Szárnyalhat a magyar vadászmadár-tenyésztők öröme. A magyar solymászat hagyománya is felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára – adta hírül a sajtó. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága Párizsban a közelmúltban hozta meg döntését. Az új hungarikum törvény erejénél fogva azonban a solymászat ezzel – miként a busójárás vagy a táncház módszer is – automatikusan hungarikummá válhat.
A szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló UNESCO-egyezményt 2003-ban fogadták el. Ennek oka az volt, hogy a szervezet világörökségi egyezménye alapvetően az épített örökségre fókuszál. Magyarország 2006-ban csatlakozott az egyezményhez, 2009-ben, az akkori kultúráért felelős miniszter felhívta a magyar kultúra iránt elkötelezett közösségeket, csoportokat és egyéneket, hogy vegyék számba élő vagy még feleleveníthető örökségüket, illetve nemzedékeken át öröklődő szokásaikat. „A felterjesztést egyéves értékelési folyamat követi; a mostani két magyar elem a 2012 őszi indonéziai kormányközi bizottsági ülésen kerülhet az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Oktatási Szervezetének reprezentatív listájára” – mondta Hammerstein Judit, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős helyettes államtitkára az MTI-nek. „Az UNESCO-egyezmény lényege ugyanis az, hogy ez egy alulról jövő kezdeményezés, vagyis a közösségek maguk készítenek inventáriumot arról, hogy milyen szellemi örökségi elemekkel rendelkeznek, és maguk tesznek javaslatokat a kulturális kormányzat felé” – fejtette ki a helyettes államtitkár. Hozzátette, hogy a helyi közösségek maguk nyilatkoznak arról, milyen módon és eszközökkel kívánják biztosítani az örökségi elemek fennmaradását, ápolását. 
A szellemi kulturális örökségvédelem magyar nemzeti jegyzékébe először 2008-ban a mohácsi busójárás szokása került fel, majd még ugyanabban az évben az 1953-ban alapított Népművészet Mestere díj kitüntetettjeinek tudása és tevékenysége. 2009-ben a kunsági birkapörkölt karcagi hagyományával, a mezőtúri fazekassággal, a kalocsai hagyományokkal (hímzés, viselet, pingálás, tánc) bővült a nemzeti lista, majd tavaly, már Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter idején a magyar solymászattal, a halasi csipkevarrás élő hagyományával, valamint a matyó örökséggel (hímzés, viselet, folklór továbbélése).
Solymár, Gyöngyössolymos, Sashalom, Sasvár, Zólyom – és még egy sor földrajzi név érzékelteti: történelmünkben fontos személyiségek voltak a király solymászai. Ma kevésbé a vadászathoz, sokkal inkább a hagyományőrzéshez sorolhatók a ragadozó madarak szerelmesei. Ide vág Balassi Bálint verse: „Szép sólymok, vad rárók, kiket madarászok/ tanítanak, viselnek,/ Bánással, tartással, szóval, kiáltással,/ szelídek, kézre jűnek”. Ráadásul, ahogy a solymászok mondják, a szárnyas vadászok segítik, hogy a hasonló gondolkodású emberekből jó közösségek alakuljanak ki. S hogy mindez mennyir igaz, azt jól példázza a múlt év végén, mindennek közvetlen előzményeként megtartott első nemzetközi magyar-arab solymásztalálkozónk. A magyar és az arab országok ősi hagyományaiban közös a solymászat, erre alapozva rendezték meg első alkalommal ezt a hagyományteremtő összejövetelt Veszprém és Zala megyében. A hét első napjaiban Sümegen és Tapolcán, majd csütörtökön Nagypáliban gyakorlati bemutatókon kísérhették figyelemmel az érdeklődők, hogy a solymászok hogyan idomítják és reptetik a ragadozó madarakat, s hogyan vadásznak velük. Az egyik fő szervező, a Magyar Solymász Egyesület elnöke, Turcsányi Zoltán elmondta: arab – magyar találkozónak indult a rendezvény, a fő cél a gazdasági kapcsolatok megtárgyalása volt, azonban az arab országokból érkező vendégek kérésére kibővítették a rendezvényt solymász találkozóvá. A solymászat arab kezdeményezésre válhat a világörökség részévé, Magyarország is csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, s a magyar kormány felvette a solymászatot a szellemi kulturális örökség jegyzékére. Mint a solymász egyesület elnöke elmondta, Magyarországon a vándorsólyom és a héja a legelterjedtebb vadászatra használt madár, a madarak idomítása jutalmazással zajlik, semmilyen kényszerítő eszközt nem alkalmaznak. – Nem ördöngösség elsajátítani, bárki megtanulhatja, sajnos azonban a jogi szabályozás bürokratikus, ezért nem foglalkoznak sokan solymászattal; jelenleg körülbelül kétszázan lehetnek az országban – tette hozzá Turcsányi Zoltán. Mondván: szeretnék elérni, hogy a kerecsensólyom (amit a turullal azonosítanak), szintén használható legyen vadászatra. Jelenleg azért nem engedik, mert a természetvédők féltik a madárállományt. A solymászok viszont vitatják, hogy a természetes populáció sérülne. Ők egyébként is csak fogságban tenyésztett sólymokkal dolgoznak, hangsúlyozta az elnök.
(Forrás: MTI, Zalai Hírlap)