Magyarországot kiszámíthatatlan helynek könyvelték el, és a bizalmat csak lassan tudjuk újra felépíteni – mondta az [origo]-nak adott interjújában Csányi Sándor. Az OTP elnök-vezérigazgatója szerint a kormány teljesen független tőle, még akkor is, ha barátja és korábbi kollégája, Pintér Sándor a belügyminiszter. Az pedig természetes, hogy az évek során kialakult egy kapcsolatrendszer körülötte. Simicska Lajossal nincs konfliktusa, mert más pályán mozognak. Az MNB hitelprogramján akkor is az OTP nyer, ha a jegybank elsősorban a kisebb bankokat segítené. Bánja, hogy a kormány felrúgta a bankokkal kötött megállapodását, de igazán a stílus fájt. A bankelnök leginkább a magyar élelmiszeriparért és az állattenyésztésért aggódik, amelyben maga is érdekelt. (Forrás: Origo; Szöveg: Galambos Márton; Fotók: Tuba Zoltán)
Az elmúlt 10 év kormányai mind tartottak öntől. Gyurcsány Ferencnek volt egyszer egy olyan mondata szűk körben, hogy nem Orbán Viktortól, hanem Csányi Sándortól kell a demokráciát félteni. Nemrég Lázár János beszélt az országot polip módjára behálózó, magyarnak tűnő bank vezetőjéről. Igazuk van?
Nyilván minden másképp látszik kívülről meg belülről. Én az elmúlt 22 évet úgy éltem meg az OTP-ben, hogy rendkívül sokat dolgoztunk egy, a térségben is sikeres bank létrehozásáért, amely a költségvetés rendezéséhez adófizetéssel is hozzájárul, illetve hitelezéssel és betétgyűjtéssel segíti a gazdaság növekedését is. Nem volt soha más célunk, semmilyen hatalmat nem akartunk megszerezni, ennek érdekében semmilyen struktúrát nem építettünk fel. Akik így nyilatkoznak, azok ezeket a sikereket irigylik tőlünk, és azt, hogy ezt az utat viszonylag következetesen végigjártuk. Nem kell tőlem féltenie a demokráciát senkinek, azt én magam féltem inkább az ilyen emberektől.
Arra azért mindig nagyon ügyelt, hogy mindenkivel jóban legyen. Az első Orbán-kormány bukása után az OTP-ben talált munkahelyet Pintér Sándor, Földi László egykori titkosszolga, sőt rövid ideig Simicska Lajos is. A legutóbbi kormányváltás idején aztán ide került Oszkó Péter és Benedek Fülöp volt agrárállamtitkár. Kicsit tágabban értelmezve az ön által befolyásolt teret, ide vehetjük Szollár Domokost, a Bajnai-kormány szóvivőjét is, aki a Molnál csinálja most ugyanazt.
Tévedés, hogy mindez azért történt volna, mert jóban akarunk lenni valakivel. Nagyon rossz gyakorlat alakult ki, a kormányváltások idején sok szakember kerül utcára, keres munkahelyet. Ezek közül a szakemberek közül válogatunk, természetesen figyelembe véve, hogy azokban az időkben, amikor pozícióban volt, ki mennyiben segítette a szektor munkáját.
Mit ért az alatt, hogy segítette a szektor munkáját?
Nyilván fontos nekünk, hogy aki a kollégánk, az elkötelezett legyen a magyar gazdaság fejlődése, a GDP növekedése és az ennek megfelelő banki tevékenység iránt. Túl kerek volt a válaszom, nem elég sarkos?
Nem gond, van más kérdésünk is. A belügyminiszter újra Pintér Sándor lett, aki az OTP-nél is dolgozott, és az ön barátja. A fejlesztési minisztérium élére olyan személy került, aki Simicska Lajos környezetébe tartozik. Ebből az a kép rajzolódik ki – ahogy erre a Figyelő egy régebbi cikke is rámutatott -, hogy a miniszterelnök egyensúlyozni próbál a két fontos gazdasági erőközpont között. Ezt hogy látja?
Miért kellene a miniszterelnöknek közöttem és Simicska Lajos között egyensúlyoznia? A kormányalakítás során – nagyon helyesen – Orbán Viktor engem nem kérdezett meg. Nem javasoltam sem Pintér Sándort, sem mást semmilyen pozícióba. Pintér Sándor ráadásul volt már korábban belügyminiszter. Ahogy én a miniszterelnök értékelését olvastam, akkor is elégedett volt vele. Inkább ennek köszönheti miniszterségét, mint annak, hogy korábban az OTP igazgatóságának tagja volt. Ilyen alapon bármelyik igazgatósági tagunk lehetett volna belügyminiszter.
Ez igaz, de valószínűleg nem ugyanazt a célt érte volna el vele a miniszterelnök. Ez nagyon fontos kérdés, ami alapvetően meghatározza az ország, de legalábbis a gazdasági elit működését. Lát ilyen törekvést az egyensúlyozásra a miniszterelnök részéről?
Nem látok, de nem is nagyon értem a kérdést. Egyensúlyozni egymással szemben álló felek között kellene. Nekem Simicska Lajossal semmiféle összeütközésem nem volt, az érdekeink nem keresztezik egymást. Én nem mozgok az ő piacán, építőipari területen nem vagyok aktív befektető, sem mint magánember, sem mint OTP. Nincs felület, ahol szembekerülhetnénk egymással. Németh Lászlóné fejlesztési miniszter egyébként közel 10 évet dolgozott az OTP-nél. Akkor ez most hogy van? Megbomlott az egyensúly? Nem így érzem.
Akkor mégiscsak van egyensúly?
Nincs ellentét köztünk.
Ellentétről nem is beszélt senki, de ha egy pályán két erős ember van, természetes, hogy a közönség elkezdi méregetni, ki az erősebb. Nem tudok felidézni olyan helyzetet a rendszerváltás óta, hogy két miniszter ennyire fixen kötődött volna egy érdekcsoporthoz, és ennyire látványos lett volna a párhuzamosság. Ez egyrészt taktikus a kormány részéről, mert stabilitást ad a működéséhez, másrészt felveti a kérdést, hogy mennyire független ezektől a gazdasági erőktől.
Amit én biztosan tudok, hogy tőlem független a kormány.
Milyen a viszonya Orbán Viktorral? Kívülről úgy tűnik, önök egyszerre szövetségesek és versengő felek. A miniszterelnök a nyertes választások éjszakáján úgy fogalmazott, az oligarchák ideje lejárt. Ehhez képest az önhöz közel álló Pintér Sándor lett a belügyminiszter. Emellett talán egyik kormány sem vett ki annyi pénzt adókon keresztül az OTP zsebéből, és egyik kormány sem támadja annyi oldalról a bank piacait, mint a mostani.
Nagyon nehéz egy pozícióban lévő miniszterelnökkel meglévő kapcsolatról nyilatkozni. Inkább azt szoktam emlegetni, hogy az ellenzékből kikkel vagyok jóban, azt elegánsabbnak tartom. Sok dolog van, amiben Orbán Viktorral azonos véleményt vallok, de van néhány, amiben nem értünk egyet. Elfogadom, hogy van egy szereposztás, amiben születnek nekünk nem kedvező döntések. Ha lehetőséget adnak arra, hogy ezek előtt elmondjam a véleményem, akkor a viszony már jónak nevezhető.
Kap ilyen lehetőséget?
Van, amikor igen, van, amikor nem. Tipikus példa a devizahitelek végtörlesztése, amikor én is a hírekből tudtam meg, hogy mi történik.
Ha választani kéne, inkább szövetségként vagy inkább versengésként írná le kettejük viszonyát?
Ha most azt mondanám, hogy szövetség, az olyan lenne, mint az a történet, amikor a kisegér meg az elefánt megy a hídon. Az egér egyszer csak megszólal: hallod, hogy dübörög alattunk a híd? Hogy minősíteném én, mint egy egyszerű bankelnök a miniszterelnök szövetségeseként magamat? Szövetségek azonos rangú felek között köttetnek, a miniszterelnök viszont olyan hatalmi eszközökkel rendelkezik, amelyeket az én lehetőségeim meg sem közelítenek. Ilyen értelemben nem lehet szövetségről beszélni, de ellenséges viszonyról sem.
Meglep, hogy ennyire szerényen fogalmaz. Sokan egyetértenének abban, hogy ön hasonló súlycsoportban van Orbán Viktorral.
Komolyan gondolom, amit mondtam. Ez olyan, mintha a körtét almával hasonlítanánk össze. Nem lehet egy gazdasági szervezet vezetőjét, a rendelkezésére álló eszközrendszerrel egy kétharmados parlamenti többség élén álló miniszterelnökkel összehasonlítani. Nem is azonos a pálya. Nyilván vannak, akik hajlamosak ilyen párhuzamok felállítására, de az szenzációhajhászás.
Az ön hatalmát soha nem az OTP-vel mérik igazán. Sokkal inkább a kapcsolatrendszerével, és azzal, hogy 10 év múlva is itt lesz, míg lehet, hogy Orbán Viktor akkor már nem lesz miniszterelnök.
Ha nem lesz kormányfő, akkor egy erős ellenzéknek lesz a vezetője, az sem elhanyagolható. Ha valaki sokáig van a gazdaságban egy jelentősnek mondható pozícióban, és igyekszik korrekt módon viselkedni a kollégáival, vezetőtársaival, partnereivel, a társadalom többi szereplőjével, beleértve hatalmon lévő és ellenzéki politikusokat is, akkor óhatatlanul kialakul egy kapcsolatrendszere. Ezen keresztül nyilvánvalóan lehet befolyásolni döntéseket, de azért ez korlátozott lehetőség.
Visszatekintve, az ön sikerének mekkora része származik abból, hogy idejekorán felismerte, hogy így kell viselkedni?
Nem akarok nagyképű lenni, de ez nem felismerés, hanem egyszerűen hoztam otthonról. A génjeimben van az apám jász makacssága, anyukám viszont mindig megértő volt, segíteni próbált. Szegény, amíg élt, nem tudtam úgy hazamenni, hogy ne legyen ott 4-5 ügy, amelyet a helyiek érdekében el akart intézni.
A Heti Válasznak adott interjújában két éve a Fidesszel kapcsolatban úgy fogalmazott: a túlzott hatalom pont azokra veszélyes, akik gyakorolják. Így látja ma is?
Igen, ma is így gondolom. Sok szereplőt ismerek, akik – gyorsan vagy lassan – magasra jutottak, és azt hitték, hogy azt kizárólag a saját képességeiknek köszönhetik. Elszálltak, nem tudták feldolgozni a sikert. Én inkább a munkának és a szerencsének tulajdonítom, amit elértem, így a fontosságtudatomat is kordában tudom tartani. Amikor minden nagyon jól megy, akkor kell nagyon figyelni, hogy az ember ne hibázzon. Ez igaz a bankokra is. Világszerte a szektor több szereplője beleesett abba a hibába, hogy amikor jók voltak az eredmények, könnyebben adtak hitelt, könnyebben költekeztek, aztán amikor beütött a baj, nem voltak megfelelő tartalékaik. Ugyanez igaz a hatalomra is. Mindenkire veszélyes, ha nem érez belül korlátokat, hogy meddig mehet el, függetlenül attól, hogy az eszközei alapján akár többet is megtehetne.
A Fidesz beleesett ebbe a csapdába?
Gazdasági vonatkozásban történt néhány lépés, ami szokatlan. Nem tudom, hogy más kormányok azért nem lépték meg ezeket, mert nem merték, vagy nem jutott eszükbe. Ugyanakkor azt is láttam, hogy az a helyzet, amelyben a Fidesz átvette a kormányzást, igencsak „hagyományos” volt: nagy volt a költségvetési hiány. Ez találkozott egy nagyon rigorózus EU-magatartással – nem járultak hozzá, hogy bővíthető legyen a kormány mozgástere. Vagy azért, mert már több éve tartott a túlzottdeficit-eljárás, vagy mert a 2008-as válság új reflexeket váltott ki belőlük. Nem volt elképzelhető más komoly esély arra, hogy a költségvetést fél éven belül szanálják, mint a különadók.
A kormány az elmúlt három évben valóban sok kockázatos és meglepő döntés hozott a gazdaságpolitika terén, ezt szokták unortodoxiának hívni. Mennyire váltak be ezek?
Ahogy mondtam, volt egy rendkívüli helyzet. A bajokat én visszaszármaztatom a 2004/2005-ös időkre, meg a 2005-ös tízszázalékos deficitre. Bajnai Gordon kormányzása alatt már lehetett látni a számokból, hogy a GDP-arányos állami kiadások jelentősen csökkentek. Ez a tendencia folytatódott az Orbán-kormány alatt is. Komolyan gondoltam 2010-ben, amikor azt mondtam, hogy egyetértek a bankadóval, annak ellenére, hogy egy-két bankár kollégám neheztelt rám ezért. Vannak helyzetek, amikor akik megtehetik, azoknak hozzá kell járulniuk a költségvetési egyensúly helyreállításához. Akkor is mondtam, most is mondom, hogy ha ez hosszú távon fennmarad, akkor már negatív a hatása. A bankszektor ugyanis jelentősen meggyengül – és lassan itt tartunk. A bankadó és a tranzakciós adó megteszi hatását, utóbbi miatt a cégek egy része kitelepíti Magyarországról a pénzforgalmát. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy az európai előírások szigorodása miatt sokkal nagyobb tőkekövetelménynek kell megfelelni, akkor a bankok helyzete előbb-utóbb gátja lehet a gazdasági növekedésnek. A többi szektor helyzetéhez kevésbé tudok hozzászólni, de hasonló lehet a probléma, mint nálunk, ott a beruházások elmaradása lehet visszafogó tényező. Összességében ezeket az adókat hosszú távon nem lehet fenntartani. Ezért ezt a költségvetési problémát valahogy ki kellene nőni. A gazdasági növekedés és az állami kiadások további csökkentése az egyetlen út.
Valójában a bankadó már hosszú távon fennmaradt.
Igen, azt gondoltuk, hogy idén már feleződik. De ez még azért nem hosszú, hanem középtáv. Még a régi szocialista terminológia is úgy szólt, hogy az ötéves terv az középtávú.
Mire számít, mikorra tudja a magyar gazdaság kinőni a problémáit?
Idén már enyhe növekedést várunk. Az export jól áll, a struktúrája inkább a probléma. Ez ugyanis félrevezető volt eddig is. A multik adják az export zömét, míg a kis- középvállalkozások fejlődése lelassult, sok tönkre is ment, pedig ezek adhatnák a növekedés gerincét, még a nehéz időkben is. Fogyasztásnövekedésre is számítunk, reméljük, hogy az alacsony infláció miatt ez be is következik. A legnagyobb veszély a beruházások terén van, ahol nem látszik pozitív változás, pedig ez alapozná meg a fenntartható gazdasági növekedést.
A beruházásokhoz bizalom kell, és úgy néz ki, hogy nagyon kevesen bíznak Magyarországban.
Kétségtelen, hogy nagyon sok váratlan intézkedés következett be, ami gyakran érzékenyen érintette a befektetőket. Kialakult egyfajta bizalmatlanság. A bizalmat ezért újra kell építeni.
Mennyire találkozik ezzel? Tud példát mondani arra, hogy megtapasztalta, mennyire nem bíznak az országban?
Sok külföldi cégvezetővel tartok napi szinten kapcsolatot. Most kicsit kiszámíthatatlan helynek van elkönyvelve Magyarország, ahol az adó duplázódhat, vagy meglévő szerződésekbe bele lehet nyúlni. Lásd a devizahitelesek ügyét. Ezek fontos dolgok, és a kormány talán nem számolt vele, hogy a bizalmat nagyon könnyű elveszíteni, és hosszú idő kell ahhoz, hogy visszaépítsük.
Lát arra igényt a kormányon belül, hogy ez az építkezés elinduljon? Mintha mindig elindulnának ebbe az irányba, aztán valahol visszafordulnának.
Az gondolom, hogy az az időszak következik, vagy már azt is éljük, amikor ez az építkezés elkezdődött. Legalábbis én így látom.
Nem csak az állandó optimista beszél önből?
Mondtam egy véleményt, egy-két év múlva meglátjuk, igazam volt-e.
2009-ben úgy fogalmazott, hogy a válságnak 2011-ben vége lehet.
Vége lehetett volna (nevet). Mennyivel jobban járunk, ha megtörténik!
A rámondásos stratégiát alkalmazza? Ha mondja, akkor nagyobb az esélye, hogy megtörténjen?
Hát nagyobb az esélye, hogy jóra fordulnak a dolgok, ha bízunk benne, mintha nem, mert akkor nem is teszünk érte semmit. Hozzáteszem, mi tettünk is valamit azért. Messze stabilabb most az OTP, mint 2008-ban volt. Tanultunk a válságból.
Az OTP múlt heti közgyűlése után lelkesen beszélt a növekedési hitelprogramról, amit a Magyar Nemzeti Bank indított. Aztán az MNB jelezte, hogy a bankok kiválasztásakor egyáltalán nem az a céljuk, hogy a jelenlegi piaci helyzetet stabilizálják. Megint egy olyan terület, ahol az látszik, hogy a hatalmon lévők nem az OTP-t akarják segíteni.
Valóban azt gondolom, hogy ez a program tud segíteni, különösen a kisebb magyar cégeken. Természetesen alapjaiban határozza meg a program intenzitását a jegybankkal kötendő refinanszírozási szerződés, aminek a szövegtervezetét most kezdtük el tanulmányozni. Az OTP nélkül a vállalati hitelállomány tavaly 10 százalékkal csökkent, az OTP-nél pedig 5 százalékkal nőtt, de van szegmens, például az agrárium, ahol 13 százalékkal lett nagyobb a hitelállományunk. Ezek alapján mondhatom, a hitelprogram nélkül is nőni fog az OTP, amit csak segít a program. Az teljesen természetes, hogy vannak preferenciái az MNB-nek, és nem az OTP-méretű nagybankokat akarja jobban ellátni forrással, hanem a kisebbeket és a takarékszövetkezeteket. Ezzel együtt ennek a programnak a nyertese a kkv-k mellett az OTP lesz.
Miért gondolja ezt?
Most még csak az elején tartunk, mi pedig aktívak leszünk. Nemcsak arra van szükség, hogy valakinek forrást biztosítsanak, hanem az is kell, hogy ki tudja helyezni, legyen megfelelő szellemi, infrastrukturális kapacitása, ügyfélkapcsolata. Az OTP hálózata, szakembereinek felkészültsége a többiekhez képest versenyelőnyt biztosít.
A növekedést azért egy ilyen program még nem tudja beindítani.
Igen, ez a kétszer 250 milliárd még kevés ahhoz, hogy növekedési boomot csináljon, de lehet ennek még folytatása is, ahogy erről a jegybank vezetése korábban beszélt is.
Mennyi bizalma van Matolcsy Györgyben akár önnek, akár a bankárelitnek? Egyszer már aláírt egy megállapodást önökkel, amit aztán felrúgott.
Ez egy fekete folt az életrajzában. Vagy máséban, attól függ, hogy ki döntött.
Orbán Viktor döntött volna?
Nem tudom, azért fogalmaztam így. Az is baj volt, hogy felrúgták a megállapodást, de még nagyobb baj volt az én szememben, ahogy ezt tálalták. Majdnem nekünk kellett szégyellni magunkat, hogy a kormány felrúgott egy megállapodást. Voltak olyan kommentek, hogy a bankok hozzászoktak az egyoldalú szerződésmódosításokhoz.
A stílus jobban fájt, mint maga a döntés?
A stílus mindig mutat valamit előre, és remélem, hogy ezt most rosszul mutatta.
Az OTP továbbra is jó eredményeket hoz. Tavaly 150 milliárd profitot termelt, igaz, ebből közel 30 milliárd forintot be is fizetett az államnak különadóként. Ön is jelezte, hogy vannak terjeszkedési terveik. Úgy tudom, az MKB lakossági üzletágát jelenleg is átvilágítják, de logikus lenne egy szlovén bankvásárlás is, ahol most vannak eladó pénzintézetek. Hol akarnak befektetni?
Nem tudom megerősíteni az MKB átvilágítását, hacsak valamelyik kollégám nem ment át, és nem kezdte el titokban nézni az adatokat. De valóban érdeklődünk eladó bankok iránt Magyarországon és külföldön, különösen ott, ahol kicsik vagyunk.
Ha követtünk el hibákat az elmúlt évtizedekben, akkor az egyik az volt, hogy vásároltunk kis piaci részesedésekkel rendelkező bankokat. Ezeknek a menedzselése több időt vesz igénybe, mint a nagyoké, és kevesebb eredménnyel vagy éppen eredménytelenséggel párosul. Most talán eljutunk lassan oda, hogy ezek is rendben lesznek. Mindenképp szeretnénk növelni a piaci részesedésünket ott, ahol jelen vagyunk. Szívesebben vennék egy 5-6 százalékos piaci részesedésű bankot a szerb cégünk mellé, mint egy kisbankot bárhol máshol. És ez igaz Horvátországra, Romániára és Szlovákiára is. Keresünk új piacokat is. Szlovéniában is van eladó bank,azt is meg fogjuk vizsgálni. Igazából szeretnénk egy nagyobb piacon, nagyobb piaci részesedéssel rendelkező bankot venni. Messzebbre is nézünk, mint a régió.
Ez teljesen új lépés lenne az OTP növekedésében.
A külföldi bankok hozzájárulása már most 51 százalék az OTP nyereségéhez. Bajban lennénk, ha csak itthon terjeszkedtünk volna. Ezen bankok között az orosz bank produkálta messze a legjobb eredményt, a piac mérete és a jól eltalált termékportfolió miatt is. Az lenne jó, ha több olyan bankunk lenne külföldön, ami 40-50-60 milliárd forintot hoz.
Kockázatosabb piacokat keresnek, ahol magasabb lehet a profitjuk is?
Nagyobbakat keresünk, nem kockázatosabbat. Az orosz piacot nem tekintjük kockázatosabbnak, ha megfelelő üzletpolitikát tudunk folytatni. Amíg az orosz bank olcsóbban tudott kötvényeket kibocsátani Oroszországban, mint az OTP itt, valahol Európában, addig azt gondolom, hogy joggal tekintettük kevésbé kockázatosnak.
Mi a baj az árfolyamgáttal? Azok közül, aki tehették volna, alig minden harmadik OTP-s vette igénybe. Pedig nem látni, hogy mi szólna ellene.
Mi is keressük ennek az okát. Az látszik, hogy a konstrukciót nehéz egyszerűen bemutatni, ezért sokan nem értik. A másik probléma a 90 napnál hosszabb késedelemben lévőkre vonatkozó korlát, ezen is próbálunk segíteni. Ahol egy-két éves elmaradások vannak, ott nem tudunk mit tenni, de ahol csak pár hónapos, ott igen. Az emberek félnek a jövőtől, nem tudják, hogy nem lesz-e nehezebb később visszafizetni a felhalmozódott törlesztőrészleteket. Ezenkívül káros volt az a kormányzati kommunikáció, ami azt sugallta, hogy jöhet még további segítség. Ez hamis reményt adott az adósoknak. Ma már világosan kimondja a kormány, hogy nem lesz további ilyen lépés, de a lebegtetés hatása sokáig kitartott.
Mi a helyzet az önkormányzati adósságokkal? Mikor zárulnak le a tárgyalások a kormánnyal?
Folyamatban lévő tárgyalásokról nem szeretnék nyilatkozni, van egy-két vitás pont. De azt gondolom, összességében ebből az adósságkonszolidációból az önkormányzatok jönnek ki a legjobban. Egy hónapon belül lezárhatjuk az egyeztetéseket.
A cégek vajon számíthatnak valamire? Lesz céges végtörlesztés?
Céges végtörlesztés biztosan nem lesz. Na jó, a mai világban semmi sem biztos, de én azt gondolom, hogy ez nem jön számításba.
Ön az ország egyik jelentős élelmiszeripari, mezőgazdasági vállalkozója is. A most lehetőséget kapó kisgazdaságok mennyire tudják majd megállni a helyüket a piacon?
Azzal kezdem, hogy az új földbérletek kiosztásában nem vagyok érdekelt. Az én haszonbérleteim később járnak le, a 2020-as évek végén, vagy még annál is később. A magyar mezőgazdaság a rendszerváltás előtt valóban világszínvonalú volt. Én ennek csak a végét láttam, amikor 1983-tól három évet a mezőgazdasági minisztériumban dolgoztam. Most éppen Váncsa Jenő Öt évtized a magyar mezőgazdaság szolgálatában című könyvét olvasom arról, hogyan fejlesztették akkoriban az agráriumot. Az a szemlélet még ma is modernnek tekinthető, a mai elképzelések viszont az időben mintha az ellenkező irányba mutatnának. A kizárólag növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságok földbirtokméretének korlátozása indokolt. Ez közép- és hosszú távon kockázatmentes tevékenység, és semmi nem indokolja, hogy egy falu körül csak néhány családnak legyenek földjei, mások ne jussanak lehetőséghez. Amiért én nagyon aggódom, az az állattenyésztés. Ennek az elmúlt években, évtizedben folyamatosan romlott a jövedelmezősége, és ezzel együtt az élelmiszeripar alapanyag-ellátása is csökkent. A következmény az, hogy a magyar élelmiszeripar veszélybe kerül, ha nem sikerül fenntartani és továbbfejleszteni a meglévő termelőkapacitásokat. A tejelő szarvasmarhák 90 százaléka nagyüzemekben van, a sertéseknél ez 70 százalék. Csak ezek a gazdaságok versenyképesek, és ezeknek a szükséges földmennyiséget biztosítani kellene.
Azért amikor a nagyüzemi állattartók mellett szólal fel, akkor a saját érdekében is beszél.
A magam nevében is beszélek, de mondhatom ennek a banki oldalát is. Egy állattenyésztési beruházás megtérülési ideje 11 év körül van. Hogyan tudnának a bankok állattenyésztő telepeket finanszírozni, anélkül, hogy biztosak lehetnének benne, hogy rendelkezésükre áll a gazdaságos működéshez szükséges földterület? Nem vagyok kisgazdaság-ellenes. A saját cégem is több mint 100 integrált gazdával áll kapcsolatban. Ők is tudnak hatékonyan működni, ha áll mögöttük egy nagygazdaság, amelyik ellátja őket genetikával, megfelelő takarmánnyal, orvosi felügyelttel és gyógyszerekkel. Aki felvásárolja a sertést, és aki mögött ott áll egy élelmiszer-ipari cég. Így van egy hosszú távon kiszámítható, kölcsönös együttműködésre alapozott vertikálisan integrált lánc. Az viszont nem jó út, hogy az elmúlt években létrehozott nagy állattartó telepek földterület nélkül maradnak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy halálra lesznek ítélve az állattenyészők. A többi lépést nem tartom katasztrófának a magyar mezőgazdaság szempontjából, de ezt igen. Nem lehet gazdaságosan állatokat tartani földek nélkül. A takarmányellátás távolról nagyon költséges, környezetvédelmi előírások miatt egy számos állat (500 kg) mellé két hektár földre van szükség, ahova a hígtrágyát ki lehet helyezni. Ha van egy istállóm, ami körül a föld más tulajdonában vagy haszonbérletében van, olyan árat mond, amilyet akar. Gyakorlatilag elviheti a jövedelmet a földtulajdonos az állattenyésztőtől. Úgy látom, hogy ebben a kérdésben több politikai szempont került előtérbe, mint gazdasági.
A Magyar Labdarúgó Szövetségnél, aminek ön az elnöke, van egy két éve elfogadott stratégiai terv. 2018-ra szeretnék 8 ezerre növelni az átlagos nézőszámot az NB I-ben, ami most 2000 körül áll. Továbbra is reálisnak tartja ezt a célt?
Elérhető célnak érzem, különösen, ha a mérkőzések színvonalát nézem, és azokat a lépéseket, amelyeket a nézők visszatérése érdekében tettünk. Év végére elkészülünk a központi jegyértékesítési rendszerrel, ami lehetővé teszi, hogy a nemkívánatos szurkolókat minden stadiontól távol tartsuk. Elkészülnek a biztonságtechnikai felszerelések is, amivel majd be lehet azonosítani a nem megfelelően szurkolókat. Van egy tervünk az összes stadion átépítésére, ami az elemi szükségleteket (szék, vécé, valamennyire fedett nézőtér) biztosítja. Megteremtünk egy olyan légkört, hogy mindenki merjen gyereket, feleséget is kivinni egy meccsre. A rasszizmussal kapcsolatban zéró toleranciát hirdetünk. Saját elhatározásunkból, de azonosulva az UEFA és a FIFA elvárásaival is. Ebben nagyon erős az elhatározásunk. Fontos eredménynek érzem, hogy az elmúlt években jelentős összeg áramlott a futballba a társasági adón keresztül. Ezeknek a pénzeknek a 95 százaléka az utánpótlásra és az infrastruktúra javítására ment el. Van egy olyan képzet, hogy ezeket a profi labdarúgókra költötték, de ez nem igaz.
Ha 5 éven belül ekkora növekedést akarnak elérni, akkor valamikor ennek robbannia kell.
Azt remélem – nem akarok olyan hibába esni, mint a válság végével kapcsolatos jóslatommal -, hogy két-három éven belül jelentős változást lehet ebben elérni.
Idén hatvanéves. Meddig marad aktív?
Rossz hírem van azoknak, akik a visszavonulásomra várnak. Nincs olyan tervem, hogy befejezem.