Orbán Viktor miniszterelnök avatta fel a hét végén az új Budapest Music Centert (BMC) a IX. kerületben. A Mátyás utcai zenei központban koncertterem, több stúdió, zenei könyvtár, információs központ, tanterem, kétszintes dzsesszklub és étterem is helyet kapott. A magánkezdeményezés útján elindított vállalkozás állami támogatására még az előző kormány adott ígéretet, az előző polgármester idejében. Ezt az ígéretet a mostani kormány váltott be: L.Simon László kulturális államtitkársága idején a kormány 500 millió forintot különített el a a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló keretből. A jó ügyeket – a magyar zene ügye ilyen –, mindegyik kormánynak szolgálnia kell – fogalmazta meg blogjában más szavakkal, de ebben az értelemben L.Simon László. (MTI, MHO, PA)
„A zene hozott össze ma este bennünket” – fogalmazott Orbán Viktor megnyitó beszédében. Kiemelte, hogy Magyarország nyelvi elszigeteltségét a zene csökkentheti. „A jóisten – nyilván jókedvében – úgy rendezte, hogy a magyarok a zenében is tehetséges nép legyen” – mondta a miniszterelnök, aki szerint nem telik el nap, hogy ne csendüljön fel egy-egy magyar zeneszerző műve a legelőkelőbb koncerttermekben.
Ez páratlan lehetőség a magyar géniusz számára, hogy kifejezze magát úgy, hogy az egész világ megérthesse, mi célból is teremtette a jóisten a magyarokat és a magyarok mit értettek meg belőle – vélekedett Orbán Viktor, hozzátéve: a zene révén az egész világhoz szólhatunk.
A miniszterelnök hangsúlyozta: a magyaroknak különösen fontos a zene, ezt mutatja az is, hogy a gazdasági válság „tektonikus lökéshullámai” ellenére jut pénz a Zeneakadémiára, a Magyar Állami Operaházra, az Erkel Színházra és most a BMC-re is. Kiemelte: a Budapest Music Center a magyar zenészek zsenialitásából, az alapító-igazgató Gőz László „férfias bátorságából”, valamint a kormány által biztosított köztámogatásból és közakaratból adódott össze. Szerinte az igazgató beleírta nevét Budapest és a magyar művelődéstörténet történelmébe. A mintegy 2,5 milliárd forintos magánberuházáshoz a kormányzat 500 millió forinttal járult hozzá.
A IX. kerületi Mátyás utca 8. szám alatt megnyílt Budapest Music Center fiatal muzsikusoknak, alkotók képzésének és a Nemzetközi Eötvös Intézetnek is helyet ad. A központ koncertterme – elsőként a fővárosban – kifejezetten kamarazenei produkciók számára készült, befogadóképessége 350 fő. A zenei könyvtár és információs központ számos új, zenei ismeretterjesztő tevékenységet indítva költözik a házba. A tantermek, rendezvénytermek alkalmasak többhetes nemzetközi zenei kurzusok, szakmai események, összejövetelek lebonyolítására. Kétszáz személyes kétszintes dzsesszklub és kávéház is várja a látogatókat.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere arra hívta fel a figyelmet, milyen sok kreativitás és alázat kell ahhoz, hogy a régiből újat hozzon létre valaki. „Tiszteletben kell tartani azt, amit az ember örökölt” – fogalmazott, utalva arra, hogy a központ egy régi, romos épületben születhetett újjá az átépítés után. A miniszter üdvözölte, hogy a zenei központ megvalósulásában a magántőke is szerepet játszott. Kiemelte, hogy a BMC a kultúra és a jövő szempontjából az egyik legjobb helyen van, hiszen öt egyetem található a közelében, tehát a fiatalságra is számíthatnak. Tarlós István főpolgármester a BMC-ben helyet kapó számos kulturális funkciót, valamint az ötletgazda-igazgató Gőz Lászlót méltatta, aki főként a saját vagyonából hozott létre új közösségi teret. Kiemelte, hogy a főváros nemcsak az intézmény „szurkolója”, hanem támogatója is kíván lenni, példaként megemlítette, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik rendezvényhelyszíne az új épület.
Gegesy Ferenc, Ferencváros korábbi polgármestere emlékeztetett arra, hogy több helyszín is szóba került a zenei központ számára, végül egy olyan épület újult meg, amelyet az önkormányzat le akart bontani. Bácskai János jelenlegi polgármester szerint Ferencváros kulturális mágnessé vált, hiszen az Iparművészeti Múzeum mellett itt található a Nemzeti Színház, a Művészetek Palotája, és remélhetőleg hamarosan megnyílhat a CET-közraktárak épületegyüttes is.
Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora azt mondta, álmai szerint egyszer Budapest lesz a zene „szilícium völgye”. Bejelentette: a Zeneakadémia egy koncertzongorát ajándékozott az új intézménynek, s a hangszeren, reményei szerint, a tanárok és a hallgatók fognak játszani.
A rendezvényen felszólaló L. Simon László, volt kulturális államtitkár, jelenleg a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke, blogjában ezt írta az új létesítményről és átadásáról:
„Ha a politikusoknak semmi egyéb hasznuk nem volt a Budapesti Music Center megnyitásán, minthogy Gőz László vállalkozására ráirányítsák a média, és azon keresztül a közvélemény figyelmét, már akkor is megérte, hogy ott voltunk. A IX. kerületi Mátyás utcában tegnap átadott BMC ugyanis egy olyan magánkezdeményezés, ami nagyon sok tekintetben példaértékű és követendő.
Volt szerencsém az épületet még félkész állapotában is bejárni, miközben Gőz László elképesztő elhivatottsággal magyarázta, hogy a ház legutolsó négyzetméterét is miként találta ki a zene és a zenészek szolgálatára. Ráadásul egy olyan közösségi tér létrehozásában gondolkodott, amely a művészek mellett a közönséget is ki akarja szolgálni úgy, hogy az intézmény fenntarthatóságát is szem előtt tartja. A múzeumaink és a közművelődési intézményeinek megújítása előtt minden költségvetési forrással gazdálkodó vezetőt és beruházót el kellene vinni a BMC-be, hogy megmutassuk nekik: a közjót nemcsak közpénzen, de jó ötletek révén saját bevételt termelve is lehet szolgálni.
A tavaly őszi bejárása alkalmával adott kezembe Gőz László egy prospektust, amit most hirtelen már nem tudnék elővenni, viszont egy fotót a mai napig őrzök emlékezetemben. A Gellért-hegyről készülhetett a pesti oldalt mutató kép, valamikor 2011 elején. A gazdasági válság harmadik évében, a pesti házak közül egyetlen toronydaru emelkedett ki. Az, amelyik a Mátyás utcai sarki bérház átépítésén dolgozott. Akkor, amikor ebben az országban szinte senki nem akart fejleszteni, beruházni, újat létrehozni, hivatkozva a válságra. Gőz László viszont mintha azt a tőzsdei aranyszabályt alkalmazta volna, miszerint a siker titka, hogy amikor más elad, akkor vásároljunk. 
Azt hiszem, ez a mentalitás is kell ahhoz, hogy abból a gazdasági és immár szellemi válságból, amibe 2008 őszén elkezdtünk belekeveredni, végre saját erőnkből kimásszunk. Nem mondom, vannak kockázatai, de Gőz László és a BMC éppen azt mutatja, hogy nem esélytelen a dolog.
Igaz, ehhez olyan „termék” kell, ami a nemzetközi piacon is megállja a helyét. Márpedig a klasszikus és kortárs magyar zene, zeneszerzők és előadók ilyennek tekinthetők. A BMC átadásán is utaltam arra, hogy ha Gőz László titokban tartotta volna beruházását, a Nemzeti Kulturális Alaphoz beérkező pályázatok az elmúlt hónapokban biztos, hogy lebuktatják. Az NKA-hoz ugyanis legalább harminc olyan támogatási kérelem érkezett eddig, amelyek helyszínéül vagy közreműködő partneréül a BMC-t jelölték meg. Csupa olyan produkció, amelyek a kezdeti segítség révén versenyképesek lehetnek.
Ezért érte meg a BMC befejezéséhez is 500 millió forint állami támogatást nyújtani. Igaz, a média könnyen elsiklott emellett, hiszen akkor be kellett volna ismerni: európai mércével értékes kulturális ügyek mellé áll a kormány. És nem azért, mert politikai hasznot remél belőle. Ugyanis a politikai marketing szemszögéből nézve ez az 500 millió fele annyi sajtómegjelenést sem generált, mint mondjuk a független színházaknak végül mégis odaadott hasonló összeg, avagy a Markó Iván társulatának és Kerényi Imre könyvsorozatának támogatására együttesen szánt forrás. Mert a botrány nélküli sikereket még mindig nem tudjuk eléggé világgá kürtölni. Mintha be lennénk oltva az ellen, hogy a közös sikereinknek örüljünk. Holott a BMC jó példa lehetne erre is”.