Hol groteszk, hol sokkoló alkotásokkal kápráztat el a Swarovski
A tiroli mitológiából származó Óriás szájából vízesés folyik, kristályokkal kirakott szemei a távolba merednek. Álla alól csüngő indák rejtik a bejáratot, amely mögött tizennégy varázslatos, olykor groteszk műalkotásokkal teli termet találunk. A Swarovski wattensi Kristályvilága a schönbrunni kastély után Ausztria második leglátogatottabb látványossága. Ugyan az alapító Daniel Swarovski igazi kultfigura, a múzeum nemcsak a több mint száz éve sikeres családi vállalkozásról szól. Kortárs művészeti kiállítás is szobrokkal, interaktív felületekkel, videoinstallációkkal, hangeffektekkel, különleges aromákkal.
André Heller világhírű multimédia-művész annak idején a művészet és a kristály összefonódását álmodta az Óriás gyomrába. A konkrét tárgyaknak csak feltétellel mondható műalkotások – az ízlelés kivételével – minden érzékszervünkre hatnak: láthatjuk, hallhatjuk, tapinthatjuk őket, sőt a levegőben is különleges illat terjeng.
Az első teremben tizenkét tonnányi kristállyal megrakott fallal szembesülünk. Ez a több mint negyven méter hosszú építmény vezet be minket a „csodák termeibe”, amelyek a II. Ferdinánd által felújított innsbrucki Ambras-kastély kincseskamrájának modern változatai. Már az elején világossá válik, hogy itt a kristály mellett a művészeté lesz a főszerep: Andy Warhol, Keith Haring művei és Salvador Dalí elfolyó órájának 3D-s változata fölé csüng egy medúza ihlette, színét folyamatosan változtató hatalmas csillár, amelynek fénye visszatükröződik a világ legnagyobb, 310 karátos metszett kristályán.
A csillogás után jöhet egy kis sokk. A látogató legalábbis egy ilyen kezdet után biztos nem meztelen, mechanikus emberalakok „divatbemutatójára” számít. A bizarrt és az esztétikusat ötvöző művész, Jim Whiting installációja a Swarovski-műhelyben dolgozó szakemberek fejlesztéseit használja, az emberi és a technológiai kapcsolatát mutatja. Középen egy magasra emelt férfialak válik darabjaira, alatta egy fej nélküli meztelen nőalak halad körbe-körbe, a levegőben férfiingek cikáznak, a sarokban lévő asztal meredeken a levegőbe emelkedik, s fokozatosan gyorsuló sebességgel forogni kezd frakkba öltözött vendégeivel.
Innen ismét egy teljesen más világba, pontosan a kristály belsejébe jutunk. A dóm fényt és hangot megtörő közel hatszáz különálló tükre mögül a fény változásait követve bukkannak elő kisebb szobrok, például halálfejek. A Kristályvilágot 1995-ben nyitották meg, a Swarovski cég megalapításának centenáriumán. Azóta körülbelül magyarországnyi, azaz tízmillió látogatója volt. Nem csoda, hogy a művészek – akik vagy önmaguk jelentkeznek, vagy a Swarovski keresi meg őket – örömmel viszik munkájukat a kiállítótérbe. A 2010-ben elhunyt híres brit divattervező, Alexander McQueen egy holland művésszel készített egyik alkotása is itt látható. A „Silent Light” a fagy, a hó és a jégcsapok csikorgó nyerseségét vetítik bele a kristályba.
Mielőtt belépnénk a Kristály Színház fantáziavilágába, pihenhetünk egy kicsit a világ legnagyobb kaleidoszkópjának fényjátéka alatt. Utána úgyis minden képzelőerőnkre szükség lesz. A színház beállított jeleneteiben zebra billeg egy kristályokkal kirakott magassarkún, a növények pillangókká változott kristályokat esznek, többszemű, ősi maszkokra emlékeztetető mellszobrok fekszenek a kövek között, a nap és a hold figurái táncot járnak. Baudelaire egyik versére íródott fénykalligráfia után érkezünk a recsegő hangokat adó kísértetfolyosóra, ahol a lábaink nyomán tűnnek elő a padlón a kristályok.
A kísértetiesség után jöhet a szatíra. Az orosz művészpáros, a Blue Noses négy emblematikus épületet, a Tádzs Mahalt, a gízai nagy piramist, az Empire State Buildinget és a moszkvai Lenin Mauzóleumot építette meg kristályból, és mindegyikbe egy-egy „házi videót” rejtettek. A piramisban egy pucér fenekű múmia támad a látogatóra, a mauzóleumban pedig a bolsevik vezér hasonmása fenyegetőzik.
Egyszeri alkalommal megfigyelhetetlen változásoknak és részleteknek is szemtanúi lehetünk. Az „55 millió kristály” című installáció akár festmény is lehetne, azonban nagyon lassan mozog, és közben folyamatosan változik. Ezután jön egy igazi emlékerdő számtalan színes, a kristály történetét felhalmozó sokszögű oszloppal.
Ennyi fantázia és csillogás után szinte felüdülés ismét kijutni a parkba, ahol szintén számtalan műalkotás van, habár a tiroli táj erről már elvonja a figyelmet. Jönnek a felhők, a beígért 17 fok, és a csillogást nélkülöző ködös tájból visszanézve valóban álomszerűnek látszik, amit az Óriásban láttunk.
forrás: nol.hu