A berlini nemzetközi filmfesztiválon (Berlinale) 2012-ben a zsűri nagydíjával, Ezüst Medvével jutalmazott Csak a szél című magyar film németországi bemutatójával kapcsolatban közölt cikket a Die Welt című német konzervatív lap a nyomtatott kiadásában és a Der Tagesspiegel című liberális lap az online kiadásában. A francia Le Monde pedig geopolitikai mellékletében Európa ellenőrzés alá vonja Orbán Viktort címmel közölt elemzést a Tavares-jelentés következményeiről.
A Die Welt A társadalom eldurvulásáról címmel közölt írást, amelyben a szerző, Jörg Taszman kiemelte, hogy „a hivatalos Magyarország diszkreditálta saját Berlinale-filmjét”.
Hozzátette: Fliegauf Bence alkotása már a Berlinale alatt „politikummá vált”. Kifejtette: a filmet bevezető feliratban a rendező hangsúlyozta, hogy a Csak a szél nem dokumentumfilm, hanem reflexió a 2008-2009-es romagyilkosságokra, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium azonban röplapokkal „világosította fel” a versenyfilm bemutatója utáni sajtótájékoztatóra összesereglett újságírókat, és a háromoldalas szövegben „saját magát és a kormányzat roma integrációs stratégiáját dicsérte”, a berlini magyar nagykövetségen pedig pódiumbeszélgetést tartottak, amelyen egy német szakértő annak a véleményének adott hangot, hogy a Csak a szél nem segíti a rasszizmus elleni küzdelmet.
http://www.welt.de/print/die_welt/kultur/article118152354/Von-der-Verrohung-dieser-Gesellschaft.html
A Der Tagesspiegel Embervadászat mint játékfilmtéma címmel közölt recenziót, amelyben a szerző, Christiane Peitz kiemelte, hogy „a jobboldali kormány alatt Magyarországon mindennapossá vált az erőszak a romákkal szemben”. Kifejtette: a film „a mai Magyarország” viszonyait mutatja be, „a romák elleni erőszakot, a zaklatásokat, a rasszizmust, a szélsőjobboldaliságot – a civilizált Európa közepén megmutatkozó barbárságot”.
http://www.tagesspiegel.de/kultur/ungarisches-roma-drama-just-the-wind-menschenjagd-als-spielfilmthema/8510512.html
A Le Monde című, mértékadó francia liberális lap szerint a Tavares-jelentésben megfogalmazott, „a baloldal hagyományos határain túl is osztott súlyos diagnózis” a „legerősebb reakció egy uniós intézmény részéről Orbán Viktor kilengéseire”. A cikkszerző Joelle Stolz szerint a „verbális elítélés” után a jövő évi európai és magyarországi parlamenti választások fényében az Európai Unió számára most az a kérdés, hogy érdemes-e továbbmennie, és saját legitimitása megerősítésére szankciós mechanizmusokat elindítania az alapját jelentő szabadságjogok és értékek védelmében, vagy pedig jobb attól tartózkodnia, mert kontraproduktív hatást váltana ki.
A lap szerint Európában a konzervatív térfélen folyik a vita két nézet között. Az egyiket Orbán képviseli, aki szerint Európa a bürokraták birodalma lett, a másikat pedig Viviane Reding, az Európai Bizottság alelnöke és igazságügyi biztosa. Ő úgy véli, hogy egy ország alkotmánya nem lehet „játékszer”, és hogy jogi kérdésekben a lisszaboni szerződés megerősítette az Európai Bizottság jogköreit. A tudósító úgy látja, hogy az Európai Parlamentben elszenvedett „vereséget” a magyar miniszterelnök a belpolitikában a maga javára tudta fordítani: „miután hosszan ismételgette, hogy a kormányával szemben megfogalmazott bírálatok a baloldal machinációival vagy egy másik variáció szerint a liberálisok bosszújával magyarázhatók, finomított a szövegen. Most már a multinacionálisok összeesküvéseként állítja be, amelynek az Európai Parlament lenne az eszköze”. A tudósító szerint a szabadságharcos retorikával Orbán Viktor megadta a jövő évi választási kampányok „euroszkeptikus hangvételét”, és sikerült a nemzetek szuverenitásának kérdését napirenddé tennie Európában.
Forrás: MTI