Amikor beköszönt a tél, s vele a sötétség és a félhomály, gyakran előfordul, hogy nemcsak a testünknek van szüksége a kandalló forró közelségére, a gőzölgő teára vagy kakaóra, de bizony a lelkünknek is szüksége van valamire, ami felmelegíti. Valamire, ami megtölti színekkel és napsütéssel, amitől felpezsdül és kitör a téli melankóliából.
Ilyen lélekmelengető valami volt a számomra Rupáner-Gallé Margó második kisregénye, a Nászajándék Salzburgból (Aba Könyvkiadó, 2012)
Ebben a kötetben Dáliáé a főszerep, akit vörös hajáról és élénk természetéről lehet felismerni a Márai nővérek között. Dália egy nagyvilági, épp ezért felszínes és feledhető életből tért haza a szülőházába és változott vissza családcentrikus, felelősségtudó, érett emberré. Életéből most már semmi sem hiányzik, illetve egy dolog mégis: a szerető, támogató társ. Ez a hiányérzet nap mint nap erősödik benne, hiszen Arlene és Leon esküvőjére készül az egész kastély, s az ő szerelmük igazán példaértékű. Vagy mégsem? Hiszen Arlene egyre lehangoltabb, s amikor Dália – merő véletlenségből – elképesztő titok nyitjára jön rá, mely Arlene lelkiállapotára is magyarázatot ad, a lányok összefognak, hogy jobb kedvre derítsék féltestvérüket. Ehhez azonban Dáliának Salzburgba kell utaznia, hogy felkutasson egy rég eltűntnek hitt személyt, s az útitárs gyanánt éppen a mogorva és udvariatlan Pataki Gábort kell elviselnie. Ám hamarosan kiderül: talán mégsem annyira elviselhetetlen, mint ahogy azt eleinte gondolta…!
A történet nem tartogat nagy meglepetéseket, hiszen nagyjából már a fülszöveg alapján sejtjük, hogy ki kibe lesz szerelmes és milyen nehézségekbe ütköznek majd egymásra találásuk során. Itt azonban talán nem is ez a mérvadó – itt nem a min van a hangsúly, hanem hogyanon! Ez adja meg a történet és a könyv velejét: a szavak egymásba fonódása, a sziporkázó párbeszédek, a szereplők élvezetes humora és szeretnivaló egyénisége, az írónő sajátos és elegáns stílusa. Ez teszi egyedivé és különlegessé, ez emeli ki az elcsépelt és triviális történetek sokaságából.
A Nászajándék Salzburgból RGM egy újabb gyöngyszeme, s csakúgy, mint a Lányok a kastélyból (Aba Könyvkiadó, 2012), szebbnél szebb tájak elevenednek meg benne, ezúttal az osztrák Alpok, azon belül is Salzburg környéke. És miközben Pataki Gábor autójának ablakából gyönyörködünk a tájban, szinte érezzük az illatokat és halljuk a keskeny patakok csobogását… És nemcsak az ausztriai táj bevillanó képeitől, hanem az írónő szavaitól is mosolyogni támad kedvünk, ahogy egy kis időre magunk is elszakadunk a nyirkos ősz nyomasztó hangulatától, és mi is kiszíneződünk…
A kötetben megjelenő karakterek ezúttal nem egy mese szereplői, mint az első részben: sokkal inkább hibát hibára halmozó, néha kifejezetten botladozó hétköznapi emberek, akikkel sokkal könnyebb azonosulni, átérezni a fájdalmukat, magunkba szívni az örömüket és megbocsájtani a tévedésüket és makacsságukat.
Gábor a maga morgó medve stílusával, szarkasztikus humorával, folytonos elégedetlenségével és mogorvaságával igazi egyéniség, létező figura a könyvben. Dália, ez a karakteresen vörös hajú nőszemély pedig temperamentumos, bohókás, cserfes, éppen az ellenkezője Gábornak. Hát persze, hogy tökéletes párt alkotnak így ketten…
Az aztán már csak hab a tortán, hogy ugyanazt az írói stílust kapjuk, ami az előző kötetet annyira kedvessé és bájossá tette: Rupáner-Gallé Margó kifinomult, elegáns és kecses, de sohasem üres szavait. Igazi nőies, pihekönnyű olvasmányt, ami által – valami furcsa módon – mi magunk is megerősítést nyerünk női mivoltunkban, és elégedett, felforrósodott lélekkel állhatunk fel a kandalló mellől!
Kellemes téli estéket Mindenkinek!
Krausz Veronika