jó szerepet kaptam, amiben megmutathattam a tehetségemet, többek között Móricz Zsigmond: Csibe; Bródy Sándor: A dada; Petruska: Miss Arizóna. Tizenhét évig voltam kegyeltje a sorsnak.
– Emlékszem ebben az időben szerződött Rátonyi Róbert is a színházhoz. Egy prózai darabban játszotta szerepét, amelyben Te, meg egy nagyon idős asszonyt alakítottál. A szünetben mindenki rohant megnézni a szereposztást, hogy kis játssza a szerepet, mert annyira jó voltál benne. Ezt csak azért meséltem el, hogy nem mindig kell főszerep ahhoz, hogy felfigyeljenek a színészre.
Így van. 1984-től a Nemzeti Színház, 1990-től a Veszprémi Petőfi Színház tagja voltam, majd vissza a Nemzetibe. Közben volt a Familia forgatása, és 2004-től a József Attila Színház szerződtetett. 1973-ban Jászai Mari-díjjal, 1982-ben pedig Érdemes Művész címmel tűntettek ki.
– Nagy sikert hozott neked a Família Kft. Négy gyermekes családanyát játszottál benne.
Több mint nyolc éven keresztül forgattuk ezt a sorozatot, amit nagyon szerettem, főleg a gye-rekek miatt. A magánéletemben mindig szerettem volna saját családod, de nem így alakult az életem. Valószínű, hogy a Jóisten így akarta, és ezt így kell elfogadnom. Huszonhét éve élünk együtt a férjemmel boldogan, dr. Fonyódi Péterrel. Ha az anyai érzést csak a sorozatban éltem meg, a nagymama szerepet már a valóságban is, hiszen a férjem révén unokáinknak örülhetünk. És az öcsém dr. Esztergályos János révén a legkisebb fiát is dédelgethetem.
– Soha nem csinálsz titkot a korodból.
Miért csinálnék. Közel a hetvenhez még elég sokat játszom. Tanulni, szerepet tanulni soha nem szerettem. Játszani annál inkább. Örömmel lépek a közönség elé, ez egy kicsit kényszer is, hiszen a megélhetéshez, banki törlesztéshez szükség van a pénzre. Valószínűleg azt már nem fogom megtapasztalni, milyen, ha csak hobbyból játszom.
Egy új oldaladról is bemutatkoztál. Kerámiázol és festesz. Mikor kezdtél el képzőművészettel foglal-kozni?
2000-ben kezdtem el kerámiázni. Ez abból adódott, hogy rengeteg szabad időm lett. Ke-vesebb forgatás, kevesebb rádiózás, kevesebb próba. Először horgoltam, kötöttem és azután jött a kerámia.
– Őszintén megmondom, elnézve a plasztikáidat, én mindegyikről az elmúlást érzem.
Születünk, élünk és elmúlunk, pont ezt akarom kifejezni. Imádok tanulni, gyűjteni a szellemi értékeket. Festészettel is megpróbálkoztam. Több sikeres kiállításom is volt, amelyeken megmutathattam alkotásaimat. Örömöm telik ezekben a munkákban, és az is fontos a számomra, hogy akik megnézik ezeket az alkotásokat azoknak szintén örömet érezzenek.
– Mostanában mivel töltöd a napjaidat?
Jelenleg saját magam szervezem az életem. Az Esztergályos Színházat, amelyet a férjemmel csinálunk. Négy produkciót ajánlunk megtekintésre.
Mik voltak a legutolsó bemutatóid?
A Budaörsi Játékszínben, Tamási Áron: Énekes madárjában, Móka anyját játszom, és az Új Színházban Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül Zsani nénit játszom.
– Tele vagy energiával, impulzív típus vagy. Szoktál egyáltalán pihenni?
Majd odaát!
– Mi a legnagyobb érték a számodra?
A becsület! Jelen pillanatban úgy érzem ez hiánycikk.
– Remélem, még sok jó szerepben láthatunk. Kívánom, hogy szép kerámiákat és képeket készíts örömünkre.
Én pedig azt kívánom, amire szerintem a legnagyobb szüksége van az emberiségnek, hogy legyen béke! Mindenhol a lelkekben is! Fogjuk meg egymás kezét, s menjünk előre.
– Nagyon jó egészséget kívánva, köszönöm a beszélgetést.
Kuruczleky Ilona