A Dráva az utolsó szabályozatlan, örvényekkel tarkított vadvíz Európában, legtisztább folyója kontinensünknek, a Duna pedig e déli szakaszon számtalan holtág, belső tó mentén folyik gátak közé szorítva. Egykori árterük a Duna-Dráva Nemzeti Park területe, amely 50 ezer hektáron Európa legnagyobb élő ártéri rendszere. Rendkívül gazdag, színes élővilágát az uralkodó víz mértéke határozza meg. Kenuba ülve több száz évet ugorhatunk vissza az időben, bepillantva egy ősi vízi világba.
A kanyargó Duna és Dráva évszázados építő-romboló munkájával levágott kanyarulatokat hagyott hátra, új utakat keresve magának. A holtágak vízpótlása a vízrendezést követően megszűnt, pusztulásuk felgyorsult: mocsárvilág, majd láprétek, mocsárrétek vették át a helyüket, megindult a kiszáradás és feltöltődés. A nemzeti park e Baranya és Tolna megye egészére, valamint Somogy, Fejér és Bács-Kiskun egy-egy részére kiterjedő ártéri élővilágért felelős.
Závoczky Szabolcs igazgatónak első munkahelye a Duna-Dráva Nemzeti Park, tizenöt éve dolgozik itt, erős vonzalmát a természethez, a vidékhez jól érzékeltetik szavai: „A Zengő lábánál egy faluban lakom, az utca vége már tájvédelmi körzet” – mondja, majd folytatja: „Fontos, hogy ne csak magunknak dolgozzunk, hanem megmutassuk másoknak, milyen gyönyörű természeti értékek vannak itt nálunk.” Úgy tűnik, munkájukat siker koronázza, tavasszal az igazgatóság szelíd turizmust teremtő, gondoskodó figyelmét a Dél-Dunántúl Turizmusáért-díjjal ismerték el.
A cikk folytatása az A Mi Otthonunk magazin novemberi számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!