Az utaskísérők a turistaosztályon utazó, harmincas férfiakat szeretik a legjobban kiszolgálni, a celebeket, a csettintgetőket és a biztonsági bemutató alatt beszélgetőket viszont utálják. Az utazók véleménye szerint a csendben, egyenesen ülő, gyorsan pakoló, nem ismerkedő utasokkal a legjobb egy repülőre kerülni.
Több mint hétszáz stewardesst és stewardot kérdeztek meg nyolcvanöt országban arról, hogy milyen a tökéletes légiutas, akit gyakorlatilag öröm kiszolgálni. A felmérést a Skyscanner.net utazási ár összehasonlító oldal készítette, legfontosabb megállapítása pedig, hogy a legjobb utasok a 31-40 év közötti, turistaosztályon ülő, és nem üzleti úton járó, hanem nyaralni induló férfiak – írja a Daily Telegraph online kiadása.
A celebeket és a csettintgetőket nem szeretik kiszolgálni
A luxusért bolonduló celebeket viszont mindenki utálja kiszolgálni, és nem örvendenek túl nagy népszerűségnek az első osztályon, és a business classon utazók sem. A Skyscanner adatai szerint a légiutaskísérők legszívesebben a turistaosztályon dolgoznak. A legidegesítőbb szokásként a csettintgetést jelölték meg, a megkérdezettek 26 százaléka gyűlöli, ha így hívja fel magára a figyelmet az utas.
Kifejezetten zavarják a személyzetet azok az utasok is, akik már akkor sietve távoznának a gépről, amikor az még le sem parkolt, és még világít a biztonsági öv használatára figyelmeztető jel. Arra is panaszkodtak, hogy sokan túl sok dolgot próbálnak belegyömöszölni a csomagtárolókba, de megrendszabályoznák a biztonsági bemutató alatt hangosan beszélgetőket, és azokat is, akik szemetet tömködnek a székek zsebeibe. Kevésbé kiakasztónak, de azért irritálónak tartják a személyzetet hívó gombokat nyomkodókat, akik általában a hőmérsékletre panaszkodnak, és a különleges italmárkákhoz ragaszkodókat – írja a Telegraph.
Milyen a tökéletes utastárs?
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy az utasok mit gondolnak, milyen a tökéletes légi utastárs? Instant, és semmilyen szempontból nem reprezentatív felmérésünkből leginkább az derült ki, hogy igen sok mindennel ki lehet húzni a gyufát utastársainknál. Életkorról és nemről különösebben nem ejtettek szót megkérdezettjeink, inkább viselkedéstípusokat soroltak, amik ismerősek lehetnek mindenkinek, aki már utazott repülőn.
„A tökéletes utastárs a repülőn beszálláskor ruganyos léptekkel közelíti meg az ülőhelyét, egyetlen mozdulattal felpasszintja cuccait a felső tárolóba, leül, és nem akadályozza a sort. Ezzel szemben a valóság általában az, hogy hosszas vánszorgás és helykeresés után lecövekelnek a folyosó közepén, szépen lassan kiszedegetik a szemüveget, zsepit, olvasnivalót, majd ezt követően rakják csak fel a csomagjukat a helyére. Aztán eszükbe jut, hogy jaj itt hideg van, a táska újra lekerül, pulcsi előszed, táska visszarak, és végre mehet a sor. A legjobb, amikor már rég a helyemen ülök, de ugyanaz a problémás utas szedegeti lefelé a táskáját – ezúttal a telefont felejtette el kikapcsolni… Meg tudnék ettől őrülni. Ha én elő tudom venni még a beszállókapu előtt a repülés alatt szükséges dolgokat, majd a helyemet elérve ledobni az ülésre a könyvemet és a szemüvegemet, a táskát pedig feldobni és máris engedni a sort, mások miért nem?” – fakadt ki hosszan, és szerintünk teljesen jogosan Szilvia (24).
A 32 éves Balázs a széküket csak azért is hátradöntőkre panaszkodott. „Utálom, ha valaki semmibe veszi a vele együtt utazókat. A legrosszabb a turistaosztályon nagy kényelmesen székkel együtt hátradőlő típus, aki így gyakorlatilag az ölemben pihen. Rövid utakon, szűk kabinban megszüntetném a széktámlák mozgathatóságát” – írta. Tapasztalataink szerint egyébként a legtöbb fapados járaton rögzítettek az ülések, már csak azért is, mert máskülönben már egy enyhe döntéstől is az ülésébe préselődne a mögöttünk ülő. „Kedvencem, ha olyan utas mellé keveredek a repülőn, aki fülhallgatóról még csak hírből sem hallott, így a magával hozott laptopon végignézett filmet minden körülötte ülő élvezheti, így persze én is. Akkor is, ha nagyon nem szeretném” – mondja Kriszta (28). Mi még azt az esetet is hozzátennénk, amikor ugyan fülhallgatója van a delikvensnek, csak sajnos a hangerő beállításával vannak gondok, és olyan hangosan hallgatja a legújabb lakossági diszkóslágert, hogy még a pilóta is annak ütemére dobol a lábával.
Üljön csendben, szeretni fogják
Persze az sem igazán jó megoldás, ha filmnézés vagy zenehallgatás helyett a saját beszédhangunkkal kergetjük őrületbe a körülöttünk ülőket. „Rettentően zavar, amikor valaki unatkozik, és alvás, olvasás vagy az ismerősei szórakoztatása helyett ismerkedéssel, barátkozással próbálja elütni az időt. Nem, nem érdekel, ő pontosan hova utazik, mit gondol a célállomásról, és azt sem akarom elmesélni, én hová megyek és mit csinálok, csak pihenni akarok, vagy a saját ismerőseimmel beszélgetni, nem idegenekkel” – írta Márti (37). „Főleg business classon fordul elő, de már fapadoson is találkoztam olyan baromi fontos üzletemberrel, aki a beszállókaputól a felszállásig folyamatosan üvölt a telefonjába, a földetérés után pedig még gurul a gép a reptér betonján, de már visszakapcsolja a telefont, és üvölt tovább. Nekem is vannak halaszthatatlan munkatelefonjaim, mégsem ordítom bele a mellettem ülő fejébe, milyen fontos vagyok” – mondja a 42 éves István.
„A halálom: legbelül ül, folyamatosan piát rendel, és kijár pisilni. De aki minden hülye kérdéssel odarángatja a sztyuvit az is nagyon idegesítő. Persze a mellettem tátott szájjal, hangosan horkolók, az extrém kövér utasok, akik mellett nemcsak a karfáért, de az életben maradásért is harcolni kell sem nevezhetők álom utastársnak. Na meg az üvöltve síró gyerekek, akiről a szüleik tudomást sem vesznek – lehet ők megszokták, én nem” – sorolta listáját az idegesítő utasokról az egyetemista Réka.
Forrás: repülés