Én magam un. férjuram vagyok, aki egész eddigi élete legnagyobb szerencséjének éppen azt tartja, hogy kisgyermek korától mind a mai napig olyan hölgyek, gazdasszonyok vettek körül, akik igen nagy szakértelemmel és szeretettel végezték „a tűzhely körüli munkát”. . Merthogy nekem hiába volt mindig nagyon-nagyon jó étvágyam, én magam dupla analfabéta maradtam az efféle munkálatokban. A véletlen folytán akadt kezembe az 1939-ben kiadott „TŰZHELY KÖRÜL” és a „MIT FŐZZEK?” című tanácsadó kiadvány, amit azonnal lenyűgözve lapozgattam, olvasgattam. Ez még hagyján! Az azonban már kifejezetten meglepett, hogy a tűzhely körüli munkálatokban ugyancsak járatos kolléganőm, hasonlóképpen reagált e kiadványra, mint én. Így történt, hogy azonnal elkezdtük folytatásban közölni a „TŰZHELY KÖRÜL” –t, bízva abban, hogy ezzel a Ring olvasóinak is élményt, örömet okozunk. Megtisztelő volna számunkra, ha erről visszajelzést kapnánk Olvasóinktól.
Cipőt vízhatatlanná tehetjük, hogyha 34 gr faggyút és 68 gr. ricinusolajat felhevítünk 125 fokra, tehát jó forróra. Azután bekeverünk 17 gr. kaucsukot addig, amíg az elolvad a meleg olajban. Ezzel kenjük be a talpat és bőrt, hogy beszívja magába. Kihülés után a kivüre rakodó felesleget eltávolíthatjuk, mert a vízhatlanságot a beszívódott olaj idézi elő.
Csalánkiütésnél kenjük be a viszkető testet gyönge ecetes vízzel, sósborszesszel vagy liszttel. Adjunk has hajtót pár napon keresztül; legjobb a keserűvíz. A ruha és takaró könnyű legyen. Hit, tojást és tojással készült ételt ne egyék egy ideig.
Csuklásnál tartsuk vissza a levegőt ős igyunk kortyonkint vizet. Ha nem múlik, akkor feküdjünk olda1t úgy, hogy a lábunkat erősen a hasunkhoz hozzuk, vagy feküdjünk hasra és lélegezzünk mélyet.