Mi ez és hol a helye? Alapvetően e két kérdés körül forgott az a három beszélgetés, amelyekben filmesek, könyvkiadók és marketingesek a maguk szemszögéből járták körül a Magyarországon még újdonságnak számító műfajt. A vizsgálgatás apropóját az a 67 alkotás adta, melyeket a prae.hu művészeti portál és a József Attila Kör által meghirdetett pályázatra küldtek be profik és amatőrök egyaránt.
A reklám és az adaptáció között félúton áll a könyvelőzetesnek vagy könyvfilmnek is hívható műfaj (a magyar elnevezéssel még kísérleteznek), mely akkor igazán jó, ha egyszerre hangulatos és informatív, de mindenképp saját lábán megálló alkotás. A filmesek szemszögéből is épp azért számít igazán izgalmas műfajnak a könyvet „bemutató”, beharangozó, megjelenítő munka, mert még nem alakultak ki a specifikus szabályai. A pályázók így leginkább a nagy testvérnek számító filmelőzetes mintáját vették alapul: hatásvadász zene alatt láthattunk a könyvből leforgatott, majd drámaian összevágott jeleneteket. Mások viszont annyira szabadon asszociáltak, hogy még az sem derült ki a trailerből, hogy az könyvet reklámoz. Valahol a két véglet között lehet a bölcsek köve – de a megtalálására akár hosszú éveket is várhatunk. A filmkészítők még úgy a húszas években kezdtek el azon gondolkodni, hogy a már elkészült műveket reklámozni is kellene valahogy, de majd ötven évnek kellett eltelnie, hogy a filmtrailer készítésének szabályai kikristályosodjanak, és meg is merevedjenek.
Ehhez viszont több mindent kellene tisztázni. Például azt, hogy az egy perc körüli könyvtrailereknek mi az igazi funkciójuk, és hogyan lehet őket jól fogyasztani. Mitől több a trailer, mint a plakát vagy a fülszöveg? És ami a legégetőbb: hol találkozhat velük az olvasó? A filmelőzetesek esetében könnyű a válasz, hiszen a rövidebb verziók a tévé reklámblokkjaiban, a hosszabbak pedig a moziban, a filmvetítések előtt peregnek le. De melyik elvetemült olvasó keresne egyenesen könyvelőzetest könyv helyett a neten? Tárhelyként természetesen a népszerű videomegosztók vagy a közösségi oldalak jöhetnek szóba. A szerző vagy rokonai itt hívhatnák fel a megjelenő kötetre a figyelmet. Arra viszont igencsak sokat kellene várni, hogy a tévében bukkanjon fel a könyvet reklámozó (néha művészi igényű) trailer. Arra is, hogy a multiplexek termeibe beköltözzön, hiszen kevés kiadó költhetne el hárommillió forintot azért, hogy két hétig egy kiemelt film előtt megjelenjen a könyv előzetese. És ez csak a bekerülési költség.
De miért is kellene ötezer eladott példányért megszólítani másfél millió embert (ha kereskedelmi tévét választ a kiadó)? A marketingesek ezt meddő szórásnak hívják, és erősen ellenzik. Akkor már érdemesebb lenne az artmozikkal kísérletezni, melyek közönsége nagyrészt lefedi az olvasók rétegét is. De van, aki mobilra küldené el az előzetest, hogy a metróban unatkozó felhasználó végigböngészhesse a kínálatot. Vagy akár könyvbemutatók előtt vetíthetnék őket, így az érdeklődők a kiadó megjelenés előtt álló műveit is megnézhetnék. Mások szerint pedig ideje lenne bevezetni a külföldi példákat, hiszen a nagyobb könyvfesztiválokon hatalmas kivetítők (LED-falak) informálják a látogatókat a programokról, és itt futnak a trailerek is. A budapesti könyvfesztivál 300 ezer látogatója már elég jó reklámot biztosítana egy műszaki cikkeket forgalmazó cégnek, hogy bevállalja egy ilyen fal felállítását. Mert ha ezek nincsenek, akkor csak egy dologban lehet bízni: a trailert valamiért felkapják a neten, és vírusvideóként terjed tova. Ám az az igazán izgalmas kérdés szerzőnek és kiadónak egyaránt, hogy egy trailer esetleges népszerűségét miként lehetne lefordítani az eladott példányok számára. Egy 300-600 klikkelést hozó előzetest nyilván sehogy, egy 16 ezreset (mint például Závada Péter verseskötetének vagy Ransom Riggs bestsellerének, a Vándorsólyom kis asszony különleges gyermekeinek trailerét) már talán. Persze ezek ismertségéhez vagy a szerző énekes népszerűsége kellett, vagy az, hogy a trailer egy komplett kampány része legyen. Azt egyelőre senki sem várja el, hogy az előzetes azonnal vásárlót faragjon a klikkelőből, de azt már elérheti, hogy az emlékkel a fejében valaki eleve úgy lépjen be a könyvesboltba, hogy egynémely újdonságról már tud valamit. Vagyis a trailerek nem az olvasási szokásokat változtathatják meg, hanem a tájékozódás mikéntjét.
A kiadó képviselői ugyanakkor a túl humoros, bombasztikus (leginkább ezek terjedhetnek el vírusként) előzetesek veszélyeire is felhívták a figyelmet, főként ha a trailer semmilyen viszonyban sincs a reklámozott könyv stílusával, hangulatával. Egyszer ugyanis be lehet csapni az olvasókat, de másodjára már biztosan nem, és ez nem is a kiadóra, hanem a szerzőre hullana vissza. A kiadóknak az évről évre fogyatkozó vásárlókat már nagyon meg kell becsülniük. Ahogy fogalmaztak, szinte ki kell vattázni őket és a kezük alá dolgozni. Vagyis megóvni attól, hogy lyukra fussanak: olyan könyvet vegyenek, amelyik nem nekik való.
A hitelesség szemszögéből a pályázat viszont jól vizsgázott, hiszen több pályaművet is megvásároltak a kiadók. Például az igen szoros közönségszavazás második helyezettjét (Tóth Olivér munkája Czapáry Veronika Anya kacag című regénye kapcsán).
Díjazottak
Első díj: Erdős István saját rendezésű munkája az Aprótörpe indiánok című könyvhöz. Második díj: Koszti Zsuzsanna trailere Mats Strandberg–Sara Bergmark Elfgren A kör című kötetéhez.
Harmadik díj: a zLabor munkája Hubai Gergely Torn music című kötetéhez.
Közönségdíj: Köllő Ildikó és Balázs Brigitta filmje, Nagypál István A fiúkról című kötetéhez. Különdíj: a Reanimation Stúdió a Móra Könyvkiadónak készített magas minőségű előzeteseiért.
forrás: nol.hu