Interjú – A. Nagy László pozsonyi kisebbségi kormánybiztos a kétnyelvűségről
Rövidesen száz nap telik el azóta, hogy A.Nagy Lászlót kisebbségügyi kormánybiztossá nevezték ki Pozsonyban. Lapunknak adott nyilatkozatában a Selye János Egyetem tervezett lefokozásának lehetséges megakadályozásáról, a kisebbségiek jövő évi költségvetésének összegéről, valamint a hivatali kétnyelvűség bővítéséről fejtette ki a véleményét.
– Kinevezését sokféle fanyalgás fogadta. Szlovákiai magyar politikai vetélytársai könyöradományról, a Robert Fico vezette Smer és a Híd párt háttéralkujáról beszéltek, amelynek egyetlen eredményeként Bugár Béláék osztogathatják a nemzeti kisebbségeknek szánt költségvetési pénzeket. Még a szlovák szövetségeseik sem értették, vajon ellenzéki párt miért bratyizik a kormányerővel. Ekkora ellenszélben miért vállalta a megbízatást?
– Maradjunk a tényeknél. A márciusi kormányváltást követően takarékossági okokra hivatkozva megszüntették a kisebbségügyi és emberi jogi kormányalelnöki posztot, s vele együtt a hivatalát is. A hatalomra kerülő Smer-SD első terve az volt, hogy az ügyvitelt elosztják az egyes tárcák között. Nem sokkal később azonban úgy gondolták: a nemzetiségi politika problémakörét nem szerencsés felaprózni, s ezen a rendkívül érzékeny terepen fontos a szakértők tevékenysége is. Ilyen meggondolásból ajánlották fel a Hídnak a kisebbségi kormánybiztos posztját, amelyre ennek a pártnak a vezetősége engem jelölt. Minimális célként a szerzett jogaink megmentését tűztük ki. Hetekig egyeztettünk a kormányfővel és másokkal a mozgásteremről. Végül tizennégy státussal lényegében megmaradt a kisebbségügyi hivatal. Elvtelen alkuról, bratyizásról szó sem volt.
– Nem sokkal hivatalba lépése után Dusan Caplovic szlovák oktatásügyi miniszter bejelentette, hogy főiskolává minősítik le a révkomáromi Selye János Egyetemet, amivel elsősorban a szlovákiai magyarság felháborodását váltotta ki. Mi tett vagy tehet ebben az ügyben?
– A problémakörnek szakmai és politikai szintje van. Az előbbi alapja a vonatkozó törvény. Ennek alapján három szlovákiai egyetemet – köztük a Selyét – főiskolává minősítenének. Nem kapnának kisebb állami támogatást, viszont a döntés nyilván presztízsveszteséggel, jórészt szociálpszichológiai következményekkel járna. Nemzeti közösségünk körében az átlagosnál is nagyobb mértékben. Nyilvánvalóan a 2004-ben alakult révkomáromi felsőoktatási intézmény objektív okok miatt számos tudományos kritériumot nem teljesíthetett, de az említett jogszabály nem ismeri a kivétel vagy a türelmi idő fogalmát. Ezt csupán nagyvonalú politikai döntéssel lehet érvényesíteni. Ennek érdekében munkálkodunk. Úgy látom, hogy elsősorban a szlovák külügyminiszter, de más kormánytag is érti a Selye Egyetem különleges helyzetét, tisztában vannak az esetleges lefokozás hazai és nemzetközi következményeivel. Látok esélyt arra, hogy ősszel a parlamentben számunkra kedvező döntés szülessen.
– A szlovákiai kisebbségi kultúrák támogatására szánt jövő évi költségvetési támogatás összegének meghatározásában viszont gyors sikert ért el. Miként?
– Nem volt nehéz dolgom, mert a lényegesen megkurtított, mindössze egymillió eurós támogatást a pénzügyminisztérium javasolta. A kormányfő viszont állta a szavát, s ígéretének megfelelően a kabinet elé kerülő tervezet a kötelező takarékoskodás ellenére jövőre 4,2 millió eurót szán a kisebbségi kultúrák és intézmények támogatására, 400 ezer euró pedig az Ifjú Szívek félhivatásos magyar táncegyüttesnek jut. Biztosra veszem, hogy ezen már nem változtatnak.
– Egyik legfontosabb feladata a hivatali kétnyelvűség érvényesítése a nemzetiségi szempontból vegyesen lakott területeken. Milyen eredményeket mutathat fel e téren?
– Júliustól hatályos a módosított kisebbségi nyelvtörvény, amely lényegesen bővíti a szlovákiai nemzeti kisebbségiek anyanyelv-használati jogait ott, ahol arányuk legalább húsz százalék. Az új jogszabály már kötelezővé teszi a hivatali kétnyelvűséget, és pénzbírsággal sújthatja azokat a hivatalokat, amelyek törvényt sértenek.
– A változás mégsem érzékelhető.
– A folyamat nem egyszerű, éspedig két ok miatt. Egyrészt a szlovákiai kisebbségiek kellő informáltság hiányában továbbra sem kérnek kétnyelvű iratot, másrészt viszont gyakran mi magunk sem tudjuk saját anyanyelvünkön helyesen elmondani, hová megyünk, mit intézünk, mit akarunk. Ráadásul még a jóhiszemű hivatalnokok sem képesek kiállítani a szükséges dokumentumokat anyanyelvünkön, mivel nem ismerik a megfelelő szakkifejezéseket. Ezért töltöttük fel a honlapunkra a neves szakemberek bevonásával készült szlovák–magyar, szlovák–roma, illetve a szlovák–ruszin szakszótárat. Ezeket rövidesen a szlovák–német és a szlovák–ukrán változat is követi. Mindegyik jelentős segítséget nyújt a hivatali kétnyelvűség érvényesítéséhez. A másik ok pedig az, hogy olykor a hatályos törvények ellentmondásosak. Például a jogszabályok összehangolása szükséges ahhoz, hogy a nemzetiségi szempontból vegyesen lakott területeken a vasútállomásokon és az autóbusz-pályaudvarokon is két- vagy többnyelvűek lehessenek az információs táblák. Ősszel remélhetően erre is sor kerül.
– Csaknem száz nap során milyen a kapcsolata a kormánypárti partnereivel?
– A Smer-SD levonta előző kormányzásának tapasztalait, szociáldemokrata pártként határozza meg önmagát, s ebben az értékrendben a nemzeti kisebbségek iránti empátia fontos helyet foglal el. Ráadásul most nincsenek nacionalista koalíciós partnerei sem a kormánypártnak. Mégsem idilli az állapot, hiszen a Robert Fico által ígért status quót, vagyis a nemzetiségiek szerzett jogainak szavatolását sokan úgy értelmezik, hogy további jogbővítésről szó sem lehet. Jómagam a szlovákiai magyarokhoz és más hazai kisebbségiekhez hasonlóan viszont úgy vélem, hogy az élet és a társadalmi fejlődés e téren is újabb kihívásokat és feladatokat hoz felszínre, amelyekre szüntelenül reagálnunk kell. Idáig nem ütköztünk áthatolhatatlan falakba. Igy aztán nemcsak a menteni, hanem a kezdeményezni jelszót is reális célnak tartom.
A. Nagy László
1948. augusztus 10-én született, a bölcsészettudományok doktora. A letűnt rezsimben illegálisan működő Csehszlovákiai Jogvédő Bizottság tagja, a rendszerváltó Független Magyar Kezdeményezés, majd jogutódjának, a Magyar Polgári Pártnak az elnöke. 1998-tól 2009-ig a pozsonyi parlament kisebbségügyi és emberi jogi bizottságának elnöke. 1999-től a Híd egyik alelnöke, kormánybiztossá való kinevezését követően a párttagságát felfüggesztette.
forrás: nol.hu