Még javában tart a nyár, melynek fontos velejárója a szórakozás, és az ezzel járó megérdemelt kikapcsolódás. Nagyvárosokban viszonylag könnyű változatos programokat szervezni, de kevesebben gondolnak azokra, akik a kisebb településeken, esetleg falun laknak. Nekik mi jut, miből választhatnak? Nyári kikapcsolódás, vagy unalomba fulladt hetek várják őket?
A fiatalok többsége ma már igyekszik valamilyen munkalehetőséget találni a nyári szünetre, bár egyesek még mindig úgy vélik, hogy ez a nyaralásra vagy a fesztiválokra történő spórolgatás, sajnos ez már rég nem így van. Ám ha mégis sikerül valamennyi pénzt elkeríteni a szórakozásra, akkor is le kell küzdeni még egy akadályt: hova menjünk, mit csináljunk? Egy nagyobb városban minden napra juthat valami, rengeteg lehetőség van a kikapcsolódásra. Ezzel ellenben, a tágabb értelemben vett vidéken sok az olyan fiatal, akik az unalmas hétvégék vagy az egyhangú napok miatt keseregnek.
Saját bőrömön tapasztalom, hogy bizony a kisebb városokban igencsak jó képzelőerő kell ahhoz, hogy valamilyen érdekes elfoglaltságot találjon magának egy fiatalokból álló társaság. A hétvégeken a 16 év felettiek nagy része általában a kocsmákat választja, ami elég elszomorító, főleg, hogy a mindenkori politikai hatalom a fiatalkorúak alkoholfogyasztásának problémakörét kiemelten kezeli/kezelné. A probléma azonban nem ott kezdődik, hogy néha-néha beülnek egy bambira a gyerekek, hanem ott, hogy teszik ezt minden hétvégén, és nem azért, mert ez a legjobb alternatíva, hanem mert ez az egyetlen. Nyilván leírva túlzásnak tűnhet, hiszen néhány hétvégén biztosan vannak programok, még a kisebb településeken is, ám az már nem biztos, hogy a falunapon fellépő haknizenekar kimeríti számukra a szórakozás fogalmát. A kerti sütögetések és a vízparti pihenés is egy lehetőség, de egyrészt minden hétvégén az is unalmassá válik, másrész egy panelban nehéz bográcsozni.
De térjünk vissza a kocsmázáshoz. Vidéki kisváros, párszáz fiatallal, akik lényegében egy belterjes társaságot alkotva hétvégente közösen néznek a pohár aljára. Szomorú érzés, hogy nincs sok választásuk a közösségi életet tekintve. Azért nem írok konkrét településnevet, mert nagyon sokra ráhúzható ez a séma. Nincs mozi, ahol délutánonként meg lehetne nézni egy filmet, nincs kiülős, meccsnézős, hangulatos pizzéria, nincs bowling pálya, ahol a sörök helyett végre mást is lehetne gurítani. De nagyon hiányoznak a színi társulatok, a színházak, a könnyű- és komolyzenei programok, az ifjúsági-táborok, a kapcsolatépítési lehetőségek. A közösségi házak sokszor az 5-10 és a 60+ korosztályoknak szervezik a programokat, ami nem feltétlenül az ő hibájuk, hiszen másra nincs keret. Bár azt is érdemes hozzátenni, hogy a szervezők néha annyi kreativitással sem rendelkeznek, mint egy tál földimogyoró.
Tehát mielőtt nekiesnénk a mai tizenéves generációnak, hogy hétvégenként miért sörrel a kezükben lófrálnak ahelyett, hogy valami értelmesebbet csinálnának, nézzünk magunkba, és gondolkozzunk el azon, hogy mik a lehetőségeik. Mert a hétköznapi címerezés után, a jól megérdemelt pihenőidőben, az akciós nevenincs sör, a falunapon fellépő Fekete Pákó, és az öregfiúk focimeccs nem szórakozás, a legkevésbé sem. Ezért nem kell csodálkozni azon, hogy a fiatalok többsége elvágyik szülőfalujából/városából egy olyan helyre, ahol mást is lehet csinálni, ahol végre egy kicsit nekik is kinyílik a világ.