Kínzó kérdés, amely a nyár beköszöntével hatványozottan támadásba lendül, és bizony szülő a talpán, aki erre frappáns választ adhat, főleg akkor, ha maga sem tudja igazán, mi a helyes. Bár már javában tart a fesztiválszezon, cikkemben arra próbálok rávilágítani, milyen szempontok alapján lehet elengedni, vagy otthon marasztalni a kamaszokat, ha már nem elég a kerti buli a haverokkal, vagy a nagymamáék víkendháza a folyóparton.
Csípőből ritkán mondanak igent a szülők. 16 éves voltam, amikor életemben először fesztiválon jártam. Sok dologban meghatározó volt, és bizony szegényebb lennék, ha akkor, azokat az élményeket kihagytam volna. Nem kellett kérlelnem édesanyámat, egyrészt a fiúknak ez amúgy is könnyebb, másrészt a testvérem is ott volt, illetve a baráti társasága, tehát csont nélkül készülhettem életem első zenei fesztiváljára. De nem mindenkinek van ilyen szerencséje. Néhány kérdésben a szülőnek van igaza, néhányban a gyereknek. Íme néhány érv.
Társaság: nem árt, ha néhány felnőtt is jelen van a fesztiválavatásnál, mert tapasztaltabbak és előrelátóbbak lehetnek bizonyos helyzetekben, ráadásul a zűrös arcok is elkerülik az idősebb társaságokat. Egy felelősségteljes baráti csoporttal bátran el lehet engedni egy kamaszt, ennek ellentéte viszont a maréknyi fiatal, aki azt sem tudja, hogy hol van és mit szabad, illetve mit nem.
Távolság: nem mindegy az sem, hogy 10 kilométerre van a fesztivál az otthontól, vagy 300-ra. Kis táv esetén, ha valami váratlan dolog történik, a szülők a gyerek elé mehetnek, viszont ha egy fél ország választja el őket egymástól, akkor csak az aggódás marad. Mivel lassan már minden megyére jut egy-egy fesztivál, ez nem okozhat olyan nagy problémát.
Költőpénz: egy fesztivál nem olcsó dolog, a bérletek ára 5-6 ezer forinttól akár több tízezerig is terjedhet, viszont jó hír, hogy a pénzt már nem feltétlenül kell a hátsó zsebben tartani, számos helyen alkalmazzák a fesztiválkártyát, amely segítségével fizetni lehet annak területén. Az anyagi része talán az egyik fő érv szülői részről, de egy jó bizonyítvány, vagy valamilyen kiemelkedő teljesítmény könnyen meglágyíthatja a szívüket. Egy árbarát rendezvényre 2-3 napra elég 10 ezer forint, egy nagyobb fesztiválra érdemes ennek a dupláját elvinni.
Alkohol: sarkalatos pont, hiszen 18 alatti személyeknek elvileg nem szabad alkoholt kiadni, de némely esetben még a fogyasztás tiltása is szerepel a házirendben. Ennél a résznél mindenki tegye a szívére a kezét, hiszen a 18 éves korhatár szinte már csak a mesekönyvben létezik. Ez nem azt jelenti, hogy minden tini részegen kell, hogy lófráljon a fesztiválokon, de ha egy 17 éves kap egy korsó sört, valószínűleg nem fog összedőlni a világ. Bárcsak ott tartanánk, hogy csak ennyit fogyasztanak. Viszont, ha nagyon szigorúan vesszük a szabályokat, már erre is van megoldás: korjelző karszalag. Bizonyos rendezvényeken egy karszalag jelzi, hogy ki nem lépte még át a 18. életévét, nekik nem adnak ki alkoholtartalmú italokat. De bármilyen jó is az ötlet, sajnos könnyen kijátszható. Egy biztos: ha nem biztos a szülő abban, hogy gyermeke az egyik hajnalban nem egy árokparton fog ébredni, akkor inkább érdemes várni még egy kicsit a fesztiválozással. A másik lényeges dolog, ha már az alkoholnál tartunk: mindig figyelni kell az italra, legyen az alkoholos, vagy alkoholmentes! Főleg a lányoknak, mert elég egyszer elfordulni, vagy otthagyni a poharat, máris megtörténhet a baj, a következményekbe pedig inkább jobb nem belegondolni.
Szállás: ha van rá mód (és pénz), a fiatalabbaknak inkább a diák/magánszállásokat érdemes választani. A sátorozás jó buli, de könnyen ellophatják belőle az óvatlanul hagyott értékeket, és felhőszakadás esetén sem a legpraktikusabb megoldás, arról nem is beszélve, ha csak egy toi-toi tőszomszédságában sikerül felverni, milyen élmények érhetik a kezdő fesztiválozót. Egy kollégiumi szoba jó alternatíva lehet az egész társaság számára, de időben le kell foglalni, sokszor már hónapokkal a fesztivál előtt nem lehet találni szabad szobákat.
Lehetne a témát a végtelenségig boncolgatni, de ha a gyerek kedvenc zenekara jön az országba, bizony szembesülni kell a kérdéssel: elmehetek-e? Úgy érzem, nem szerencsés dolog egyből nemet mondani, inkább el kell gondolkozni azon, hogy milyen érvek mentén lehet elengedni a fiatalokat, ha pedig még korai a dolog, akkor azon igyekezni, hogy minél fájdalommentesebb legyen a visszautasítás.