Ma is vannak Magyarországon olyan tudósaink, akik a legnagyobb elismerésnek örvendenek a világban – mondta a lapunknak adott interjúban Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki a legkiválóbb tudós tehetségeket tudatosan „sztárolja”, és a fiatal kutatók hazahozatalára évről évre többet áldoz. A héten hatvanadik születésnapját ünneplő tudománypolitikus az elmúlt négy év legnagyobb eredményének az Akadémia szerkezeti átalakítását, átfogó megújítását tartj– Hol érezte magát jobban: múlt pénteken a párizsi UNESCO-konferencián vagy most a keddi budapesti országgyűlési beszámolón?
– Igazán jó érzés volt részt venni az UNESCO által rendezett Szentágothai-konferencián, ahol sokan méltatták a magyar tudósokat. De jól éreztem magam a parlamentben is, hiszen a 2009–2010-es akadémiai munka beszámolóját kedvezően fogadták, elismerően szóltak róla kormánypárti és ellenzéki oldalon is.
– Ez nem kis teljesítmény, a politikai mező éles megosztottságát ismerve.
– Az Akadémia nem megosztó intézmény, sőt felmérések szerint az intézmény iránt a legnagyobb a közbizalom a magyar társadalomban. Az elmúlt négy évben három kormánnyal dolgoztam együtt. Az akadémiai törvény módosítását 2009-ben nagy többséggel úgy fogadta el a parlament, hogy baloldali kabinet volt Magyarországon, a 2010-es költségvetésünk pedig az akkori, mély gazdasági, pénzügyi válság körülményeihez képest nem csökkent lényegesen, ami önmagában is jelentős eredmény volt. A 2010-es kormányváltás óta is kormányzati támogatást kapnak a legjobb, közjót szolgáló akadémiai kezdeményezések. Politikai hovatartozástól függetlenül korrekt együttműködésre törekedtem és törekszem minden partnerrel.
– Az UNESCO-konferencián igazán elismerő mondatok hangoztak el a magyar tudományról, kiváló tudósainkról. Szentágothai János, a magyar agykutatás egyik legnagyobb tudósa és iskolateremtő alakja száz éve született. De hol vannak ma a „világraszóló” magyar tudósok?
– Ma is vannak olyan tudósaink, akik a legnagyobb elismerésnek örvendenek a világban. Freund Tamás Agy-díja, Lovász László Kyoto-díja és Szemerédi Endre Abel-díja a magyar tudományos teljesítmény legrangosabb nemzetközi elismerései. De jó látni azt is, amikor fiatal magyar kutatók nemzetközi szerepléseit Nobel-díjas tudósok elismerése kíséri, ahogyan legutóbb Párizsban is tapasztaltam. Mára a tudomány olyan mértékben specializálódott, vált „iparszerűvé”, és olyan sokan művelik, hogy sokkal nehezebb olyan eredményekkel kitűnni, hogy azokat a közvélemény is észrevegye. A tudománytörténet számos esetben később „igazolja” egy-egy eredmény jelentőségét. Akadémiai elnökként is célul tűztem ki, hogy a legkiválóbb és legígéretesebb tudós tehetségeket „sztároljam”, hiszen ők elmélyült és kitartó munkával megalapozott teljesítményük miatt érdemlik meg a közfigyelmet és a megbecsülést, hogy büszkék legyünk rájuk. Jó, ha a közvélemény számára kiderül az is, hogy például Szemerédi Endre lenyűgöző szellemi teljesítményén túl kitűnő humorú, sokféle érdeklődésű, nagyszerű ember, aki nem zárkózik elefántcsonttoronyba.
– Hogyan lehetne jobban népszerűsíteni a kevéssé ismert, ám kiváló magyar tudósokat?
– Az utóbbi időben ebben jelentős előrelépés történt. A Mindentudás Egyeteme jó kezdeményezés volt arra, hogy a hiteles tudósok bemutassák a tudomány eredményeinek társadalmi jelentőségét. A Lendület kiválósági programban részt vevő fiatalok tevékenységét és eredményeit az Akadémia honlapján folyamatosan monitorozzuk és közvetítjük a médiában. A Delta és a Heuréka című tudományos műsorok sokat tettek azért, hogy bemutassák, miként állnak helyt és kerülnek az élre ezek a dinamikus kutatók a tudományban folyó, óriási intellektuális versenyben. Parlamenti beszámolómban ismertettem, 2010-ben huszonkilencezer tudományos publikáció látott napvilágot Magyarországon, ezek közül tizenhetet az adott szakterület világszerte legtöbbet idézett tudományos közleményének nyilvánítottak. Ezeket az „aranyérmes” magyar eredményeket közérthető, érdekes formában meg kell ismertetnünk a társadalmi nyilvánossággal. Meggyőződésem, jó szakemberek közreműködésével még az „egzotikus” Higgs-bozonról is lehet a széles közvéleményt érdeklő, közérthető formában tájékoztatni.
– Milyen kutatási területen a legkiválóbbak és legelismertebbek manapság a magyar tudósok a világon?
– A felfedező kutatásokat tekintve a magyar idegtudományban van ma legalább egy tucat fiatal és középkorú kutató, akiket a világ élvonalában tartanak nyilván. Ebben nagy szerepe van a világszerte méltán ünnepelt Szentágothai professzor iskolateremtő munkásságának. A fehérjék szerkezetének kutatásában is az élvonalban vagyunk. A matematikában hagyományosan – mondhatni, Bolyai János óta – világraszóló a magyar tudósok teljesítménye, ahogyan azt az előbb említett nemzetközi díjak is igazolják. A fiatalabbak között Tardos Gábor vagy Stipsicz András „lendületes” kutatóknak is figyelemre méltó eredményeik vannak. És hogy a saját tudományterületemhez közeli példát is mondjak: a részecskefizikában születő új eredményeknek – például a Higgs-bozon kísérleti kimutatásának – kiváló magyar fizikusok is részesei voltak. Nem véletlen, hogy az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a CERN új, a csúcstechnológiát képviselő adatközpontját – több mint húsz pályázó közül – az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontjában hozza létre a közeljövőben, ami rendkívül nagy siker és nemzetközi elismerés Magyarország számára.
– Mit kíván tenni az Akadémia azért, hogy – Eötvös Lorándot idézve – még több magyar tudós érjen el „világraszóló” eredményt, „el nem évülő dicsőséget”?
– Amikor 2008 tavaszán megválasztottak az MTA elnökének, világos, végiggondolt tervem volt az Akadémia és a kutatóintézet-hálózat halaszthatatlanná vált átalakítására. Mind a kutatás, mind az adminisztráció hatékonnyá és versenyképessé tétele érdekében a megújítási programban értékelvű szemléletet, stratégiai gondolkodást és következetes megvalósítást ígértem. A tervekhez természetesen biztosítani kell a feltételrendszert és az eszköztárat, ennek első lépése az akadémiai törvény módosítása volt, amely világos elnöki felelősségi viszonyokat teremtett. A Lendület programot 2009-ben nem csupán „agyvisszaszívó” programként indítottam el, hanem a kutatóhálózatot akartam felrázni, hogy az egyes intézményekben alapított kiválósági kutatócsoportok útján részesei lehessenek a stratégiai döntéseknek, és beleszólhassanak a többletforrások elosztásába. Két évvel ezelőtt még mindig csupán akadémiai forrásokat csoportosítottam át a Lendület-programra, tavaly azonban már hatszázmillió forinttal nőtt a program kormányzati-költségvetési támogatása, és kiterjesztettük az egyetemekre is. Az idén a program 1,2 milliárd forint többlettámogatást kapott, harminchét új kutatócsoport indulhatott el. Ez önmagában is átstrukturálta az intézményeket, de a negyven kutatóintézetből álló hálózat hatékony működtetéséhez nem voltak elegendőek ezek a „szerves” megújítások. Ezért az elmúlt év májusában, másodszori elnökké választásomkor a közgyűlés elé tártam azt az átalakítási tervet, amelyet sokrétű egyeztetési folyamatot követően az Akadémia tavaly decemberi rendkívüli közgyűlése hetvenöt százalékos támogatottsággal elfogadott. Így 2012. január elsejétől összesen tíz kutatóközpont és öt -intézet alkotja Magyarország egyetlen főhivatású kutatóintézet-hálózatát.
– És kiderült-e, hogy a kevesebb – több?
– Jelentősen csökkent az adminisztráció és a működési költségek, ez fejezeti szinten már az első évben félmilliárd forint megtakarítást jelent, amelyet közvetlenül a kutatásra fordíthatunk. A feladatok és a források célirányos koncentrálásával javult a kutatói munka hatékonysága, és olyan nagyságú és kapacitású intézetek jöttek létre, amelyek biztosíthatják a „kritikus tömeget” ahhoz, hogy magyar kutatók láthatóan és eredményesen részt tudjanak venni európai kutatási programokban.
– Hol tart az átalakítási folyamat?
– A szerkezeti átalakítással létrehozott új intézetek, központok megfelelően működnek, és az idén jelentős többletforrásokat kaptunk a központi költségvetésből új kutatási programokra és egyetemi kutatócsoportokra, technikai fejlesztésekre, infrastrukturális beruházásokra. Most folyik az új kutatóközpontok főigazgatói pályázatainak értékelése, a vezetőket december elején nevezem ki. Világos vezetői iránymutatást és határozott, dinamikus irányítást várok el tőlük, legyenek céltudatosak és következetesek, merjék meghozni a szükséges anyagi és személyi döntéseket.
– Amikor 2008 májusában az Akadémia elnökének választották, kérdésemre azt válaszolta: „Olyan célokat szoktam kitűzni, amelyeket a rendelkezésemre álló időn belül el lehet érni.” A második elnöki mandátuma félidejéhez közeledve hol tart a célok teljesülésével?
– Időarányosan teljesültek azok a célok, amelyeket 2008 tavaszán kitűztem. Sok teendő van még 2014 tavaszáig, de ha lezajlanak a tervezett változások, elmondhatom, hogy fenntarthatóbb, versenyképesebb és eredményesebb kutatóintézet-hálózattá mozgattam át a kissé elnehezült intézményrendszert, amely sikeresen bekapcsolódhat az Európai Unió Horizont 2020 nevű, 2014-ben induló új kutatási és innovációs keretprogramjába.
– Elnök úrnak kedden volt a hatvanadik születésnapja. Bő másfél év múlva távozik az Akadémia éléről. Gondolt-e már arra, mit csinál azután? Egy igazán sikeres kutatói, oktatói, politikusi és akadémiai elnöki pályával a háta mögött van-e még nagy álma?
– Nekem valójában mindig egy életcélom volt: a kutatói és az egyetemi tanári pálya. Ezt szeretném folytatni 2014-ben, és szeretnék majd több időt tölteni a családommal, a barátaimmal. A többi, úgymond közfeladatra mindig felkértek, és vonzó kihívásnak találtam. Nem futok el az új feladatok elől.
Forrás: MHO