Amerikában nem hagyják kint a gyerekkocsikat még a kisbolt előtt fél percre sem, és nem lopnak szoftvert. Előbbi miatt még a kisboltok is elég tágasak, utóbbi miatt pedig érdemes használt digitális javakkal kereskedni. Na de mi a helyzet nálunk?
A szoftverek elavulnak: kinek kellene ma egy dobozos WordPerfect 6.2? (Menő irodai csomag volt a 90-es évek közepén. Simán működik Win7 alatt is…) Kevésbé avulnak a zenék és a könyvek, éppen ezért elég gyakori igény, hogy a megszerzett, de kevésbé hallgatott-olvasott műveket tulajdonosa átadja valakinek, nem mellékesen, mert a digitális kópiák nem kopnak. Éppen ezért az Amazon az év elején megkapta a szabadalmat a használt digitális javak kereskedelméről. (2009-ben nyújtotta be.) Mint az közismert, Amerikában bármiről be lehet nyújtani szabadalmat, csak a szöveg eléggé különbözzön a valójában azonos megoldásról szóló másik szabadalomtól… Majd az ügyvédek ellesznek egymással a vitázó felek pénzéért – ez is egy módja a gazdaság élénkítésének.
A kezdetek óta folyik a vita arról, hogy helyes-e az Amazon gyakorlata, amely szerint az e-könyv nem kerül a vásárló tulajdonába, csak használhatja. Ugyanúgy, mintha szoftver lenne. Egyébként a kölcsönzés régóta meg van oldva: a kölcsönadó közli az Amazonnal, hogy eztán a kölcsönvevő használja a könyvet, mire az törlődik a kölcsönadó készülékéről és a felhős könyvtárából is, és megjelenik a kölcsönvevőnél.
Ez a lehetőség nem nagyon tetszik a közönség egy részének: a könyvesbolt eddig nem tudta visszavenni a vásárló polcáról a könyvet. Voltak is furcsa esetek, amikor egyeseknek eltűntek e-könyvei – minden szoftverben van legalább egy hiba, ugye.
A fenti kölcsönzési mechanizmustól a használtkönyv- és -dalkereskedés – vagyis antikvárium – abban különbözik, hogy a „kölcsönadó” térítés ellenében lemond arról, hogy a „kölcsönvevő” térítés nélkül visszaadhassa a művet. Ennek a folyamatnak az online megoldására vonatkozik az Amazon szabadalma, amelynek léte súlyosan sérti a hasonló tranzakciókkal évek óta foglalkozó ReDigi nevű kisebb vállalkozásét. (Lásd fent: „gazdaságélénkítés”.)
Mindenesetre a digitális antikváriumban levő művek fizikailag ugye nem „kopottak”, tehát kereskedelmük jobban sértheti a kiadó gazdasági érdekeit, mint az új papírkönyvet előnyben részesítő vásárlókból élő hagyományos kiadókét. Pont ezért tartja rajta a kezét az Amazon a kölcsönzésen – és az antikvár forgalmon a „szoftverhasználati szerződés” révén.
Magyarországon ilyen problémák nincsenek. Alig van e-könyv-kereskedelem egyrészt a pusztító 27 százalákos áfa, másrészt a magyar információs társadalom polgárainak a digitális szerzői joghoz való sajátos hozzáállása miatt – amit a reprográfiai adó tesz törvényessé. (Röviden: a magáncélú másolás legális, csak a másolásvédelmek megkerülése büntetendő. A digitális tárolók kereskedelme során a jogdíjkezelőkhöz befolyó átalánydíj fedezi a jogtulajdonosok az „esetleges” másolásból eredő bevételkiesését.)
Van egyébként Magyarországon e-könyv-kereskedelem, de a digitális szerzői javak piacán kialakult árviszonyok életszerűtlenné teszik a nagy erőforrás-igényű művek digitális forgalmazását, így az előállítását is. Ezért a használtkönyv-eladás fel sem merül. Ha felmerülne, akkor a „kis ország – kis bevétel” elv miatt nem lenne érdemes az Amazonnak itt is levédenie a megoldását… Előre, magyar ReDigi-klónok!
A használt szoftverek forgalmazása is csak a különösen szabálykövető cégek réspiacán értelmes, az EU tavaly nyári, a szoftverek továbbeladását nem tiltó licencszerződéseket parancsoló rendelkezése ellenére.
A digitális antikváriumban levő művek fizikailag nem „kopottak”, tehát kereskedelmük jobban sértheti a kiadó gazdasági érdekeit, mint az új papírkönyvet előnyben részesítő vásárlókból élő hagyományos kiadókét.
Forrás: nol.hu