Nemzetközi színvonalon, de a nemzetközi fórumoktól elszigetelten, friss gondolatokkal, de a forrásszegénység miatt trendfordító újítások nélkül dolgoznak mai belsőépítészeink. A Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége által az utóbbi öt év legfontosabb munkáiból rendezett „A kortárs belsőépítészet” című kiállításon kiderül az is, milyen egy yacht-enteriőr.
Az Andrássy út 6-ban még néhány napig, november 6-ig láthatók a Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége (MIKISZ) belsőépítész szakosztályának munkái; tárgyak, bútorok,enteriőr-fotók és rajzok. „Az volt a célunk, hogy megmutassuk a legfontosabb alkotókat, akikre sokszor nem vetül fény egy-egy komoly építész árnyékában. A szakosztálynak is nagy baja ez: kevés fórumon látható, hogy kik tartoznak hozzá, és mit állítanak elő” – mondja tárlatvezetőnk, Snopper Zsuzsanna belsőépítész.
A kiállított anyag rendkívül vegyes képet mutat: a minimalizmustól egészen az iparművészeti szinten művelt belsőépítészetig mindenre találhatunk példát, magánlakásokból és állami megrendelésekből egyaránt. A munkákat egy szempont köti össze: a belső kialakításánál is mindig kell, hogy keletkezzen hozzáadott érték. „A belsőépítész mindig az építész mondandóját fejti ki, de önálló minőséget is létrehoz, a kettőnek pedig jól kell találkoznia” – értelmezi kérdésünkre Snopper Zsuzsanna.
Az MIKISZ szakosztályának átlagéletkora magas, egyelőre nehezen indul a fiatalítás. A legidősebb kiállító az Andrássy úton Király József belsőépítész, bútorkészítő, aki 82 éves kora ellenére is dolgozik. A Kossuth-díjas művésztől tervek mellett kész bútorok is láthatók. Király (akit a szakmában „székkirályként” is emlegetnek) a skandináv iskola által megtermékenyített erdélyi organikus gondolkodásmódot képviseli, mely messze földön elismert: a Rasmussen nevű észak-európai manufaktúra például reprodukciókban árulja bútorait.
A szakma doyenjének bemutatója mellett a tárlat különleges pontja Csepregi Sándor szobrász-belsőépítész hajóbelsője, „Az év belsőépítésze 2011” díjat a MOM Kulturális Központ megújításán végzett munkájáért elnyerő Csavarga Rózsa tervei és Rainer Péter építész a 150 éves Ganz Kéregöntödén végzett munkájáról szóló fotómontázs is. Utóbbinál időzve Snopper Zsuzsanna emlékeztet, hogy a műemléki és építészeti helyreállításokban is komoly, egyedi munkájuk van a belsőépítészeknek. „Ehhez nagy építészeti és helytörténeti tudás kell. A helyreállítás egy dolog; a hozzátételben, a hozzáadott értékben rejlik a nehéz feladat és a kreativitás lehetősége” – mondja.
A belsőépítészet az építőipar általános pangásával együtt került leszállóágra az elmúlt években, ez pedig együtt járt az innováció, a kísérletezési kedv lanyhulásával is. „A belsőépítész két helyről kaphat munkát: magánmegrendelő, általában gazdag emberektől, illetve építészeknek kiírt országos pályázatokon keresztül, ezekhez csatlakozva. A baj az, hogy viszonylag kevesen finanszírozzák azt, hogy valami a trendeken túlmutató, valóban egyedi termék legyen. Nagyon sok ismétlődő gondolatot látni” – teszi hozzá Snopper.
A magyar belsőépítész-szakmának nagy előrelépést jelentene a generációs frissítés, illetve a nemzetközi szakmédiában és a nemzetközi pályázatokon való megjelenés. Az előjelek mindenesetre biztatóak: az eddigi elismerésekből látszik, hogy a mai magyar belsőépítészek európai szintű munkát végeznek, a megvalósult enteriőrök bátran vállalhatók nyugaton is.
Forrás: hetivalasz.hu