A Megasztár, Csillag születik, X faktor tehetség kutató sorozat most készül kibővülni Az ország hangja című műsorral. Ennek sokan nem örülnek, mert tele van a hócipőjük a sok amatőr szárny próbálgatásával és számukra ez akkor sem elfogadható, ha néha előkerül egy-egy csillogó reménység. Vannak ismerőseim, akik bekapcsolni sem hajlandók szombat esténként a TV-t.
Én ezzel valahogy másképp vagyok. Minden adást megnézek és ha néha megtörténik a színpadon a csoda és valaki képes elrepíteni a muzsika szárnyán, mert életre kel benne a zene akkor bizony elérzékenyülök és örömmel tölt el, hogy vannak még ilyen emberek. És jó nézni a tovább jutók boldog ragyogását. De sajnos azt is be kell vallanom, hogy a sok önkritika hiányban szenvedő, bot fülű, reménytelenül zeneietlen próbálkozó kicsit szórakoztat, bár közben nagy sajnálattal viseltetek irántuk. Annál is inkább, mert a zsűri időnként teljesen felesleges, bántó módon szégyeníti meg őket. Az ebben élen járó Puzsér Róbert pedig sokszor becsület sértő tirádákkal színezett kritikájával szinte a sárba tiporta az önkritikátlan versenyzőket. A tehetségtelenség és a szereplései vágy nem bűn.
Na de visszakanyarodva most jön a bökkenő. Ugyanis nem minden arany, ami fénylik. A sok ezer jelentkező közül kiválasztanak néhány tucatot, akikben ott bujkál a lehetőség és elhitetik velük, hogy itt a nagy lehetőség. Azzal a hittel lépnek a színpadra, hogy most talán megváltozik az egész életük, hogy végre kiléphetnek az átlagos szürkeségből a rivalda fénybe. A történet végén pedig legtöbben hatalmas csalódottsággal, némelyek dühvel, vagy mély szomorúsággal ballagnak vissza a szürkeségbe. Mondhatnánk, hogy ez az élet rendje, ha minden tisztességesen zajlana, de ha megnézzük a győztesek későbbi sorsát, kiderül, hogy ez az egész csak a pénzről szól. A TV társaságok piszkosul jól járnak, majd a lemez kiadók lehúznak néhány bőrt a friss árúról. Mert lássuk be ezek a győztesek árú cikkek és senkit nem érdekel, hogy mi lesz velük. Megjelenik néhány lemezük, a nép megveszi, mert megszerette őket a műsor alatt és aztán az egész megy süllyesztőbe, helyet adva a következő menetnek. A szomorú az, hogy mindezt lehet tudni előre, hiszen Magyarország nem képes új meg új énekeseket, zenekarokat eltartani. Megtelt a piac. Nincs ennyi fizetőképes kereslet, – mert a a CD drága és egyébként is ott az internet – így aztán lemez kiadás sem. Mert nálunk bármiről is legyen szó, még mindig nem a tehetség és a tudás az érték, hanem, hogy egyesek mennyit tudnak keresni rajta.
Gyurica Ferenc írása a Megasztár 4 előtt készült. Ebből idéznék néhány dolgot. “Egy ilyen produkciónál hatalmas pénzek forognak, és el lehet hinni, hogy iszonyat nyereséges. Amikor bejött az első Megasztár az újdonság erejével hatott, sokan reménykedtek a zenészek között is, hogy ez rendbe teszi kicsit a magyar zenei piacot. Aztán kezdtek gyülekezni a sötét felhők, és mire észbe kaptunk a Megasztár egy az egyben tönkre tette a magyar zenei életet. Elindult egy folyamat. A hanglemezkiadóknak kényelmesebb volt Megasztár produkciót kiadni mert már ott volt benne a reklám, a TV2 jóvoltából. Így könnyű pénzt csinálni.
Bizony izguló tekintettel várják, mikor lesz vége a Mega 4 -nek, hiszen akkor újra indul a pénz kaszálás. Ez nem helyes, de hát mit várhatunk egy külföldi tulajdonban lévő kiadótól.
A produkció hihetetlenül szervezett, ilyen szempontból rettenetesen profi. Miután a jelentkezők nagy részét leszűrték marad 60 befutó. Innentől kezd érdekessé válni a dolog. Beindul a gőzgép és szinte lenyomozzák a bent maradtakat. Volt -e már korábban profi csapatban, énekel -e rendszeresen, volt -e már dolga kiadókkal, milyen az egyénisége? Ezután összeírják azon énekesek listáját akik még maradhatnak a Megasztár következő fordulójában. Ezeket olyan emberek döntik el akiknek az az érdekük, hogy a megfelelő emberek maradjanak a műsorban.
A nem megfelelő emberek kategóriájába a következők tartoznak:
Van énekes múltja, tehát tapasztalt, ezáltal valószínűleg kevésbé befolyásolható. Túlságosan különálló egyéniség, kilóg a sorból. Túl jó énekhang. Akinek túl jó az énekhangja, valószínűleg képzett énekes, tehát tisztában van a tudásával. Rossz énekhang. Ez azt hiszem elég egyértelmű.
Az ideális jelölt tehát irányítható, az átlagosnál picit jobb énekhanggal rendelkezik, nehéz sorsú, esetleg meleg.
Most már csak azt kell elintézni, hogy a nézők ne tudjanak meg semmi sumákságot ebből az egészből. A megoldás egyszerű. Első körben a meghallgatás nem szabadon választott. Tehát ha van egy jó énekesünk, aki túl önálló, adjunk neki egy olyan zenét amivel még a Withney Houston se tudna mit kezdeni. Párban kell énekelni, de a párok kiválasztása sem szabadon választott. Tehát az énekesnek azt a számot kell énekelnie amit ráosztottak, és azzal akit ráosztottak. Ha az énekes nem megfelelő a korábban felsorolt verziók alapján, rossz zenét adnak neki, és kevésbé jó énektudású partnert. Akit pedig bent akarnak tartani, annak jó zenét adnak és jó partnert. A zsűri természetesen dönt és nyilván az összkép alapján dönt. Így kihullik az akit a háttérben meghúzódó pénzemberek nem akarnak a Megasztárban látni.
Ilyen körülmények között azt hiszem nem csoda miért nincs kedvem csupa szépet és jót írni a közelgő produkcióval kapcsolatban.”
Nem tudom, hogy Gyuricának igaza van-e, de sajnos a mai világban ez nem elképzelhetetlen.
– És vajon mit gondol erről Novák Péter?
– Hát nem sok jót. Amikor érintett voltam az egyik ilyen típusú műsorban akkor még nagyon más idők jártak.Ott volt egy komoly szakmai zsűri. Olyan háttér apparátus és stáb dolgozott a műsorban, akiket nem csak az üzleti, financiális rész érdekelt, hanem az is, hogy a benne szereplő fiatalok, honnan hová jutnak el. Tehát volt egy nagyon erős humánpolitikai része is a vállalkozásnak és bár a tehetség gondozást nem is vállalta magára, de valóban tehetség kutatás zajlott. Miután a műsor beváltotta a hozzáfűzött reményeket a szokásokhoz híven az összes többi pénzkereső ágazat is rácuppant. Amikor véget ért a széria, amiben én is szerepeltem, a következő egyeztető tárgyalásra az előbb említett stábot már az utolsó emberig kirúgták. Amikor szóba került a műsor jövője és meg kérdezték mit gondolok erről és elmondtam, a válasz a következő volt:”ebben a műsorban minden számít, csak az a két perc nem, amit a színpadon töltenek egy dallal.” Örülök, hogy a továbbiakból kimaradtam, mert olyan mértékben hígult föl a történet, hogy mind szakmai, mind morális szempontból kérdésessé vált. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy kereskedelmi médiumnak az a dolga, hogy kereskedelmi szempontokat érvényesítsen. Ezek a médiumok külföldi tulajdonosok kezében vannak, akik excel táblázatokat néznek és nem tartalmat. Az igazság az, hogy egy hatalmas illúzióval állunk szemben Ez egy népmesei csavar, hogy a legkisebb fiú, a legkisebb faluból elindul és a nagy fényes színpadon végzi. Ez egy fordított evolúció, mert az ember a rock zenei pályafutását összetolt sörös rekeszeken kezdi és a fényes színpadon fejezi be, ha szerencséje van. Itt pedig az történik, hogy a fényes színpadon kezdi és az összetolt sörös rekesz színpadon vannak az utolsó momentumok és ez nem túl jó. Ráadásul “kis ország, kis foci”, a szakmának is elég degradáló a véleménye erről a helyzetről. hiszen a televíziós nézettségnek köszönhetően nem szakmai szemponttok játsszák a döntő, szerepet, hanem a közönség szavazatai. Ez nem tesz jót semmilyen műfajnak.
– Így igaz, de ez csak az egyik nézőpont. Számomra ez a történet arról is szól, hogy sok-sok fiatal azzal a reménnyel érkezik, hogy előtte áll a nagy lehetőség. Hiszik, hogy most megtörténik a csoda és megváltozik az életük, révbe érnek. Így aztán életre szóló csalódások születnek a rendszer amorális volta miatt. Arról nem is beszélve, hogy mindenki tudja, a zeneipar nem tud mit kezdeni ennyi bizonyítani vágyó énekessel. Ezért legtöbbjük eleve kudarcra van ítélve. Hiába a tehetség, ha a nagyérdemű másképp dönt.
– Azért a műsorok végső hajrájában igyekeznek olyan előadókat válogatni, akik az éneklésükkel is megállják a helyüket és egy-egy gyöngyszem, különleges tehetség a felszínre kerül. -Igen, de ha megnézzük az elmúlt évek termését, akkor nyilvánvaló, hogy bizony a “gyöngyszenek” közül is sokan elvéreztek.
– Azt gondolom egyébként, hogy ami infokommunikációs szinten zajlik, az mindig a világunk sűrítménye. Tehát itt modell értékűen láthatjuk azt, hogy milyen egy zenei karrier, milyen összetevők, motivációk kellenek hozzá, hogy a tehetség önmagában semmi, csak egy összetett mondat végén kullog szomorú lehajtott fejjel.
Nagyon fontos lenne tudatosítani, hogy ezek a források, gyöngyszemek, ezek a pillanatok elérhetőek lennének egy televíziós orgánum nélkül is, ha az emberek járnának klubokba, elmennének a színházba, vagy megnéznének egy kortárs kiállítást. Ezek a dolgok adottak lennének, de a televízió duruzsol a nappaliban, mint egy kandalló és helybe hozza a nézni valót, aminek a minőségéért már senki nem tdja vállalni a felelősséget.
Szerettem volna még megkérdezni Mujahid Zoltánt is, akit annak idején Presszer Gábor rendkívül tehetségesnek tartott, hogy vajon az ő álmai, reményei mennyire valósultak meg. Sajnos a beszélgetéshez nem járult hozzá a menedzsere, csak abban az esetben, ha a cikkből, az általa “hülyeségnek” ítélt részeket törlöm. Ez nem történt meg, így csak remélni tudom, hogy Zoli eljut a megérdemelt igazi sikerhez.
Visszatérve a kezdetekhez, a bemutatkozó voice olyan mélyrepülésbe kezdett eddigi testvérkéihez képest , hogy az , még egy hozzám hasonló, a műsor típussal szimpatizáló számára sem tolerálható. Mint egy nehéz légzéssel küszködő tüdőbajos vonszolta végig magát a műsor a neki szánt 125 percen. A többnyire harmat gyenge jelentkezőkért folyó küzdelem pedig az óvoda hangulatát idézte, amikor a gyerekek azon versengtek, hogy kinek az apukája a nagyobb ember. Ez a gyere, szeress engem, mert én szebb vagyok, jobb vagyok, tőlem kaphatod a legtöbbet……infantilis és izzadság szagú. Valószínűleg ez a légkör rányomja rá bélyegét a “mesterek” viselkedésére. Talán ennek köszönhető Mező Misi állandó “vademberes “ kiabálása, Somló elnéző , hamiskás mosolya, Malek Andrea tétova bizonytalanság, kicsit színpadias megnyilvánulásai. Karamel az egyetlen, aki néha megpróbálja komolyan venni a műsort és magát. Az is érdekes, hogy az esetek többségében, ha egyikük megnyomja “nekem kell” gombot,pillanatokon belül a többiek is. Tényleg ennyire egyforma lenne az ízlésük? Vagy csak ezzel próbálják az alkotók “izgalmasabbá tenni a műsort? Nem tudom, de az én ízlésem jelentősen eltér azokétól, akik a Voice-t készítik, az biztos.
Egyáltalán. Szép volt, jó volt, izgi volt ez a néhány évnyi tehetségkutatás, de most már abba kéne hagyni! Nem kéne több csalódott vesztes és győztes sem, akik még nem tudják, hogy már rég vesztettek ők is. És ha minden áron tehetséget akarunk kutatni, akkor most egy kicsit ne énekeseket keressünk, hanem mondjuk tisztességes politikusokat, mert az énekesekkel ellentétben, abból még kevés van.
Most, hogy a voice a végéhez közeledik a tisztesség kedvéért kötelességemnek érzem, hogy felülbíráljam a leírtaknak néhány részét. Elhamarkodottan nyilvánítottam véleményt a versenyzők képességeit illetően, mert a későbbiekben jó néhány remek tehetséget, kimagasló produkciót láthattunk, hallhattunk. A sokszor megható élmények a Mesterek hozzáállásán is változtatott. Még Misi is megszelídült. De az is igaz, hogy lassan átestek a ló másik oldalára és kevés kritikai megjegyzés mellett szuperlatívuszokban beszéltek a versenyzőkről, ami nem mindig volt megalapozott véleménynek tekinthető.
Természetesen a Voice-nak is voltak hiányosságai, hibái, túlkapásai és egy felejthetetlen műsorvezetője Szabó Kimmel Tamás személyében, aki állandóan vásári kikiáltó módjára üvöltött, nem tudni miért, mert egy működő mikrofont szorongatott a kezében. Kevésbé lett volna idegesítő, ha suttog. És az sem érthető, hogy egy keresett színész miért adja fejét műsor vezetésre és ha mégis, akkor miért nem késül fel, hogy ne csak egyetlen kérdést tudjon feltenni a versenyzőknek, miszerint “most mit érzel”? És a néhány tucat bebiflázott mondatot miért nem volt képes némi egyéniséggel ki színezni? No de sebaj! Soha ne lássak rosszabb műsort a TV-ben!
Gyulai Gaál Krisztián
dolgokazeletben@gmail.com- ha vitázni, véleményt mondani, vagy csak beszélgetni lenne kedve, szívesen várom jelentkezését.