Képzeljünk el egy méregdrága, hipermodern éttermet, melynek építésekor belsőépítész és lakberendező nagy műgonddal álmodták meg a trendi minimalista dizájnt. Képzeljük el napokon át hogyan vitatkoztak a színpaletták felett, törték a fejüket a felhasznált anyagok milyenségétől kezdve a ledvilágítású bárpult krómnikkel díszbigyóin és az egyedi étkészletek formáin át egészen addig, hogy hogyan rejtsék el a légkondicionáló légbeömlő nyílásait. Munkát, szaktudást, kreativitást, egyszóval önmagukat adták bele, és mi hálásak vagyunk érte.
Aztán képzeljük el, hogy egy ilyen étterembe bemegyünk, lágy zene szól, leülünk a megterített asztalhoz, élvezzük az esztétikum játékát, gyönyörködve igazgatni kezdjük magunk előtt a híres formatervező által tervezett villát, amikor váratlanul megakad a szemünk egy ordenáréságon. Mondjuk egy gusztustalan kis papírdarabkán. Eleinte nem hiszünk a szemünknek. Nem akarjuk elhinni hogy ilyen lehetséges. Késünk hegyével gyanakodva megpiszkáljuk, hátha tévedünk. A papírfecni azonban megfordul. Egy használt vécépapír belső oldala vigyorog vissza ránk, barna zsíros tartalma még egy kicsit szét is kenődött az abroszon.
Budapest egyik legdinamikusabban fejlődő utcája a Váci út, amely nyolcvanas években még a lepukkant szocialista gyárak szürke, dohos, hanyatlásszagú világát jelentette. A szürke zóna helyén mára modern üveg-márvány irodaházak délcegeskednek. Bennük kiskosztümös csini kis szinglikkel, akik este tízkor is még kopácsolják a billentyűzetet együtt a Boss-öltönyös csókákkal, akiknek szemlátomást jól fekszik a bizniszvilág. Pénzisten templomai pedig olyanok, hogy beléjük lépve az embernek kétségei támadnak: lehet, hogy itt illenék levenni a cipőt?
Rengeteg pénzt invesztáltak ezekbe az irodaházakba, így végre Budapestnek is lett egy igazi City-je. Elegáns, drága épületek sora, minőségi anyagokból összerakva. Pénz volt elég, és végre az építészek is kiélhették magukat! Mert végre volt rá igény. Ami jelzi, hogy Magyarországon sem csak a kispálya lehetséges. Már nem csak az. Egy kicsit Londonra, némileg Frankfurtra emlékeztet. Kell egy fővárosnak egy üzleti negyed! Ettől nem west-balkán. Egy negyed, ami kicsit kiemeli a szocializmus után kiheverhetetlennek tűnő lepukkantságból.
Aztán egyszercsak megakad a szemünk egy ordenáréságon. Visszaránt a földre. A Dózsa György úti kereszteződésben vannak az úton szigetek. Méteres gaz rajtuk, parlagfű, miegymás. A közútkezelők főnökét minősíti. Gondolom politikai állás az is. És áll a szigeten két jókora rozsdás izé is. A metró szellőzője. Néhány méterrel arrébb pillepalackos folyadéktól felpüffedt arcú hajléktalanok óbégatnak. Krákogva turháznak, lejmolnak, szemetelnek. Egyikük éppen szoknyafelhúzva leguggol a gaz közé a dolgát elvégezni. Mindezt fényes nappal a hatsávos Váci úton.
Nesze neked Capital Square! Welcome in Budapest City
Bertók T. László