Az ötödik alkalommal adták át idén ünnepélyes keretek között a Hagyományok-Ízek –Régiók díjakat. A városligeti Vajdahunyadvárban megrendezett HÍR-es Íznapokon az élelmiszer-ipari bemutatóhoz kapcsolódó konferencián az okleveleket Gyaraky Zoltán, a Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszer-feldolgozási Főosztályának vezetője, a díjakat Simon Péter Magyar Turizmus Agrármarketing Centrum igazgatóvezérigazgató-helyettese adta át. A nyertesek – mivel megfeleltek a HÍR védjegypályázat támasztotta szigorú követelményrendszernek – ezentúl az elismerésben részesült termékeiken és a kapcsolódó reklámanyagokon használhatják a rangos védjegyet
A rendezvényt Simon Péter vezérigazgató helyettes nyitotta meg, aki a Magyar Turizmus Agrármarketing Centrum igazgatósága nevében köszöntötte a jelen lévőket, s reményét fejezte ki, hogy mind a kiállítók mind a fogyasztók számára haszonnal jár az augusztus végi vásár és bemutató.
Gyaraky Zoltán, a Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszer-feldolgozási Főosztályának vezetője a díjkiosztás előtt régió gyűjtemények mustrája kapcsán arról beszélt, hogy a cél széleskörűen megismertetni múltunk értékeit, amelyekkel jövőnket is szépíthetjük, hozzátéve, hogy a 2002-ben felállított minisztériumi HÍR-es gyűjteményben mintegy 300 olyan hagyományos mezőgazdasági és élelmiszeripari tájjellegű élelmiszer kapott helyet, s legalább két emberöltőnyi időre tekintenek vissza.
-Ma, amikor a globalizálódó világban egyre több az egyen élelmiszer, nemzetközi íz, nagyon fontos, hogy fölfedezzük a saját nemzeti értékeinket ezen a gasztroterületen is, és visszahozzuk talán azokat mindennapi életünkbe – fogalmazott a főosztályvezető
Mint elmondta, a kiállítók közül 15-en már rendelkeznek a HÍR védjeggyel. 2009-2010-ben 17 termelő 50 terméke, tavaly pedig 16 termelő 35 terméke nyerte el a védjegyet.
-Fontos volt számunkra, hogy a 2002-ben elkészült gyűjtemény ne maradjon holt érték. Ezeket ne g kell újítani és a mai ember számára hozzáférhetővé tenni. Hogy ez megtörténhessen 2010-ben először lehetővé tettük, hogy a HÍR-e terméket előállítók jogosultak legyenek a rendszer pályázati úton elnyert logóját használni. Az elmúlt két év elsősorban arról szólt, hogy a 300-as gyűjteményben megtalálható értékekből minél többet áthelyezzünk a napi gyakorlatba. Újdonság, hogy tavaly is az idén is megjelentek olyan termékek, amelyek ugyan nincsenek a gyűjteményben, de tökéletesen megfelelnek a rendszer elvárásainak.
Gyakorta kérdezik, milyen kapcsolatban áll ez a védjegy a többivel? Nos a HÍR-es termékek leginkább a nemzeti értékek kategóriába illesztetők, és már a hungarikummá válás hiszen előszobájában várakoznak.
De ugyanígy az EU- s minőségpolitikában megjelenő különleges hagyományos termékek vagy akár az eredetvédett földrajzi megjelöléssel rendelkező termékek közé is felkerülhetnek. A HÍR-es védjegy előiskolája egy későbbi nehezebb pályázásnak. A HÍR-e s termékeket jó szívvel, s csak ajánlani tudom mindenkinek. Fedezzük fel a vidéket, adjuk vissza a vidéknek mindazt, amit a hosszú évtizedek során elvettek tőle, és fedezze fel a vidék újra önmagát legyen újra tekintélye a vidéki életformának, létnek – zárta a rendezvény jelentőségéről szólva Gyaraky Zoltán.
A rövid rendezői méltatások, majd az ezt követő ünnepélyes díjkiosztás után elismert szakértők beszéltek arról, hogy lehet ezt a tevékenységet folytatni, régi és új HÍR-es termelők számoltak be tapasztalataikról.
Elsőként Dr. Vajda László a Vidékfejlesztési Minisztérium EU Koordinációs és Nemzetközi Főosztályának történeti áttekintést adott HÍR-es hagyományainkról.
-Az 1980-as években a termelők a világméretű élelmiszer túltermelés, az egyre olcsóbb tömegtermékek hatására éreztek késztetést arra, hogy a jó minőséget, a különlegeset a piacon megkülönböztessék, és valamilyen jeggyel ellássák- fogalmazott a főosztályvezető.
– Akadtak, akik úgy gondolták, a biotermékek lehetnek ezek a különlegesek, mások a termelőknek úgy vélték a földrajzi eredet, az ottani alapanyagok, a hagyományoknak megfelelő feldolgozás és kiszerelés adhatják ezt a többletet. Az EU ezt követően 1992-re kialakította a földrajzi árujelzők rendszerét, és az ehhez szükséges jogszabályi hátteret, logókat. Az oltalom alatt álló földrajzi eredet megjelölés, az oltalom alatt álló földrajzi jelzés fogalmak megjelentek a köztudatban. Bizonyos termékek azonban kilógtak a két kategória keretéből. Igényként jelent meg termelői és fogyasztói oldalon, hogy a hagyományos különleges termékeknek is valamilyen jogszabályi keretet valamilyen megjelenési formát biztosítsanak.
Magyarország 1998-ban indította el programját az Európai Unió Euroterroirs („Európa vidékei”) kezdeményezéséhez csatlakozva. A program keretében 300, a magyar gasztronómiai kultúra részét képező hagyományos és tájjellegű élelmiszer szakmai–történeti leírása készült el régiónként és azon belül ágazati bontásban.
-A védjegyek különböző megközelítést , különböző gondolkodás módot filozófiát jelentenek a különlegesség meghatározásában. Legyen a HÍR védjegy, amelyik a legközelebb áll hozzánk- ajánlotta Vajda László.
A Knyihár –féle és díjazott vékony és vastag kolbász feltehetőleg nemcsak a HÍR-es logó miatt lesz még keresettebb. A kitűnő termék pompás ízeiről a konferencia résztvevői még az előadások alatt megbizonyosodhattak. A családi vállalkozást bemutató Knyihár Ágnes –Knyihár Mihály lánya – megemlítette, hogy szlovák nemzetiségű a felvidékről származó ősei valószínűleg már az 1700-as évek végén magukkal hozták a kolbászkészítés hagyományát. Nyoma viszont csak annak van, hogy az 1900-as évektől a békéscsabai szlovák családok telente a disznóvágás során kolbászt is töltöttek. A recept az évek során némiképp módosult, de a 4 fűszer állandó maradt, csak a mennyiség csiszolódott.
A Knyihár féle házikolbász kizárólag nagysúlyúra hizlalt háztáji sertés húsából készül, természetes bélbe töltve, kézzel kötözve. A sertést magunk hizlalják, ám ha úgy látják, hogy nem lesz elegendő az állomány, akkor vásárolnak megbízható gazdáktól és a vásárolt sertést is hizlalják még néhány hónapig. Különösen ügyelnek rá, hogy náluk a kolbász ne készülhessen ipari, húsra hizlalt disznóból
Később a családfőt Knyihár Mihályt az értékesítés felől kérdezve megtudom, hogy már öt alkalommal hozta el portékáját a Kossuth térre a Vidék Mustra piacra, ahol már sokan ismerik. De egyébként sincsenek eladási nehézségei. Vevői 70 százaléka visszatérők.
Ami pedig a mostani díjat illeti, úgy vélekedett, két három év múlva lehet felmérni hozott-e újabb vevőket. Egyelőre nagyon büszke erre az elismerésre, melyhez lánya munkája kiemelkedően járult hozzá. Ő írta a pályázatokat, ő promotálta őket.
-Radics László vagyok, Debrecenből érkeztem,és hagyományt őrzök – indította előadását a konferencián a mester. Radics László debreceni mézeskalácsos, népi iparművész az évek során igazi nevezetességgé nőtte ki magát. Termékei az ország minden pontjára eljutnak, de Európa fővárosainak kiállításain is osztatlan sikert aratnak.
Radics László 1950-ben született Debrecenben. Ipari szakmunkásképző intézetben végezte középiskolai tanulmányait, majd 10 éven át orvosi műszerészként dolgozott. A mézeskalácsos mesterséget felesége hozta a házhoz „stafírungként”. Pázmándy Zsuzsanna ugyanis a híres hajdúböszörményi mézeskalácsos dinasztia, a Harsányi és a Pázmándy család leszármazottja, akik az 1890-es évektől űzték a mesterséget. Radics László az 1970-es években vált a család tagjává.
A mézeskalácsosság hagyománya Debrecenben az 1700-as évekre nyúlik vissza. A debreceni mesterek a mézestészta megformálásához jellegzetes mézeskalács ütőfákat használtak, s ezeket régebben maguk a mesterek faragták. A régi formák mai napig jelen vannak a debreceni mézeskalácsosok munkáiban. Bolti forgalmazásra különböző ízesítésű puszedliket, vásárokra és búcsúkra színes, tükrös szíveket, huszárokat, babákat állít elő különböző méretekben. A különböző hazai és külföldi rendezvényekre az igazi hajdúsági specialitást, az ún. ütőfás mézeskalácsot készíti, melynek a több száz éves múltra visszatekintő receptje és elkészítési módja a mai napig nem változott.
Szakmai elismerései között tarthatja számon a Népi Iparművész díjat (1993),a Kézműves díjat” (2003).„Magyar Kézműves Remek (2004.) az „Aranykoszorús Mester (2005).és a Csokonai-díjat (2010)” Radics László mára az egyik legkeresettebb mézeskalácsossá vált, nem csak itthon, megjárta már Rómát, Londont és Párizst is. Se szeri, se száma a meghívásoknak.
– Nemcsak ápolója de tovább adója is vagyok a hagyománynak: a kisebbik fiam 31 éves,
ő 25 éve „dolgozik a szakmában”. Aprógyerekként iskolából, óvodából hazajövet az első útja a műhelybe vezetett. S el kell ismernem ma már ügyesebb nálam – állítja Radics László
Geresdlaki Gőzgombóc. Nos, aki eddig nem ismerte a gombócok királynőjét, az a település önkormányzatának polgármesterétől, Dr. Habjánecz Tibortól minden fontosat megtudhatott erről a különlegességről a díjátadó ünnepségen.
A Fulda környékéről és a Rhönből a 18. században érkezett német telepesek a Mohács és Pécs közötti térség mintegy 25 falvában találtak új hazát, így Geresdlakon is. A 18. században betelepült fuldai eredetű németek jól megőrizték és részben ovábbfejlesztették héveknédli néven ezt a német hazájukból hozott ízletes tésztaételt.
A geresdi fesztiválok a gőzgombóc népszerűsítésével fontos hagyományőrző szerepet is betöltenek. Geresdlakon a gőzgombóc hagyományos gőzön főtt, szárított gyümölccsel vagy az ebből készült mártással fogyasztott változata meggyezik a hesseni Fulda város környékén és a tőle dél-keletre lévő Rhön-hegységben még ma is ismert régebbi változatával.
Napjainkban ahogy ez a geresdlaki fesztiválokon (október 16!)is látható a gőzgombóc felhasználása sokoldalú. Különböző gyümölcs-mártásokkal és befőttel is kínálják , fogyasztják húsételekhez is mint gulyásleveshez továbbá sülthúshoz fokhagymamártással pároltkáposztával és sült oldalassal.
A gőzgombócnak több változata ismert. A hagyományos gőzgombóc vastagabb
falú lábasban kevés vízzel és zsírral gőzön főzve készül. A kissé édesebb tésztájú gombócot közepesen forró sütőben tepsiben sütik Az energia és fehérjedús sváb gasztronómai csoda évekig szolgálta a nehéz fizikai munkát végző embereket. Ezerféleképpen elkészítő ahány ház annyi szokás eredményeképpen tálalva gőzben sütve babbal káposztával oldalassal szalonnával édestejjel és aszalt szilvával.
A titok állítólag a az ételt készítők mosolyában és verejtékcseppeiben keresendő.
-A díj büszkeség a közösség számára, de alkalmas arra is, hogy jó hírünket vigye a világba- mondja búcsúzáskor Geresdlak polgármestere.
Végezetül Szalay-Zala Andrea Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége (FATOSZ) titkára arról beszélt, hogyan lehet ezeket a termékeket a fogyasztók hoz eljuttatni.
Országos szövetségük egy 18 éve működő szervezet, amely évek hosszú során mindig is az együttműködés kialakítására törekedett más vidékfejlesztési és turisztikai szervezetekkel, mert azt vallják, hogy az együttműködés által sokkal messzebbre tudunk elérni, és sokkal nagyobb eredményeket tudunk elérni. A június közepén megindult honlapjukat www.falusiturizmus.hu egy hónap alatt 40 ezren érték el a nulla látogatottságról indulva A honlapon szereplő termelők kézművesek, vidéki szolgáltatók adatait különböző civil szakmai szervezetektől kapták, és kapcsolták össze.
-Szeretnénk elérni, hogy a vidéki fogadók és csárdák megtalálják a környékükön lévő helyi termelőket, akik egy idő után beszállítók lehessenek. A honlaphoz folyamatosan lehet csatlakozni –tájékoztatott a FATOSZ titkára.
Valkó Béla